Barman's Choice

Barman’s Choice XIX.

Majdnem napra pontosan egy éve, hogy a Balblair Distillery elküldte tesztelésre a Vintage 2000 nevű maltját. Akkor az a whisky az 1997 – es kiadás helyére lépett. Elrepült ez az egy év. A napokban ismét érkezett egy üveg a lepárlótól. Ez is tíz éves, mint a legutóbbi kiadás. Csak egy évvel idősebb lett Ő is. Lássuk, mi változott északon egy év alatt.

Balblair Vintage 2001  46 %

Rögtön két dolog ami szembe tűnő változás.Az első a csomagolás. Ezt megváltoztatták, A felső harmadba került a név, kiemelten az évjárat – 01. Tavaly a 2000 – es kiadásnál ha a két utolsó számot kiemelték volna , az elég félre érthető lett volna:) A mésik örömteli hír, hogy emeltek az alkoholerősségen , így a 2001 – es Balblair már 46 % -os erősséggel itatja magát. És lényeges változás még , hogy nem hűtve szűrt eljárássalkészült a whisky. Csupa jó és pozitív változás. Kiváncsian vártam, hogy vajon maga az ital mennyit komolyodott egy év alatt. Persze, ez már nem ugyanaz a whisky, elég csak az évjáratra gondolni. Viszont ez is 10 éves. Na, lássuk.

Illat : Ebben szerencsére nincs változás. Hozza a balblairi frisseséget. Almahéj,sok citrus, friss ananász. Mindez egy meleg piritósra pakolva és meghintve kevés fehér borssal. Ez eddig hasonlít a tavalyihoz, csupán a fűszeresség lett kissé kifinomultabb. Szegfüszeg, kevés gyömbér.Körtelé.

Íz : Intenzív citrom mellett még mindig domináns az  édes, vaniliás jegyek sokasága.Diszkrét tölgy, határozottabb fűszeresség. Az ízben mindenképp van változás a 2000-eshez képest. Tavaly én azt a palackozást egy vibráló, kissé ideges, kiegyensúlyozatlan maltnak tartottam. Most ez a 2001 – es évjárat sokkal egyenletesebb élményt ad, nyoma sincs az idegesítő, erős csípősségnek. Az ex-bourbon hordókból azok legjobb karaktereit hozta ki ez a lepárlás. Itt van a sok vanilia, a gyömbér, a fahéj, de sokkal rendezettebb, barátságosabb formában. Könnyed, követhető malt. Semmi extrém, semmi izgalmas. Egy csendes ex- bourbon hordók legjobb karaktereit bemutató, lágy felföldi. Megkockáztatnám, hogy elegáns,de ezt a jelzőt még a saját családján belül is másnak adnám. Ez csak egy friss,citrusokkal bőven megáldott, modern whisky. Élvezhető, ez a legtöbb amit elmondhatok róla.Szelidebbek a fűszerek is, nagyobb az egyensúly. Határozottan jobb mint a 2000-es.

LECSENGÉS : Egy rövid,édes emléket hagy maga után.

ÖSSZEGZÉS : A Balblair Vintage 2001 amerikai tölgy hordós, ex-bourbon érlelés. Hozza a jellegzetességeket mind a ház stilusából, mind a hordó típusából. A fiatal,friss erő egy rendezett, citrusos,ropogós,vaniliás jegyekkel teli könnyed whiskyt teremt. Igazi nyári ital, a nap korai szakaszában is bátran élvezhető. Ez a palackozás sokkal komolyabban vehető a tavalyi megjelenésnél. Szép eleme lett a Balbair családnak.

És ha már család. A Balblair az Inverhouse egyik fontos brandje lett az elmúlt pár évben. A kötelékbe tartozó Pulteney, Speyburn, Knockdhu ( anCnoc) aktív lepárlói a cégcsoportnak, és ezek közül a Balblair testesíti meg az eleganciát. A cég dinamikusan fejleszti a brandjeit, sorra kapja az elismerésekt. Nem rég az Old Pulteney 21 évese került a fókuszba, mikor is a világ egyik neves szakírója az év legjobbjának választotta. Nem lehet nem észrevenni azt akarást és profizmust, azt a lendületet és igényességet amivel az Inverhouse a whiskyjeihez nyúl. És szerencsére még nincs vége. Mert nem csak az Old Pulteney kap új külsőt és nem csak a Balblair 2001 öltözött át kicsit, hanem a Balblair Distillery egy nagyon szép, új Brand Home nevű látogatóközpontot nyitott meg a Vintage 2001 bemutatásával egyidőben. Jópofa volt, mert amíg a Balblair Brand Home megnyitója tartott, addig online módon a felkért tesztelők is folyamatosan kapták a képeket,infókat az új központban zajló, meghívásos kóstolóról, hanem mi is velük egyidőben oszthattuk meg a tapasztalatainkat a legújabb Balblairről. Ez a fiatalos, modern módon leszervezett bemutató szinte védjegye lett az Inverhouse 21. századi stratégiájának és meg kell hagyni, remekül működik. A világ minden tájáról felkért tesztelők és a megnyitóra meghívott szakírók virtuálisan is, fizikai valójában is, térbeli határok nélkül, egyidőben élvezhették egy skót lepárló alkotását,büszkén hirdetett fejlődését. Jó érzés volt, hogy a felkért tesztelők közt én is, általam a Maltbank Herald whisky blog részese lehetett ennek a sikertörténetnek.

És remélhetőleg ennek a sikeres történetnek még sokáig nem lesz vége. Mert a Balblair soha nem lesz az a whisky amitől az ember hanyat dobja magát. Egyszerűen csak könnyed, letisztult világot hozó, modern észak- felföldi. És azzal, hogy mind a megjelenésében, mind a portfoliójában, mind a kommunikációjában a modernitás felé nyit, az egy remekül működő stratégia. Mert a Northern Highland lepárlói közt a Balblairnek olyan nagyágyúkkal kell versenyeznie, mint a legendává vált Brora raktárkészlet, annak kistestvére, a világ legnagyobb szeszipari csoportjának birtokában lévő Clynelish, a luxuspiac óriásának kezében lévő, zsenikkel dolgozó Glenmorangie, a szintén az elitbe rohanó és font ezrekben mért maltokat készítő, milliárdos tulajdonosi háttérrel rendelkező Dalmore. És ott van még a jellegzetességével a középpontba került testvér, a Pulteney is. Vagyis ezek közt a komoly regionális vetélytársak közt a Balblair az egyetlen ” szabadon maradt pályán ” vonul. Ez pedig a friss, modern világ. A lepárló tradicióit remekül ötvözik a maltok üdeségével,az elegancia kétségtelenül ott van a megjelenésben és a whiskyk maguk is egyre jobbak. Főleg, hogy természetes színnel, nem hűtve szűrve és emelt alkoholerősséggel reagált a Balblair a kritikákra.Odafigyelnek a részletekre, ezt egyértelműen érezni két éve már. Ezért érdemes nekünk is figyelni a Balblairre.Könnyed elegancia, semmi hivalkodás.Az egyre őrültebb ötletekkel operáló whisky világában szükség van erre. És ezt a Balblair jól csinálja.

Olyannyira jól csinálta, hogy a tesztelés után ez a 2001-es kis felföldi úgy meghozta a kedvem, hogy azonnal lementem a kedvenc báromba és az egész napot azzal töltöttem, hogy a napkezdet könnyed hangulatát további maltokkal igyekezzem állandósítani. Mit ne mondjak, sikerült is. Társaim voltak a nap során az aktuális kedvenc, új Longrow 18 year old, egy 18 éves Glen Garioch a Cadenhead’s-től, az új Ledaig 10 year old,és a végére egy régi kedves ismerős, egy 94 – es Lagavulin DE PX. Mellettük a Brewdog sörei, pár helyi ale, és egy remek vacsora az Old Townban.

De ez már másik történet. Ez a nap a Balblairé. Nem is akartam elvenni tőle.

Ps:Thanks Lukasz:)


Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s