whisky

II.Whisky Show – Beszámoló

Múlt hét szombatján lezajlott a második magyarországi Whisky Show. Vita nélkül ez az esemény a legfontosabb pillanata az évnek , minden magyar whisky kedvelő számára. Külföldről hazalátogató és itthoni szakmabeliek , külföldi vendégelőadók , a magyar whisky rajongók legelhivatottabb része ,érdeklődők és whiskyvel most ismerkedők találkahelye ez a rendezvény. Az alábbi beszámoló is ilyen vegyes tartalmú lesz. Egy kis beszámoló ,kis kitekintő és aktualitás,csipetnyi személyes történet és mondanivaló , értékelés és egy kis kritika. Mindez a whisky iránti elfogultsággal , a szakmai rész iránti komolysággal és az élvezetek laza megítélésével fűszerezve.

A II.Whisky Show Budapest helyszíne ismét az óbudai Ramada Plaza termei voltak. A kiállítótér a tavalyihoz hasonló elrendezésben , de idén csak a whisky standoknak helyet adva várta a nagyérdeműt délelőtt 11 órától . A  szervezést támogató standok egy külön részben kaptak helyet és funkcionáltak egyfajta lounge-ként is. Ez a rész bejött, megítélésem szerint jól működött az ötlet . Aki pókerezni,koktélozni akart,ismerkedni a Magyarországi Whisky Egyesület dolgaival és intézte a szemináriumokra való adminisztratív dolgait , nem vette el a helyet a kiállító standok felé igyekvők elől. A kiállítótérben a standok szépen feldíszítve várták az életvízre szomjazókat. A hazai whisky szaküzlet meghívására külföldi szakember fogadta az érdeklődőket az Arran , a Benromach – Gordon & MacPhail,a Bruichladdich , a Glenfarclas , a Cooley , az osztrák Aichinger standjainál , és később befutott a BenRiach- GlenDronach képviselője is . Megfelelő arányban voltak jelen az amerikai , skót , ír brandek . A priorításokat természetesen a hazai piacra igazították a szervezők , ennek ellenére vagy talán pont ezért ,személy szerint hiányoltam olyan világhíres márkákat mint például a Laphroaig, az Ardbeg , a Bowmore , az egyre komolyabb eredményt hozó Glengoyne , a Glenmorangie és még pár egyéb . Viszont idén már volt Springbank , masterclass is volt belőle , ami mindenképp örömteli . Visszatérve a rendezvény technikai részéhez , az idén felfüggesztett kerekasztal beszélgetések ellenére a legnagyobb területet mégis a színpad foglalta el . Meglátásom szerint a rendezvény színpadra tervezett programjai elfértek volna egy kisebb , valamelyik sarokba installált pódiumon is. Ezzel nagyobb közlekedő tér állt volna a látogatók rendelkezésére , elkerülhető lett volna a standok előtti tömörülés. Igaz , az első pár órában nem úgy tűnt ,hogy nagy tömegeken keresztül kellene átvágnia magát az embernek ha inni , érdeklődni akar . A szervezők várakozásai a tavalyi sikerekre alapozva nagyobb mennyiségű látogatóval számoltak. Ezzel szemben kora délutánig meglepően szellős volt a show. Szemmel láthatóan kevesebben voltak mint tavaly ilyenkor. Hogy ennek az oka az lehetett e , hogy a látogatók délutánra tervezték eleve a vizitjüket , esetleg későn mentek le a promóciók vagy egyéb más , azt csak találgatni lehet . Nekem mint látogatónak kimondottan kedvezett az embermennyiség , hiszen jutott elég tér és idő beszélgetni , nyugodtan kóstolni . A szervezők szemszögéből kissé ijesztő lehetett az elején ez , de délutánra , kora estére azért már szépen megtelt a show területe whisky rajongókkal . Ha többen nem is voltak mint tavaly,megítélésem szerint maga a hangulat sokkal közvetlenebb , barátibb volt . Egyértelműen kialakult az a társaság akik a magyar whiskykultúra hardcore rétegét képviselik , barátként , ismerősként köszöntötték egymást és a kiállítókat . Sokan voltak akik a tavalyi show hatására idén sokkal felkészültebb , kifinomodottabb hozzáállással közelítettek a whisky felé . Nem kritika , inkább csak erősítése a sztereotípiáknak , hogy mint mindenhol , itt is érzékelhető volt egy olyan réteg jelenléte , akiket inkább a sznobság , a félismeretek és a kivagyiság hozott el erre a rendezvényre . De minoritás voltak az igazán érdeklődők közt és inkább szórakoztató mint bosszantó volt némelyikük okoskodását hallgatni.Ezzel szemben az a réteg aki igényelte a mélyebb ,komolyabb információkat , felkészült volt és tudatos, az kimondottan a fiatal generáció volt . A 25- 40 év közti korosztály nem véletlenül jelent meg a magyar italkultúra ezen rendezvényén , hiszen világszerte az ő figyelmük felé mozdultak el a szeszipari cégek . Különösen igaz ez a whiskyre , amelyik aktuális sikerét nagyban köszönheti annak , hogy kitudott szabadulni a rászikkadt szerepből , nevezetesen , hogy a whisky az idős férfiak itala. Ez már rég nem igaz ! A skót maláta whiskyk olyan széles zamat skálát vonultatnak fel , ami vonzó  a felfedezésekre fogékony fiatalabb rétegek számára. Örömmel konstatáltam , hogy szép számmal voltak jelen fiatal hölgyek is. Na , persze semmiféle generációs kérdést nem akarnék kreálni a látogatók korosztályára alapozva , ezért megjegyezném , hogy azok viszont akik idősebbek voltak remekül vették fel a show fiatalos,közvetlen hangulatát és legalább olyan elmélyülten igyekeztek élvezni a whiskyket mint az ifjabbak.

A kiállítás lényegi elemei, a whiskyk hellyel -közzel lefedték a világ whiskytérképét . Ami engem meglepett ,hogy feltűnően kiszorultak az Islay whiskyk a standokról . Bár mindent nem láttam és elképzelhető , hogy ott volt egy-egy üveg valamelyik standon , de azt gondoltam volna , hogy még mindig az Islay világa az, amelyik a legérdekesebb a rajongóknak . Különösen úgy , hogy a Laphroaig a “Friends of Laphroaig” szervezetével a világ legnagyobb virtuális single malt közösségeként több tucatnyi magyar taggal rendelkezik , kimondható , hogy ez az a márka amelyik bizonyíthatóan a legtöbb magyar követővel bír. Vagy az Ardbeg amelyik annak ellenére , hogy meglepő módon csak a hatodik a nyolc islay lepárló eladási listáján, de a legtrendibb szigetlakó whisky és szintén vannak magyar tagjai a rajongói szervezeteinek. A Bowmore neve még mindig jól cseng ,elérhető áron kínál különleges élményt, de őket sem láttam, hogy szerepeltek volna. Vagy ott van a Bunnahabhain amelyik egy olyan istálló tagja ahol a teljes szortiment megújult és ez elképesztően jót tett mind a minőségének,mind az elismertségének. Islayt legkomolyabb szinten a Bruichladdich képviselte,igaz nem sikerült elhozni még a hamarosan a lepárló kiemelt ,vezető termékének szánt új, Laddie TEN elnevezésű maltot , se a lepárló egyébb sorozatainak naprakész palackozásait . A Bruichladdich standon láthattuk a Peat fantázianevű kiadást,volt még palack a 16 éves francia boros hordós érleléseikből, szerepelt az An Turas Mor mint a Port Charlotte alap formátuma és pár szó szerint színes palackozás.Az Octomore-t nem láttam. A Bruichladdich manapság -talán a tíz éves újratermelési évfordulójának köszönhetően-változik. A kozmopolita Laddie mostanában elfordul a az islay terroir képviselőjének státusza felé. Letisztultak a sorozataik , sokkal követhetőbb a koncepciójuk, telnek a raktáraik , nő a készletük és lassan beérnek az eredeti elképzelésikhez szánt maltok. Nekem idén a Bruichladdich stand kicsit fáradtnak tűnt és ezt azért merem megfogalmazni,mert a Bruichladdichot a Whiskynet mindig változatos kiadásival,dinamikusan képviselte és a legújabb Laddie kiadások még ha nincsenek is a hazai szakbolt polcain, a kapcsolataik vannak olyan komolyak,hogy elhozhatták volna eme kiemelt partnerük legfrissebb palackozásait a magyar showra. Főleg,mert ahogy említettem, ezek a napok,ezek a kiadások mérföldkőnek számítanak a Bruichladdich történetében. Az ő sztorijuk lehetett volna egyfajta motorja az érdeklődés fenntartásának a show alatt.A kevésbé kihasznált nagy méretű színpadon elfért volna minden értelemben egy show házigazda,moderátor,kvázi műsorvezető.Egy mikrofonnal simán bevonható lett volna a közönség is,vélemények,kérdések,bármi formájában. Mert, bár a programban szerepelt a kiállítók bemutatása, ezt én nem láttam,hogy lett volna. Bár pár órára elhagytam a rendezvényt,így ha volt ilyen akkor elnézést a szervezőktől. A másik hasonlóan naprakész és aktív informácóközlést biztosító lepárló az Arran volt,szintén gondosan ápolt és kiemelt partnere a hazai szakboltnak. A Show előtt magam is írtam róla, hogy az Arran egy egészen más érába kezdett egy-két éve , ami nem csak a minőségükre hatott pozitívan, hanem a megítélésükre is. Az Arran standon ott volt a mára letisztult utóérleléseik három képviselője – portói,sauternesi, amarone hordós- , a tőzegelt variációjuk első kiadása és az alapsor képviselői. Plusz Paulina,a lepárló képviselője a masterclassra a világpremierrel gyakorlatilag egyidőben elhozta a Machrie Moor második kiadását és a vadonat új hordóerősségű 12 éves Arrant is. Az Arran lágy világa és komolyodó munkái szintén a magyar piac kiemelt figyelmet érdemlő whiskyjei és ennek megfelelően lehetett volna velük is húzni a programot. Ahogy én roppant fontos és örömteli eseménynek értékelem a Springbank teljes szortimentjének megérkezését is Magyarországra. Ez az a lepárló, amelyiknek a rajongói bázisa ahol kialakul,ott már egy erős whisky kultúráról és értő rétegről beszélhetünk. Ezzel szemben a Springbank masterclass résztvevői alig voltak tízen.Mondjuk én nem bántam ,hiszen egy nagyon nagyon baráti hangulatban zajlott a szeminárium,az előadó Szigeti Zsolt szépen felkészült és az érdeklődők is pozitivan álltak a Springbankhez. A kiállítótérből számomra hiányzott egy ilyen fontos pillanat – mint egy igazi régivágású skót lepárló bemutatkozása a hazai piacnak – megfelelő súlyú prezentációja. Azt gondolom,minden szerepet nem tud átvenni egy-egy szeminárium . Ezekre később még kitérnék.

A legismertebb és legnagyobb várakozást most is a Glenfarclas standja generálta. Csodálatos szépség a palackokban , világhírnév,komoly előadó és a magyar rajongók elképesztő kiváncsisága tették a Grant család standját a rendezvény forró pontjává. A szemináriumokra való regisztráció során elsőként a Glenfarclas hordóerősségű ,főleg a Family Cask szériára épülő előadása telt be érdeklődőkkel.Szinte a kapunyitás után már alig volt hely az előadásra,ami ráadásul a nap egyik legutolsó ,legkésőbbi szemináriuma volt. Magam már nem jutottam el erre,de a résztvevők elmondása szerint még úgyis megérte kivárni az esti masterclasst ,hogy addigra már mindenki kellőképp lefáradt a kóstolásokban,sőt voltak akik viselkedésükkel még az előadást sem tudták megfelelően megtisztelni. Talán ez is lehet egy hasznos info a következő showhoz a szervezőknek,hogy a nyilvánvalóan legkomolyabb előadás időpontja valóban a nap központi eseménye kell  legyen.

A BenRiach szintén régi motoros a hazai piacon,a GlenDronach márkával kiegészítve standard szereplői a globális whisky eseményeknek.Budapesten is hozták a formájukat,igaz a képviselőjük kissé késve érkezett de a két testvér lepárló szemináriuma még így is népszerű volt.Idén a BenRiach vette át a “hazai” whisky szerepét a tokaji hordós érlelésével.Ez a finish még mindig vonzó a magyar ember számára.Sokak kedvelték a GlenDronach 20 éves portóis érlelését,nem véletlen ,hogy a lepárló is ezt a finishelést viszi tovább kiemelt figyelemmel az egyébként nem erről híres GlenDronachnál.

A világ elsőszámú single maltja az eladásokat tekintve a Glenfiddich.Természetesen ők is ott voltak. Tavaly a szemináriumuk -résztvevők elmondása alapján – kissé szervezetlenre sikerült.Hogy idén milyen volt ,nem tudom,őszintén szólva nem találkoztam olyan látogatóval aki a Glenfiddich előadásra igyekezett volna. A standjukon ott volt a 12,15,18 éves maltjuk és ez ugyan érthető az anyacég és a hazai képviselőjök szemszögéből,hiszen ezek a whiskyk adják azt a mennyiséget ami üzletileg is megéri,de felületességnek tartom elmenni részükről az mellett,hogy ez bizony már egy befáradt sor az izgalmas single malt világban.Pedig a Glenfiddich nem csak ezekről a millió liternyi mennyiségben eladott alapmaltjairól nevezetes.Az elmúlt évben nagyon pozitiv kritikát kapott a Glenfiddich Snow Phoenix, ami bár nem olcsó és nem biztos,hogy a magyar piac elbírja,de tökéletesen alkalmas lett volna ha egy-két palackot beszerez a képviselő és ezzel egy kis friss erőt hoz az önmaga nagyságába belelassult Glenfiddich megítélésébe. Mert értem én ,hogy nagyon egyszerű úgy eladni egy terméket,hogy mindenki ismeri ,sőt sokan csak ezt ismerik, és értem én,hogy a single maltok nem a magamfajta és hozzám hasonló újdonságokra és minőségre szomjas embereknek vannak gyártva, de ez egy show.Ahol nem kartonszám kell eladni a terméket, hanem fel kell kelteni az érdeklődést,megmutatni valamit amit máshol nem,szimpátiát ébreszteni magunk és a whiskynk iránt.Ha lehetett volna szavazni a legunalmasabb standra,akkor én a Glenfiddichre voksoltam volna.Pedig ebben a kérdésben komoly vetélytársa volt a Dalmore-Jura páros standjának személyében. A Heinemann testvérek nevű cég idén egy abszolút becsülendő komolyságú döntéssel két asztalnál állított ki.Egyiken az amerikai vonal whiskyjei,másikon önállóan a skót termékek.Ez utóbbiak voltak a Dalmore és a Jura.A Dalmore ahogy azt a téma érdeklődői tudják,igyekszik a luxuskategóriás termék kategória felé.A palackozásaik, a körítés,a marketing,az egész koncepció sugallja ,hogy milyen úton képzeli el a brand a maga szerepét a jövőben.Ehhez képest a hazai képviselet kissé le van maradva.Persze a beszélgetések alatt kiderült,hogy nagyon új és friss a kapcsolat,egyelőre nincs kiforrott együttműködés,keresik a lehetőségeket a megfelelő pozicionálásra a magyar piacon,de ennél több kell.A Dalmore viszonylag egyszerűen belőhető irányt keres a maltjainak,ez pedig a sznobságra hajlamos kelet és közép-európai piacokon sok lehetőséget rejt magában.A legfrissebb ötlet például a brit piacon,hogy egy neves divatház minden egyes szarvasbőr cipője mellé egy-egy palack Dalmoret ad a vásárlóinak.Nem is akár milyet,hanem az egyik legjobbat az alapkínálatból,a King Alexander III.-at! Persze nem azt mondom,hogy most a magyar képviselet kezdje el osztogatni a Dalmorejait,de ha vannak elvárásaik és terveik a Dalmore kapcsán,sürgősen meg kell találni ezt a hasonló vonalat Magyarországon is.Nem szégyen az,ha olyan termékekkel kooperál egy luxustermék pozició felé igyekvő brand,ahol a kapcsolódó produktum elszakad a hétköznapok megfizethetőségétől.Egy-egy prémium kategóriás ruházati márka,egy-egy illatszer,hotel,autómárka,stb remek partnerei lehetnek a luxuspiacra szánt whiskymárkának.Ez a szegmens a skót single malt whisky számára még fehér folt Magyarországon,de ha már képviselünk egy brandet,gondozzuk is ,bátran. A másik termék,a Jura már nehezebb dió,hiszen az elérhető palackozásaik a már tapasztalt malt fogyasztók közt  nem örvendenek nagy sikernek.Ellenben igenis van a Juranak is jó whiskyje! A 16 éves kimondottan az! De a Superstition és a tőzegelt Prophecy is sikeresen eladható és ha sikerülne a Jura pár éve megjelent boutiqe barrel vagy Paps of Jura szériáit behozni,még azzal is sikeresebbek lennének mint a 10 éves kiadással.Mindenesetre kívánom,hogy sikerüljön,mert a Juraval semmi gond nincs, csak sok a meló vele.Az viszont nagyon szimpatikus volt,hogy a Whiskynet idén bemutatott egy Jura single maltot a Duncan Taylor Octave variációjából,a Whiskynetnek lepalackozva limitált mennyiségben.Ahogy tudom Szatmári Katitól a palackozások fele már elkelt és van olyan jó single maltról szó amelyik képes lesz egy picit emelni a Jura reputációján is.

Új képviselője lett idénre a Diageo termékeinek is.A skót whisky piac legnagyobb szereplőjének hazai forgalmazását a Zwack cég végzi immár,ez pedig megfelelő hátteret kell jelentsen a 28 lepárlóval bíró diageos whisky portfolió magyarországi prezentálásához.Az idei Whisky Shown a Diageo csúcstermékének,a Johnnie Walker Blue-nak a kiemelt szerepeltetése volt a cél,pluszban pedig felvonult pár single malt is a standjukon.Részemről sokkal nagyobb tisztelettel kezeltem volna a Caol Ila,Clynelish,Talisker,stb maltokat mint,hogy csak ott legyenek szegények a pulton.Ezek baromi jó kis whiskyk és ha megfelelő kreativitás kapcsolódik a tudáshoz,szép eredményeket lehet velük hozni.Kiválóan alkalmasak a single malt kategória népszerűsítésére.Ehhez képest nem volt ott a Lagavulin például,ami az egész skót whisky világ egyik legjobb itala,nem láttam a Dalwhinniet mint az egyik legjobb belépőmaltot,vagy épp az Oban ami megosztó szerepe ellenére igazán népszerű whisky.Volt helyette az európai piacon a Dufftownra épülő Singleton brand, vagy a Glen Elgin.Amikkel semmi gond amúgy,de kizártnak tartom,hogy jobb eredményeket lehet felmutatni velük mint egy Obannal.Hogy a Mortlachot ne is emlitsem.Az, hogy az egyik legnevesebb hazai szeszipari szereplő viszi ezeket a brandeket megnyugtató,de azért roppant kiváncsi lennék rá,milyen koncepcióval kezelik a single malt szegmenst a Zwacknál majd.Az ő standjuknál a legkellemesebb meglepetés az volt,hogy kaptam egy példányt a Gulyás Csaba fémjelezte Bartrender magazin nyomtatott verziójából.Az alkalomnak megfelelően a magazin skót tartan mintába “öltözött”.Iszonyatosan jó minőségű kiadványról van szó,kiváló szakmaisággal és okosan rendszerezve megírt cikkekkel.Ez a lap a magyar italkultúra vezető kiadványa lehetne, ha nem lenne kiszolgáltatva a piac szereplőinek a tekintetben,hogy ilyen minőségben csak akkor tud megjelenni,ha a brandek megfelelő összegben segítik előállítását.Legyenek azok reklámok,szponzoráció vagy más anyagi formátum.Sajnos nincsenek illuzióim,hogy a magyar lappiac képes eltartani egy ilyen színvonalú kiadványt,ami azért nagy kár.Azt hallottam,hogy megújul az internetes felülete a lapnak és talán nem tűnik el a nyomtatott verzió sem,ehhez viszont kellene az,hogy bartenderek,szakmabeliek,érdeklődők keressék,vásárolják a lapot.Higgyétek el,ez nem ingyen reklám tőlem nekik,de valóban hiánypótló és igényes magazinról van szó.

A whisky világ második legjelentősebb alakja a Pernod Ricard is jelen volt.Ők tavaly is főleg a blendekre koncentráltak,általánosságban elmondható,hogy a single maltjaik-ami engem,ezt a blogot és az igényes magyar whisky fogyasztót igazából érdekli- nem kapnak kiemelt szerepet a koncepciójukat tekintve.Pedig övék a Glenlivet ami még úgy ahogy meg is jelenik a hazai piacon is,a Chivas alapmaltja a Strathisla,vagy a sherries verziójú maltok jeles képviselője az Aberlour.Utóbbi a francia piacon tarol,tehát igazán nem mondható,hogy nem ismert név.Magyarországon is sokan tudják,hogy a hordóerősségű Aberlour a’bunadh kiváló whisky.De vannak náluk olyan rejtett kincsek mint a Longmorn vagy épp a Scapa.Ráadásul mivel a magyar piac erősen a periférián van,adódik egy olyan kis szerencse is,hogy például a világszinten kifutott Longmorn 15 year old nálunk még simán van “elfekvőben”. És az ára szerencsére nem követi a világtrendet.Meg van tehát az előnye annak is ha nincs szem előtt valaki:) A Scapa nem a magyar képviselő “hibája”,sajnos még mindig a 16 éves változat az egyetlen ami elérhető ebből a kedves maláta whiskyből.A Pernod azoban évek óta komolyan dolgozik a háttérben a Scapa készleteinek és hordóinak feltöltésén,minőségi cseréjén.Ennek talán 4-5 éven belül meg lesz az eredménye és reméljük majd addigra itthon is ismerik majd annyira Orkney kisebbik lepárlóját,hogy keressék,vásárolják is.

A legkisebb speysidei lepárló a Benromach idén is ott volt a budapesti shown.Nicole,a képviselőjük nem először jár Pesten,mindig nagyon komoly minőséggel képviselve a Gordon & MacPhail termékeit.Idén is ott volt a Benromach sor legfontosabb palackozásainak mindegyike,plusz a független palackozóként dolgozó anyacég olyan zseniális kiadásai mint a 15 éves saját cimkés Linkwood,a ritka Imperial és az azóta ünállóan talpra állt Bladnoch.A Gordon & MacPhail/Benromach standban nem kellett csalódnunk.Csendes kiválóság,ennyi.

Az egyik legújabb termékcsoport amit a Whiskynet képvisel, az az Inverhouse cég portfoliója.Old Pulteney,Balblair,AnCnoc,Speyburn.Úgy vettem észre,hogy nagy figyelemmel kezeli őket Kati és csapata,sőt Kati belőlük tartotta a szemináriumát is.Csak ajánlani tudom mindenkinek az érdekes ízvilágú Old Pulteneyt,a remek készletekből dolgozó,friss és nemes Balblairt vagy épp a könnyed anCnoc 12 évesét.A Balblair például vintage kiadásokkal operál,vagyis nem a korát jelzik a whiskynek a címkén,hanem a lepárlási évét , ez pedig remek alkalmat ad arra,hogy követhessük egy lepárló aktuális állapotát.Milyen irányba tartanak,melyik lehet az igazi arcuk.Nos,a legutolsó Balblair a 2000-es évből van,dinamikus,modern whisky,míg az én kedvencem az 1989-es lassabb,érettebb,kifinomultabb verzió.Ráadásul úgy pletykálják,hogy jön vissza az 1997-es, ami igen jó volt.Nagyon szeretek Balblairrel dolgozni,könnyed,szép whisky.Nem rég került hordóba a tőzegelt variációjuk is,még pár év és kiderül mire képes egy teljesen más karakterekre épülő whisky ha kicsit belepiszkítanak tőzeggel.A Balblairnél ez először fordul elő.Mindenképp érdekes lesz!

A legkellemesebb meglepetés még sem skót termékhez kötődik számomra.Már a show előtti egyik bejegyzésben,ahol a szervezők részéről Kovács Dáviddal beszélgettem,megemlítődött,hogy az ír Cooley Distillery idei részvétele nagyon meg fogja lepni a rajongókat.El kell ismernem,így volt.Elveimmel ellentétben-csakis skót single maltokat iszok:)- Vári Zoltánnak,a Cooleyba “beépült emberünknek” sikerült becsalnia az ír szemináriumra. Nem bántam meg. Nagyon nagyon jó hangulatú előadás,könnyed prezentáció.A whiskeyk?A single graintől a tőzegelt maltig,a Cooley lefedi a skálát.Nekem a Connemara cask strength tetszett a legjobban,a többi is kiváló munka,aki ír párti,csak a Cooleyra koncentráljon!Én maradok a skótoknál,de hálás vagyok Zolinak ,hogy ezzel az előadással sikerült a tudásomba egy ecsetvonásnyi frisseséget csempészni.Nyugodt szívvel fogom javasolni a Cooley termékeket,ha valakinek ez a világ jobban tetszik a skótnál.Tőlem ez már nagy dolog:)

És, ha már szemináriumok! Az előadások mennyisége európai szintű volt.Tucatnál több masterclass,többségük külföldi előadóval. Le a kalappal! Az egy órás előadások ideje is passzol a trendhez.Viszont nem először szembesültem azzal,hogy egy ilyen előadáson a hat minta sok.Nem jut idő magára a maltra,nem kap a résztvevő kellő irányt és időt a maltok megfelelő mélységű megismerésére.Persze,nem itt kell elmélyülni de azt tapasztaltam,hogy nem fér bele az egy órába az,amit egy malt whisky kóstoltatásnál pedig kell.A visszakóstolás, a vízmegfelelő használata, a nüanszokra való figyelés technikájának elsajátítása,az adott lepárló maltjai közti különbségek felismerése és tudatosítása.Ezért a jövőre nézve mindenképp javasolnám a szervezőknek, hogy a kóstoltatás ne legyen több mint maximum 5 whisky. Mert erre van idő,igy marad meg a dolog komolysága.

A szokásosnál hosszabb bejegyzés végén összegezném a tapasztalataimat,gondolataimat.A második budapesti Whisky Show nagyon jó hangulatban telt.A szervezés remek volt,ezzel kapcsolatosan csak apró észrevételeim vannak.Az egyik a színpad.Én ezt kisebbre venném legközelebb és a tér közepéről egy sarokba helyezném.A show alatt egy host,házigazda,ceremóniamester,bármilyen jelzővel illetett hozzáértő vezethetné a napot.Igy nem lennének a látogatók sem magukra hagyva,esetleg a kiállítóknak is tudna a szervezőgárda ezzel valami pluszt kínálni.Szintén apró észrevétel,hogy elhelyeznék vízet adagoló berendezéseket.Nem szabad hagyni,hogy az erős alkohol mellé ne legyen egyfajta mentőövként ott az elérhető hideg víz.Ráadásul a poharat is érdemes két minta közt elöblíteni.Nem lehet nem elmenni az mellett,hogy idén valóban kevesebben voltak.Nem gondolom,hogy ettől meg kellene ijedni és elvetni a show jövő évi ismételt megrendezését.Egy korábbi beszélgetésben Kovács Dávid is elmondta,hogy a világ whisky show-i nagyjából hasonlóak,ebbe  a sorba állt be a budapesti rendezvény is.Nos,ez az idei show most már az elsővel együtt képes annyi információt adni a szervezőknek,hogy milyen irányba lehet,kellene mozdulni.Lehet,hogy a következő,remélhetőleg 2012-es budapesti shownak kicsit más formában kellene lezajlania.Talán elég minden második évben nagy rendezvényt tartani,míg a páratlan években egy más formában összehozni a whisky iránt érdeklődőket.Egyet nem szabad szerintem.Ha már belevágtak az illetékesek az évente rendezendő whisky fesztiválba,feladni az annuális ciklust.Mert ez a magyar piac kicsi ahhoz,hogy két évig várjon a következő eseményre.Szerintem senkinek nincsenek illuziói a tekintetben,hogy a magyar whisky fogyasztás robbanásszerűen nőni fog.De öngól lenne nem észre venni,hogy a show egyre inkább egy olyan generáció igényeit kell kielégítse,akiket naponta érnek izgalmas behatások az italok világából,akik gyorsan kommunikálnak,rugalmasak és érdeklődők.Ma még a whisky iránt.Nem kellene hagyni,hogy elszippantsa a figyelmüket más szesz.Legyünk önzők,kedves whiskys kollégák! Szükség van az állandó kapcsolattartásra,minden nehézség ellenére.Végre van Whisky élet Magyarországon.Érzékelhető az igény és a fejlődés.Az egyéni ízlések kezdenek kialakulni a törzsközönségben,még azoknál is,akik tavaly rácsodálkoztak erre a világra.Át kell gondolni a formát,de nem feladni a koncepciót.Csak érdekesség,hogy nem sokkal a budapesti show előtt zajlott a manchesteri whisky rendezvény.A statisztikái szerint 956 látogató vizitált ott,az átlagéletkor 32 év volt,28 % – a látogatóknak hölgy volt,míg az érdeklődők 35 % -a először találkozott a whiskyvel.Ha a két piac közti különbséget nézzük eme adatok és a pesti show tapasztalatai alapján,azt kell mondjuk,hogy nincs szégyenkezni valónk.Sőt,amikor Paulinaval,az Arran sales managerével beszélgetem,elmondta,hogy ő lengyel és például Lengyelországban még egy whisky show sem volt..Közel negyven milliós a lakosságuk és bár a whisky nyilván nem tud a vodka helyi népszerűségével versenyezni,még réteg igényként sem tud benyomulni a whisky.Szóval,az irány jó nálunk.Egy kis kreativitás és rendben lesz minden.Ahogy tavaly írtam,ez nem csak a szervezők felelőssége,hanem az érdeklődőké is.Tessék igényesnek,naprakésznek,nyitottnak lenni!Ahogy eddig.

És presszionálni a piaci szereplőket,többért,jobbért,rendszerességért:)

Részemről, jól éreztem magam,láttam és tapasztaltam jó dolgokat és nem találtam kezelhetetlennek a kisebb gondokat.Csak egy kis friss lendület kell újra!

Whisky Showt évente Magyarországon!!!!

Köszönet minden szervezőnek,kiállítónak,résztvevőnek!

Jövőre Veletek..!:)

Advertisements

7 thoughts on “II.Whisky Show – Beszámoló

  1. Sok dologgal egyetértek. Összességében nagyon jól éreztem magam és elégedett vagyok, így ne tévesszen meg senkit, hogy csak a negatívumokat emelem ki.

    A színpad valóban túl nagy volt ehhez a műsorhoz, a dj vagy a gitáros fellépése alatt lehetett leginkább érezni.
    Nagyon hiányzottak a Lagavulin, Laphroaig, Ardbeg márkák, főleg, hogy utóbbi kettő szerepel a show honlapján a kiállítók oldalán. Ugyanakkor a cikkben írtakkal szemben (egyetlen fajta) Bowmore-t lehetett kóstolni a mixer melletti standnál, azt hiszem, egy Enigma volt az.
    A Glenfiddich hozzáállása valóban furcsa egy picit, egyáltalán nem voltak vonzóak. A mosdóban hallottam egy csoport beszélgetését is később, akik a szemináriummal voltak elégedetlenek. Ha jól vettem ki, ugyanakkor ne vegye senki készpénznek, a 12, 15 és 18 éves alap whisky-ket kóstoltatták, ami azért nem egy nagy megerőltetés a lepárló részéről. Csak nézzük meg, hogy a Glenfarclas elhozta 40 évesét a szemináriumra, amelyet hatalmas és ritka élmény volt kóstolni, ezúton is köszönöm nekik!

    Én már türelmetlenül várom a következő show-t! :)

    Kedvelés

  2. Igen,a Glenfiddich ezzel a kínálattal unalmas kiállító volt.Főleg úgy,hogy a család másik tagja,a Balvenie gyakorlatilag nincs is jelen a hazai igényekben.Pedig ha idén a Glenfiddichet képviselő magyar cég a Balveniet mutatta volna be,állítom,hogy nagyon sok embernek új kedvence született volna.
    A Bowmoret valóban nem láttam,köszönöm a pontosítást.De ha csak az Enigmára futotta,az is gáz picit,ennél még a Bowmore alapsor is izgalmasabb.Ráadásul az új hordóerősségű 10 évese- Tempest – roppant jó árban van,simán tarolna a magyar piacon mint cask strength islay malt.
    Amíg nem lesz következő show,addig is olvasd ezt a blogot:))

    Kedvelés

  3. Nagyon egyet tudok érteni a cikk több felvetésével is, talán annyit tennék hozá, hogy a zene sokszor elviselhetetlenül hangos volt , szinte lehetetlenné téve a kommunikációt.
    Tényleg érthetetlen a füstös whiskyk alulreprezentáltsága is, holott a trend egyértelműen azt mutatja, hogy mostmár nem csak islay-ban , hanem máshol is próbálkoznak a készítésükkel. (sztem nagyon helyesen!:))
    Mi a Bruichladdich előadásán voltunk , ahol a nagyon lelkes előadó szinte elfelejtette, hogy kóstolni is fogunk, ezért szinte húzóra ittuk meg az 5 whiskyt, lehetetlenné téve az igazi differenciálást. Octomore persze nem volt:(
    Beszélgetve egy két kiálítóval felmerült ,hogy a lepárlók többsége már fel van készülve csoportok fogadására , elszállásolására is , érdemes lenne esetleg szervezni egy utat direkt ilyen céllal! Sztem lenne rá elég jelentkező, talán már a whiskynetnek is megvannak az ehhez elégséges kapcsolatai.á

    Kedvelés

    • Hogyne, a látogatóközpontok nagyon komoly pénzt és ismertséget hoznak a látogatóknak.Van ahol van szállás is,mondjuk a régi épületeik vannak átalakítva erre a célra nagyon modern formában,de őszintén szólva ez nem magyar pénztárcára van szabva.Vannak viszont jó szállások a hoteltől a BB-ig minden apró kis faluban,tehát ha valaki felkészült és az igényei se szálloda szintűek,akkor korrekt árban kilehet hozni egy látogatást.Nem tudom tervezie e valaki is otthon,hogy szervezett formában csoportosan látogasson lepárlókat,de minden költségével az se egy egyszerű összeg.Szerintem egyénileg jobban megéri.

      Kedvelés

    • Áá,oda se figyeltem nagyon.Voltak szokásos baromságok,túlokoskodások,a valós válaszra való nem odafigyelés.Pl,hogy a sherrys hordókban maradó sherryvel vegyül a whisky és attól lesz ilyen íze.Vagy még mindig hódít a világos-bourbon,sötét-sherry megállapítás.De a kedvenceim azok voltak akik a blendeknél magasztalták azokat a koruk szerint fokozva az úúú meg az áá kifejezéseket:) Mindenféle cinizmus nélkül mikor megemlítettem,hogy Skóciában a bárokban nincs Chivas vagy Ballantines,Johnnieból is max egy palack Black,akkor a válasz az volt,hogy.hát,nem tudom milyen bárok lehetnek azok..
      :)))
      Milyenek?Olyanok ahol 150 maltból választhatnál,ha tudnád mi az..:)

      Kedvelés

  4. Amúgy érdekes, mert én idén a trend ellen megyek, bár nem tudatosan. :)
    Valahogy nem csúsznak annyira a füstös whisky-k, mint tavaly….érdekes, kíváncsi vagyok, mikor váltok vissza.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s