whisky

Tovább él a Coleburn Distillery

A skót whisky lepárlók a századok során sokszor csak a szerencsének köszönhették a túlélésüket.A gazdasági válságok,háborús évek,üzleti megfontolások vagy csak maga az idő vasfoga emésztette el sokukat.Nem mindig azok a lepárlók élték túl ezeket az időszakokat,amelyek a legnépszerűbb,adott esetben a kor legjobb whiskyjét állították elő.És persze sok olyan is elhullott amelyik kevésbé egyedi whiskyket készített.Az okok többnyire mégis anyagi vonatkozásúak voltak.Aztán az új idők több lepárlót visszahoztak az életbe.Az igazán szerencsések újra termelnek.És vannak olyanok is,amelyek ugyan ismét megkapták az esélyt “élni” egyéb funkciókkal de whiskyt már soha nem fognak a falaik közt készíteni.

A whisky lepárlók tulajdonosi köre három kategóriába osztható fel.Vannak a multik,a hatalmas,világbrandek akik 5-28 aktív lepárlót működtetnek szerte Skóciában.A második csoport a szakmai befektetők,elhivatott hozzáértők,kisebb üzleti csoportok és szerencsére még létező skót családi cégek tulajdonosi köre.Ők 1-4 aktív lepárlót tartanak fenn.A harmadik csoport az egy-két lepárlót birtokló kis cégek.Szeszipari cégek skót portfoliójaként,feltörekvő farm distilleryk,kisbefektetők,szakmai irányt követő hozzáértők.A legnagyobb játékos a Diageo a piacon,ők a 28 működő lepárlójuk mellett tulajdonolnak még kb tucatnyi bezárt,termelésből kivont,leszerelt lepárlót illetve infrastruktúra nélküli lepárló márkaneveket.A Pernod Ricard,az Edrington Group,a Bacardi(John Dewar&Sons),Thai Beverages(InverHouse) van még az első csoportban.A második csoportba a Glenfiddich,Balvenie tulajdonos William Grna&Sons,a United Spirits(Whyte&Mackay),a CL Financial(Burn Stewart) helyezkedik el,míg a harmadik,legnépesebb csoportba is olyan nevek bukkannak fel mint a  campbeltowni J&A Mitchell(Springbank,Glengyle),a Fortune Brands(Beam Global Wine and Spirits a Laphroaiggal,Ardmoreral immár eladás előtt),vagy épp az összes többi lepárló a Bruichladdichtól kezdve a Daftmill farmlepárlóig.Az első két csoportban lévők időnként eladnak egy-egy lepárlót a harmadik csoportba tartozóknak vagy a piacra belépő új szereplőknek,befektetőknek.A háttér megállapodások sokszor olyan bonyolultak,hogy nem is igazán tudja a közvélemény,hogy néha egy-egy lepárló mögött álló cég tulajdonosai a paicon vetélytársként feltűnő csoportok.A különböző százalékok,részvények sűrűn cserélnek gazdát.

A lepárlók kategorizálása alapján vannak az aktiv lepárlók amelyek termelnek.A “mothballed” szót használják az olyan lepárlókra amelyek akár évtizedekig is kivannak vonva a termelésből.Van köztük olyan amelyik csipkerózsika álmát alussza,a berendezései a helyén vannak és csak arra vár,hogy valaki újra termeljen bennük.Ezeket a tulajdonosaik vagy üzleti megfontolások miatt vagy a szükséges vízmennyiség csökkenése okán vagy épp egy eltervezett felújítást igérve zárnak be.Pár évtől akár évtizedekig is tarthat ez az állapot.Az ilyen lepárlók kerülnek a legnagyobb számban eladásra a piaci szereplők közt.Ilyen konstrukció mentette meg a teljes eltűnéstől például a Bruichladdichot,a BenRiachot,a GlenDronachot,a Glenglassaughot.A legutóbb ebbe a kategóriába került lepárló a Tamdhu,amelyiket tavalyi döntés alapján vonnak ki a termelésből(Edrington Group),mivel a cég-hivatalos álláspont szerint- egyéb brandjeire koncentrálja minden erejét.A mothballed állapot szerencsétlen időkben odáig is elhúzódhat,hogy a tulajdonos végleg eladja egy nem szakmai befektetőnek.Többnyire ingatlanbefektetőknek,akik elvégzik a piszkos munkát,lebontják a skót szeszipar eme sok esetben történelmi épületeit.Ilyen volt legutóbb a Caperdonich Distillery.Talán ez még a fájdalmas döntés ellenére is tisztességesebb,mint hagyni szétrohadni,elpusztulni a lepárlót. Csak azért mert a pénzt hozó látogatócentrum bővitéshez jobban passzol egy kevésbé jelentős,de jó közlekedési útvonal mentén fekvő lepárló,mint egy jobb whiskyt előállító de kevésbé jó infrastruktúra mentén fekvő.Ez történt a Rosebank és a Glenkinchie kapcsán.A következő kategória a “dismantled” jelzővel illetett lepárlók.Ezek tulajdonképpen csak a falai egy korábbi működő lepárlónak,ahol a termelő berendezések le vannak már szerelve és a volt distillery egy másik funkcióban üzemel tovább.Akár raktár,akár malátázó,akár csak egy még feladatra váró egység.Ilyen a Port Ellen Islay szigetén,vagy épp a múzeumként létező Dallas Dhu,vagy a Brora.A halálraítélt lepárlók amelyek már csak egy papírra leírt márkanévként illetve már csak hordókban pihenő, raktárkészletként kezelt whisky formájában léteznek.Elbontott épületekről van szó amik helyén lakópark vagy csak ipari terület van.Mint a St.Magdalene,a Caperdonich,a Glenlochy,és még sorolhatnánk tucatnyit.

A mothballed kategóriából még van visszatérés az aktivitásba.A dismantled kategóriából kilábalni már csak funkcióváltással lehet.Amely ex-lepárlók alkalmasak a szakmai tulajdonosok igényeit kielégíteni raktározás,stratégiai funkcionalitás kérdésben,a whiskyiparon belül maradnak.Ritkább,de előfordul,hogy az eredeti épületet megtartva,átépítve de valami másként fizikailag megmarad a “lepárló”.Igaz,hogy whiskyt már soha nem fog termelni,de legalább megmarad.Egy ilyen váltásról,mondhatni szerencsés és örömteli végkifejletről számolhatok be.

Befejezedődött az átépítése és heteken belül megnyit a Coleburn Distillery mint egy regionális rendezvényhelyszín,Coleburn Events.Ez a volt diageos lepárló jelenleg mint konferenciaközpont,szállás funkcióval és gasztronómiai élményekkel megtöltött szórakoztató egység funkcionál.2004-ben vásárolta meg egy testvérpár és a hivatalos megnyitó a hónap végén lesz aktuális,összekötve a Spirit of Speyside fesztivál eseményeivel.

Nézzük,mit érdemes tudni a Coleburn Distilleryről.A lepárló a Speyside Lossie régiójában található,Elgin városától délre,a Glen Elgin és a Speyburn lepárlók közt.Szomszédai még a Mannochmore,a BenRiach,a Longmorn is.A lepárló neve “égő szén”-t jelent.1897-ben alapította a Dundee székhellyel rendelkező John Robertson&Son cég.Alig két évtizeddel később,1913-ban a lepárló bezárt.1916-ban,nehéz időkben a Coleburn lepárlót megvette az akkor magántulajdonsok birtokában lévő Clynelish Distillery Company és ismét megnyitotta azt.1917-ben ez az új tulajdonos eladja a Coleburn whisky lepárlási licenszét egy edinburghi cégnek,a J&G Stewart Ltd.-nek.Ez a cég lesz a későbbi DCL (Distillers Company Limited) amelyik meghatározó szereplője lesz a skót whiskytörténelemnek.A J&G Stewart a Coleburn whiskyt a blendjeihez használta és ez az egész Coleburn lét alatt meghatározta a lepárlót.Az aktuális jelenét,a jövőjét és persze a whiskyjei karakterét is.1930-ban már mint DCL, az erős üzleti konglomerátum megveszi a Clynelish Distillery Companyt,ezáltal a tulajdonába kerül a Coleburn Distillery fizikai értelemben is.Az 1950-es,’60-as években még felújították,lecserélték a szénre tervezett fűtést gőzfűtésre de ez épp csak fellélegzésnyi időt adott a Coleburnnek.Menetközben az üzleti átalakulások,összeolvadások a Diageo kezébe juttatták a Coleburnt.Az 1980-as években a lepárló bezárási hullám olyan neveket sodort el a whiskytörténelem térképéről mint a Port Ellen,Brora,Glen Mhor,így a még náluk is kevesebb egyediséggel,esetleg nem megfelelő(értsd több millió liter per év)termelési kapacitással rendelkező lepárlók sorsa megpecsételődőtt.Két évvel később a nevezetteknél,1985-ben a Coleburn Distilleryt kivonták a termelésből(mothballed).1992-ben elvesztette a licenszét is,innentől kezdve pedig csak idő kérdése volt,hogy megszűnjön létezni mint a whiskyipar része.Az akkori tulajdonos,a Diageo a 2000-es évek elején apartmanokat kívánt kialakítani a helyen de inkább eladták 2004-ben a Winchester testvéreknek.Ők egy élő,zenés,vibráló közösségi teret,éttermet,fogadórészt,innovatív rendezvényhelyszínt álmodtak a Speyside közepére.Az évek alatt az engedélyek kiadása és a beruházás haladt a maga útján és most,2011-ben valósággá vált.A Coleburn Events honlapján mindenki láthatja,mivé lett egy több mint száz éves skót whiskylepárló.Azt hiszem,ez mindenképp szerencsés és örömteli kifutása a történetnek..

De mit tudhatunk magáról a Coleburn whiskyről?Már alapítása uántól mint blended whiskyk alapanyaga volt nevesítve.Először az alapítók,a Robertson család Yellow Label majd a J&G Stewart Andrew Usher nevű blendjeihez használták.A Diageo ideje alatt a Coleburn felbukkant a Johnnie Walker alkotójaként is.Single maltként csak 2000-ben a Rare Malts sorozatban palackozták le előszőr,egy 1979-es 21 éves formában,hordóerősséggel(59.4%).Tulajdonképpen ez az egyetlen hivatalosnak tekinthető palackozása.A független palackozók közül a legnevesebb kiadás a Gordon&MacPhail Connoisseur’s Choice sorozatában kiadott 1981-es,43%-os Coleburn.Legutóbb a németalföldi The Whisky Agency palackozott le 120 palacknyit egy 1981-es lepárlást 2009-ben,49.5%-al.A Coleburn főleg ex-bourbon hordókban érlelődőtt karrierje során.Karakterei egy száraz,fás,gabonapárlatokra jellemző éles,körtés jegyekkel teli gyenge minőségű single maltot mutatnak.Mivel 1992 óta nincs Coleburn lepárlás,ezért a független palackozók kiadásai inkább befektetési,ritkaságokra fogékony gyűjtők igényéből kiindulva vannak jelen a piacon.

Ha single maltként nem is futott be nagy szerepet a Coleburn,az mindenképp jó hír,hogy valamilyen formában továbbra is része lehet a nemzeti-értsd skót-gazdaságnak.Csak épp a whiskyiparból a vendéglátóiparba,a termelésből a turizmusba “igazolt át” az épület.A váltás az életet hozta vissza a falak közé.

Sok sikert Coleburn!!

(A képek forrása a Google)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s