Barman’s Choice XIV.

120 évvel ezelőtt,1890.szeptember 15.-én Arbroath kikötőjében vízre bocsátották az AH 153 számon regisztrált heringhalászhajót.A 45 láb hosszú,13.9 láb széles,1300 négyzetméternyi vászon vitorlafelülettel rendelkező bárka az Isabella nevet viselte.86 éven keresztül,több generáción át a helyi Smith család megélhetését biztosította.

Az észak-skóciai kisváros Wick kikötőjét Pulteneytown néven ismeri a történelem.1803 és 1820 között épült fel mint egy minta falu.A Brit Halászati Társaság Sir William Pulteney elnöklete alatt egy szakmai programot dolgozott ki azokban az időkben a távoli,partmenti,eldugott területeken új negyedek építésével ,próbálva egy dinamikus pályára állítani a helyi közösségek fejlődését.Vagy épp újakat kreálni és motiválni ezeket a kommunákat a térség és ezzel a birodalom part menti életének,gazdaságának fellenditésére.Ennek a fejlesztésnek volt a része Wick part menti város halászati negyedének kiépitése.A tenger adta addig is a megélhetést és az iparág technikai fejlődése illetve az állami infrastukturális beavatkozás tette lehetővé,hogy az addigra szükségessé vált szabályozott,épitett kikötőt kapjon Wick.A partmente több száz halászbárkája nem csak a szezonális halászatot volt képes ezentúl biztositani hanem az addig a környék sóval és szénnel foglalkozó munkásrétegének egész éves megélhetést tudott kialakitani.A kikötő megépitése és a mesterségesen tervezett kommuna nagy lökést adott az északi,észak-keleti partvidéknek.Sir Pulteney ugyan már nem élhette meg de az általa a tervezéssel megbizott Thomas Telford mérnöknek köszönhetően az új településrész az elnök nevét kapta.(kép)

Ennek az új negyednek a közössége adta Pulteneytown nyugati végében dolgozó malom,főzde és lepárló tevékenységet folytató vállalkozó,James Henderson piacát.A környéken 1821 és 1826 közt neki volt engedélye lepárlásra.Ez az időszak egybe esik a skót whisky hivatalos,törvénnyel szabályozott előállításának és kereskedelmének születésével.Szükség is volt egy helyi whiskyre hiszen a negyed  halászai a mindennapos,kemény,embert próbáló munkájuk végett egy-egy sikeres fogás utáni időszakban nem keveset fogyasztottak a szeszből.Egy korabeli adat szerint egy ilyen időszak alatt nem kevesebb mint 500 gallon whisky tudta csak oltani a szomját vagy talán helyesebb azt írnom,hogy ez a mennyiség tudta kellőképpen emelni a jó fogás okozta buli hangulatát.Wickben ezekben az időkben 22 public house működött míg Pulteneytownban,az új negyedben 23.Ekkoriban Wick a kikötőjével kétségtelenül Európa hering fővárosa,fő hering kikötője volt.Egészen 1920-ig Henderson tulajdonában állt a helyi lepárló amikor is egy nem túl kedvező periódusban azt megvette tőle a korszak ismert kereskedőcége ami a blended whisky piacán volt jelentős szereplő.

Ezt a hering-boom néven is illetett időszakot az AH 153 Isabella végig dolgozta.Bejárta a környék összes kikötőjét,halászott,kereskedett a szigetek közt,szelte a hullámokat az Északi-tengeren.1919-ben a bárka már rendelkezett egy motorral amit 1928-ban a Smith család egy még erősebb típusúra cserélt.Ekkor egyfajta újjászületésként újra keresztelték a hajót Fortuna névre.A babona szerint egy hajót átkeresztelni nem sok jót jelent de ezt nem osztotta a Smith család és 1976-ig ezen a néven hajóztak ki nap mint nap.1976-ban aztán a család úgy döntött nyugdíjba vonul a tengerekről és megválik Isabellától.

Egy helyi halászati és hajózási tapasztalatokkal rendelkező ember,Hobson Rankin épp hajót keresett.Eredetileg egy hagyományos,egymotoros skót halászhajóban gondolkodott de ’76 augusztusában a három Smith testvér akik megismertették vele a hajó történetét,megváltoztatták a döntését.A Smith fiúk nem akarták elsietni a családi örökség eladását.Olyan vevőt szerettek volna akinél megfelelő kezekben tudhatták a hajót és esélyét látták annak,hogy minőségi felújításon eshet át az.Rankin megfelelő választásnak tűnt.Olyannyira,hogy a sikeres üzletkötés után az új tulaj négy éven keresztül restaurálta a bárkát.Kicserélte az árbóc rudakat,megnövelte a vitorlafelületet,természetesen átfestette a külsejét és visszaadta a nevét a hajónak.1980 szeptemberében a felújított Isabella Fortuna ismét vízre szállt és az elkövetkező 17 évben bejárta az Atlanti óceánt és az Északi tengert.Yarmouthból Wickbe hajózott,aztán fel Orkney partjaihoz.Látta a nyugati szigeteket és eljutott Észak-Írország vizeire is.Századik születésnapján visszatért anyakikötőjébe,Arbroathba és büszkén feszült vitorlája hirdetve önmaga egy évszázadát a skót halászati flotta büszke túlélőjeként.(kép)

1997-ben egy helyi örökségvédelmi társaság,a Wick Society megvásárolta a bárkát Rankintól.Ez a társaság egy a helyi épitett és kulturális hagyományok őrzése mellett minden olyan dolgot óv,ment és fenntart ami Wick múltjából értéket képvisel.Teszik ezt nem csak lokálpatriotizmusból és értékmentésként hanem azért is mert a skót turizmusban,vendéglátásban és hagyománynőrzésben nagy szerepe van a történelemnek.Évente különböző fesztiválok,rendezvények fényét emelik ezek a múltból megmentett tárgyak,hagyományok.Ilyen értékmentés részükről a régi Wick heringhalász flottájának megmentése.Ennek egyik legfontosabb pillanata volt az Isabelle Fortuna megvásárlása.A legrégebbi hering halászhajónak lehet e megfelelőbb kezelője a város hagyományőrzőinél?A bárka ismét egy óriási felújításon esett át.Teljes fedélzetcsere,minden faváz felújitása,galvanizálás,festés.Megszépült minden.Az új vitorlát a Pulteney Distillers támogatásával szerezték be.Alapvetően minden munka és minden szükséges anyag önkéntes munkával és felajánlásokból került megvalósitásra.Az Isabella Fortuna fontos volt a környékbelieknek.Szimbólummá vált.Az összefogás és a múlt tiszteletének szimbólumává.1999-ben került sor újra a vízre bocsátásnak és a hajó még ebben az évben járt Berwick és Portsoy kikötőjében is.Decemberben téli pihenőre partra húzták.Kapott ismét egy új festést,reparálták a kisebb hibákat,hogy 2000 májusában ismét a habok közé engedjék.A vízre bocsátáskor azonban tragédia történt.A slipway(az a szerkezet amin a hajó a partról a vizbe csúszik) túl gyorsnak bizonyult és az Isabelle Fortune hatalmas károkat szenvedett.Több órába telt visszahúzni még a partra is.Azonnal önkéntesek tucatjai siettek a dokkba és ismét kezdetét vette egy komoly munka.Gyakorlatilag az egész hajót újra kellet épiteni.A hatalmas munka eredményeként 2003 májusában már a WK 499 regiszter szám alatt az Isabella Fortuna újjászületett.Azóta nagyon odafigyelnek rá.A hajó munkája manapság már nem a hering halászat.Részt vesz a különböző tengeri fesztiválokon,tanulókat fogad akiknek bemutatja Wick örökségének,a halászatnak nehéz mindennapjait,felvonul,filmezik egy szóval él.

A Pulteney Distillery 2009 decemberében a travel retail szegmensbe pozicionálva limitált mennyiségben mutatta be a környék örökségének tiszteletére új whiskyjét.A first fill bourbon hordós ,hírek szerint 8 és 12 év közti maltok házasitásából,52% alkoholfokkal palackozott Old Pulteney illatában friss,lédús alma,édes vanilia,enyhe kókusz keveredik.Nagyon friss,mozgékony illatok.Kevés sós élmény.Ízében ahogy a Pulteneynél szokás fordul az arány.A vártnál sokkal jobban kiemelkedik a sós,tengeri jegyekkel keveredő vanilia és visszahúzódik a gyümölcsök édessége.Illatban többet ígért.A szokásos sós-édes mix mint jellemző jegy továbbra is érdekes és szépen élvezhető az alkohol erőssége is.Semmi túlzás csak egy kevés egyensúlytalanság az ízben.A lecsengés tovább viszi lefelé az élményt,kesernyés fűszeresség,eltűnik a kedves vaniliás,vajas íz és nem túl udvariasan veszi át a helyét a kesernyés hatás.Sajnos a végére befárad a malt.Illatában viszont roppant egyedi.Ha patetikusan akarnám jellemezni akkor azt mondanám,hogy amig az ember a tengerről,halászhajókról mint kalandos,romantikus élményként gondolkozik addig a whisky azt illatában visszajelzi.Az íz és a lecsengés viszont szembesít azzal,hogy hajózni és halászni bizony nem egy romantikus,kedves elfoglaltság.Kemény és keserű pénzkereset.Ha ezt az élményt áttudjuk fordítani egy ajánlásba akkor a Old Pulteney WK 499 nevű whisky ennek megfelel.Ha szimplán egy egyszerű kóstolásba illesztjük,lehet csalódás is.

Én szeretek ezzel a whiskyvel dolgozni mert remek a történet mögötte.Figyelemfelkeltő,izgalmas,érdekes amire szépen lehet épiteni egy irányított vagy egy random kóstolást is.Talán a történet okán érdemes ismerni ezt a whiskyt mint szakmai kihívásból.Ettől függetlenül illatban a legszebbek közt van.

Ha az ember Wick kikötőjében egy partmenti kocsmában egy ablak elött áll,kezében egy pohár,benne egy adag helyi malt és merengve nézi a tengert,élvezi,hogy az ablak megóvja a hullámokban nekiverődő esőtől és szél szállította tengervíztől,figyeli a távolban a biztonságos kikötő felé forduló,barna vitorlás,fekete bárkát a helyiek mögöttünk állva egy furcsa,büszkeséggel,tisztelettel,féltéssel vegyes sóhajjal csak annyit mondanak:az Isabella Fortuna..

Belengi a kocsmát a csend,azokban a pillanatokban benne van minden.Évszázadok öröme,keserve,kitartása,dicsősége.Az összetartás,a mentalitás,a kitartás,a múlt és talán a jövő is.És csak áll ott az ember,a szájában a só és a bourbon hordó édessége keveredik valami kesernyésséggel,fáj a szíve és arra gondol:mi a francot keres egy észak-skót halásznegyedben mikor annyi minden dolga lenne a saját hazájában.Annyi mindent kellene ott is megóvni,annyi közösséget kellene összefogni,annyiszor kellene büszkén belesóhajtanunk valamit a világba idegenek csodálatától körülvéve.

Aztán a második korty után talán belátja az ember,időnként nagyon messzire kell mennünk a megértésért és az erőért.

Slainthe Mhath Isabella Fortuna!