whisky

A Buja és A Szigorú

 

Ez csak egy egyszerű bejegyzés lesz .Két olyan lepárló egy-egy maltját kóstoltam, melyek meghatározó szereplői a skót single malt whisky világának. A két lepárló a Glenmorangie és a GlenDronach . Igazából mindegyik megérne egy önálló fejezetet a blogon, annyi remek maltjuk van és ami késik , nem múlik , most azonban csak egy páros tesztre volt időm és kedvem .

Az egyik lepárló a Highland északi részének reprezentánsa. Ez a Glenmorangie . A lepárló tulajdonosa a világhíres francia Louis Vuitton alkohollal foglalkozó leányvállalata, a Louis Vuitton Moet Hennessey. Idén lesz tíz éve , hogy a főleg a divat és a parfüm világában jeleskedő LV megvásárolta a Glenmorangie Distilleryt . Ez is lehetne apropója a bejegyzésnek , de most inkább más indíttatásból választottam őket . A Glenmorangie az elsők közt volt a skót whisky lepárlók közül , amelyik finisheléssel kezdett foglalkozni . Vagyis azzal, hogy a whiskyjüket a megszokott bourbon hordók helyett ( vagy mellett ) különböző olyan hordókban pihentessék az érlelési ciklusban , amelyekben korábban más alkohol volt tárolva . Konkrétan mondjuk spanyol vagy francia bor , rum , portugál desszertbor , stb. A klasszikus érlelések a whisky világban a sherryhez köthetők , hiszen az ex-sherry hordók a legnépszerűbb alternatívái az amerikai ex-bourbon hordós pihentetésnek. Ezek mellett,  sok egyéb  finishelés jelent meg a Glenmorangie kínálatában , különböző eredményekkel . Ezeket a néha furcsa és szokatlan variációkat ellátták egy-egy érdekes névvel, felöltöztették a whiskyt valami csinos formába és máris kész volt a luxuspiacra pozicionált whisky . Kétségtelen, hogy a Glenmorangie ismertségének jót tettek ezek a ” franciás ” beavatkozások és kézzelfogható eredményeket hozott az anyacégtől Skóciába irányatott PR szakemberek munkája. A LVMH ugyanis a másik skót lepárlójával, az Ardbeggel együtt, a Glenmorangie-nál is a brandet építi. És igaz, hogy ennek vannak néha szokatlan formái és nem mindig tölti el örömmel a puritán skót whisky rajongókat , azt kell mondjam, a dolog működik . Sok remek whiskyt köszönhetünk a LVMH érának mind a Glenmorangietól ,mind az Ardbegtől. Én ma az egyik legkiválóbb érlelésüket választottam , egy olyat , amelyik nem túl extrém és szépen megmutatja, mit is jelent a minőségi utóérlelés.

A másik lepárló , amelyiktől párt választottam a Glenmorangie mellé a GlenDronach Distillery. Ezt a brigádot sem kell nagyon bemutatni a Maltbank Herald olvasóinak, hiszen rendszeresen szerepelnek a hírekben, írásokban. Pláne, hogy a 2009-es tulajdonosváltásuk óta, köszönhetően a kimagasló minőséget mutató megújult kínálatuknak, a GlenDronach a barman egyik kedvenc lepárlói közé emelkedett. A GlenDronach nagyon gyorsan , hatékonyan szerezte vissza a hírnevét az új irányítói alatt . A korábbi tulajdonos , a Pernod Ricard sajnos üzleti indokokra hivatkozva úgy avatkozott bele a GlenDronach housestyle-ba, hogy főleg ex-bourbon hordókat használt érleléshez . Pedig a GlenDronach mindig is a magas minőségű sherrys whiskyjeiről volt híres. 2009-ben a BenRiach konzorcium megvásárolta a GlenDronach distilleryt és célul tűzte ki , hogy visszaállítja a lepárló hírnevét , vagyis visszatér a sherrys érleléshez . És az eredmény itt is megvolt ! Gyakorlatilag két év alatt a GlenDronach nem csak az alapkínálatát cserélte le ( vagy állította vissza ) hanem piacra dobta a single cask sorozatát , amelyikkel tarolt a sherrys maltokat kedvelők közt . Elképesztően magas minőség és remek whiskyk jellemzik ma a lepárlót . És igaz, hogy egy éve belekezdtek a különböző, egyéb boros érlelésekbe is, de ezek nem veszélyeztetik a rövid idő alatt felállított régi-új stílusát a lepárlónak .

A két whisky amit egy kora délutáni teszthez választottam, sherry érlelés . Az egyik a Glenmorangie Sonnalta PX, a másik a GlenDronach 21 year old Parliament .

Glenmorangie Sonnalta PX  46 %

Ez a whisky tíz évet pihent ex-bourbon hordóban , hogy aztán a Glenmorangie minőségi hordóválasztásának egyik legjobbjába, egy ex spanyol pedro ximinez sherry hordóba aludjon még kis ideig . A whisky az első palackozás volt a Glenmorangie Private Collection nevű sorozatába, amelyikben a lepárló a limitált kiadású, legjobb érleléseit mutatja be, a travel retail piacra kínálva azokat.

Illatában karamell (toffee ), narancs, talán inkább narancs lekvár,de még inkább kandírozott narancshéj, datolya,csokoládé, mazsola és vanilia. Könnyed, mézes,diszkrét pörkölt jegyek. A pedro ximinez egy édes sherry és ez nagyon kikerekedik ebben a whiskyben is, de még nem veszélyezteti azt, hogy jelen legyen a whisky alapkaraktere. Ez pedig az illatban a tíz évnyi bourbon pihentetésnek köszönhetően főleg vaniliás, banános jegyekben bukkan fel. Kókusz ezúttal nincs:)  A tölgyre jellemző fűszeres aromák épp csak beköszönnek az orrnak. Ízében szinte szirupos édesség. Itt már jobban kijönnek a fűszeres jegyek, kis fahéj, de főleg gyömbér. Vérnarancs, likőrős fíling és kevés közepesen pörkölt kávé érdekes mixtúrája. Nagyon érezni a minőségi hordó adta finom,édes aromákat, és a Glenmorangie malátás nyersségére ezúttal erősen rátelepszik  a sherry néha már émelyítő cukrossága. Mindazonálta,l így együtt egy elképesztően elegáns italt hoznak létre. Szép, a whiskynek a fülledt és luxus oldalát megmutató variáció, a buja szalonok maltja. A lecsengése édes,hosszú és kéjes. Kiváló érlelés.

 

GlenDronach 21 year old Parliament 48 %

A Parliament a GlenDronach 21 éves whiskyje, a szerepe pedig az, hogy betöltse a 18 éves és a 31 éves ‘dronach közti űrt a kínálatban. A névről szóló sztorit ITT OLVASHATJÁTOK.

Ez a whisky oloroso és pedro ximinez hordókban érlelt GlenDronach maltokból kreált variáció. Illatában már érződik, hogy egy sokkal komolyabb szereplővel állunk szemben, mint a Sonnalta . Utóbbi könnyed bujasága a Parliament esetében szóba sem jöhet. Szárazabb,sokkal erősebben jelennek meg a sherrys érlelés tölgyes aromái. Kevés marzipán, étcsokoládé, határozottabbak a pörkölt jegyek.Ízében borsos aromák, szilva,telt sherrys karakterek. Szigorú.Kis kávé,szeder és szerecsendió csípőssége. Teljes spektruma egy komoly érlelésnek.A lecsengését gazdagnak és édesnek mondanám , de a Sonnalta mellé állítva inkább száraz és sötét. Szilvakrémes-kávés étcsoki. Remek 21 éves malt, de személy szerint a GlenDronach 15 year old Revival-t még mindig jobban preferálom. Igaz, az a saját noteszemben a legjobb sherrried malt jelenleg, az ár-érték arányát tekintve is. De a Parliament annak a célnak, hogy betöltse az űrt a lepárló kínálatában, kiváló minősítéssel megfelel!

 

Mindkét single malt pazar módon mutatja be azt, hogy a megfelelő minőséggel és szakértelemmel milyen magas színvonalon lehet érlelni a skót whiskyt. Erre pedig szükség van és nem csak az miatt ,mert a piac igényli a kvalitást, hanem azért is, mert új dimenziókat hoz a whisky világába. Ha már érlelések, akkor ilyenek legyenek. Mind a két maltot javaslom megkóstolni és fogyasztani mert mindkettő emeli az igényességünket és bővíti a tudásunkat. És nem mellesleg, imádnivaló mindkettő:)

 

 

 

Reklámok

10 thoughts on “A Buja és A Szigorú

  1. Úgy tudom 2 évet, a Lasanta is hasonlót , 2-3 évet . A különbség például az, hogy a Sonnalta pedro ximinez, a Lasanta pedig oloroso hordóban töltötte ezt az időt:)

    Kedvelés

  2. Hümm…hümm..párat még aludnom kell rá. Melyikért nyúlnál többször a kettő közül? A tippem a Sonnalta lenne, gondolom könnyedebb, mint a Dronach.

    Kedvelés

  3. A Sonnalta és a Parliament közül? Hm…mindegyikhez van megfelelő hangulat azt hiszem. A Sonnalta-t bármikor letenném a nem whisky-fan barátaim elé is és élveznék, a GlenDronach,főleg ha heavily sherried mondjuk single cask, akkor inkább elmélyültebb estékhez.
    Az árkülönbség:a Sonnalta a Private Collection sorozat része, kimagasló minőségű px hordóban, non-chill filtered, és papíron limitált kiadás.A Lasanta pedig az alapkínálatba emelt sherry finish. Ha a marketing okokat leszámítjuk, akkor is azt mondom, hogy a Sonnalta valóban exkluzívabb. Pedig a Lasanta-t majdnem egy évig használtam arra, hogy egy klasszikus felföldi whisky sherry finishelését bemutassam a kezdő fogyasztóknak.És jó volt hozzá a sztori is. Főleg nekünk magyaroknak:) De ezt majd máskor…:))
    Továbbra is azt mondom, a Sonnalta megéri, kiváló px példa.

    Kedvelés

  4. Hát rendben, végülis jól mutat az Astar mellett. Aztán hátha ideér a Finnealta is. :)
    Miért volt jó főleg a magyaroknak?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s