whisky

Őrségváltás – Eladták a Tullibardine Distillery-t

A blackfordi Tullibardine Distillery-t tulajdonló Tullibardine Ltd- t megvásárolta a burgundiai Picard család cége, a Picard Vines & Spiritueux.

Az üzlet anyagi része nem nyilvános de a Picard család képviselője elmondta, hogy a francia cég remek lehetőséget látott a pertshirei lepárló megvásárlásával arra, hogy tovább erősítsék pozicióikat a skót whisky piacon. A bejelentés során kitértek arra is, hogy a jelenlegi vezetőség marad a helyén és a cél, hogy a Tullibardine ismertsége tovább nőjön. A Picard familia 2009 – ben már tett egy lépést a skót whisky világ felé, mikor is megvásárolta a Highland Queen nevű blended whisky brandet a Glenmorangietól. A Picard Vines és a Tullibardine kapcsolata sem újkeletű, hiszen már három éve vásárolnak whiskyt a blackfordi lepárlótól. A francia cég 55 országban van jelen, a fő profilja természetesen a bor de brandyvel, abszinttal és likőrökkel is foglalkoznak.

A Tullibardine-t eddig irányító konzorcium részéről nyilatkozó illetékes szavai már világosabb képet mutatnak az üzlet lényegéről.

” Az elmúlt nyolc évben mi voltunk a Tullibardine őrzői. Most eljött az idő, amikor a részvényesek felismerték, hogy az elkövetkező évek sikereihez át kell adniuk az irányítást egy nagyobb, erősebb vállalaltnak, hogy a brand egy magasabb szintre emelkedhessen. Minden jót kívánunk a jövőben a Tullibardine számára ! ”

A mondatok pontos megítéléséhez pár szó a Tullibardine Distillery-ről. Az egyik legfiatalabb lepárlót 1947 – ben alapította egy walesi úriember, bizonyos Mr. Delme – Evans. Na? Na, kinek ismerős a név és honnan? Mondjuk egy Jura üvegéről? Esetleg magáról a Jura lepárlóról írt bejegyzésekből? Igen, Delme- Evans az az ember aki megtervezte a Jura lepárlót és a Glenallachie Distilleryt, hogy aztán 1949 – ben a harmadik whisky üzemét, vagyis a Tullibardinet már maga irányítsa. A helyi szeszgyártás hagyományait 1488- tól eredeztető falu, Blackford, a nevezett dátummal került be a krónikákba, mikor is IV. Jakab király a mostani lepárló helyén álló egykori sörfőzdéből rendelte meg a folyékony kenyeret a közeli várban megtartott koronázási ceremóniáját követő vigassághoz. Késöbb Blackford fentartotta a sörfőzési hagyományait, volt idő amikor ebben az apró faluban három serfőző is működött. Az állítólagos Jakab királyt kiszolgáló főzde alapjaira épült a Tullibardine lepárló. Az építő Delme- Evans halála után a lepárló rút kiskacsaként viselte sorsát a többször váltakozó tulajdonsai irányítása alatt. Birtokolta többek közt az Invergordon, a Whyte & Mackay a Fortune Brands részeként, majd a szesziparban megszokott keresztbe-kasul történő összeolvadások, kivásárlások után 2003-ban magánbefektetők vásárolták meg az akkori tulajtól, a Jim Beamtől. Még ebben az évben elkezdte a termelést az új gazdának a lepárló de a Tullibardine szinte a mai napig csak a régi raktárkészleteiből származó lepalackozásokkal jelenik meg a single malt piacon. A Vintage sorozatukban megjelentek maltok a 60-as,70-es évekből és mára már van olyan kiadásuk, ami az új,utolsó tulajdonos alatt készült. A jelenlegi alapsorukban a Vintage 1988 és a Vintage 1993 és egy Aged Oak nevezetű whisky szerepel.Ezek mellett pár limitált kiadás és sherry,portói rumos, sauternes és banyul érlelés is szerepel a kínálatukba. A Tullibardine Distillery Ltd, amelyik tulajdonképpen valóban visszahozta az életbe a brandet, az elmúlt egy – két évben látványosan a modern időkhöz kezdte formálni ezt az amúgy nem túl impozáns lepárlót. A whiskyk megjelenése csinosabb lett, nyitottak a social media felé,elkezdtek megjelenni a világ különböző whisky rendezvényein és leigazolták az Arrantól Louisa Youngot, aki egy tapasztalt, ismert, világotjárt whisky képviselő. Azt rebesgették, hogy a 2003 – as 1.1 millió fontos vételi ár után a cég jelenlegi eladási ára 15 millió font körül mozog. Ezt senki nem komentálta soha a Tullibardine részéről és ahogy a bevezetőben volt, a mostani tulajdonosváltásnál sem publikáltak összeget. Ami biztos, hogy a legutóbbi elszámolásnál a Tullibardine létének legnagyobb profitját, mintegy fél millió fontot realizált. Nem rossz, egy abszolut háttérbe szorult, kevésbé ismert márkától. Valószínüleg a termelésük nagy részét blendekhez értékesítették és nyilván a blendek aktuális boomja miatt is cserélt gazdát most a lepárló.A Tullibardine rendelkezik látogatóközponttal ,ami érdekes módon egy nagy kereskedelmi egység közvetlen tőszomszédságában van, így a vásárolni betérő átutazók,turisták ugyanazzal a lendülettel akár az 1488 Cafe nevű, Tulibardine visitor centre látogatói is lehetnek. Van nagyon szép kis házikójuk is ami kibérelhető, ha valaki egy nagyon szép és nyugodt környezetben szeretne pihenni. Azt tehát nem szabad elhallgatni, hogy a Tullibardine-nál történtek fejlesztesések, igaz, ezek kevésbé hatottak ki a whiskyjük minőségére.

Az, hogy egy családi cég kezébe került, általában jó hír szokott lenni a szesziparban. Hogy a vevő francia, nos..a skótoknak elég erős kapcsolataik vannak a franciákkal. Nyilván ha egy skót konzorcium nem tudta fejleszteni és növelni a brandet, valakinek valóban meg kellett tennie. A Picard család lát a Tullibardineban fantáziát. Hogy a blendjükhöz vásároltak e termelő egységet vagy esetleg a single malt portfoliónak is eljön a megváltás azt nem tudjuk még. A Tullibardine név mindenesetre barátságosan csenghet a franciáknak és a jelenlegi – értsd már a Picard Vines – tulajdonos pedig rengeteg boros hordóval rendelkezik. Nagyjából lehetnek sejtéseink a jövőről.Ami biztos, hogy jövőre a Tullibardine kiad egy olyan whiskyt, ami a legrégebbi a lepárló készletéből, ezzel tisztelegve a Királynő megkoronázásank 60. évfordulója előtt.

A Tullibardine soha nem tartozott a kimagasló, minőségi maltok közé. Valószínüleg rövid idő alatt ez nem is fog változni. De ne legyünk ünneprontók. A Picard Vines c Spiritueux által a lepárló olyan vállalat kezébe került akiknek a neve nagyon jól cseng az iparágban. A logisztikájuk, a pénzük és a kapcsolataik pedig olyan utat nyitnak meg a Tullibardine előtt ahova a márka magától és az eddigi tulajdonosi formájában soha nem juthatott volna el.

És ez jó.

Hogy is mondta a leköszönő igazgató? Eddig mi voltünk a Tullibardine őrzői. Ideje, hogy a brand egy másik szintre emelkedjen, ehhez pedig mi már nem vagyunk elegek. Sok sikert a jövőben !

Ehhez csak csatlakozni lehet. Sok sikert, Tullibardine!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s