whisky

Ördögfa – Jura Vintage 1977 Ju*ar

Közismert tény , hogy a skót whisky brandek nagy része igyekszik olyan sajátságos imázst kialakítani maga köré , ami különlegessé teszi de legalábbis extra figyelmet generál a terméknek . Normális dolog , így megy ez az üzleti életben mindenhol . Ezek a brand storyk , imázsok néha valóban generációkról generációra szállnak és az adott lepárló igaz történetét mutatják be , néha a múlt ködéből előhalászott adatokra alapulnak , van,hogy még a laikusnak is érezhető módon erőltetett és van olyan is, hogy a modern időknek megfelelő stílusban építi fel a márkát egy-egy distillery illetve a mögöttük álló tulajdonosi kör . Mindenki igyekszik kihangsúlyozni saját erősségét , különlegességét . Legyen az egy alapítási dátum , egy eljárás , a whisky készítés egy-egy fázisában mutatott kimagasló minőség , a helyi közösségek és a lepárló kapcsolata , egy adott célközönséggel való teljes azonosulás . Példaként sorolhatnám a Glengoyne -t , akik a leglassabb lepárlású ,nyugodt ,kiegyensúlyozott maltként aposztrofáljék magukat, így emelve ki a whiskyjük tisztaságát . Ott van a Bruchladdich amelyik – mint papagájok szajkózzuk – ” a progresszív lepárló a Hebridákról ” , annak minden extrém megnyilvánulásával . A Glenmorangie kiemeli,hogy milyen komoly minőségű a cask policy náluk , az Ardbeg hozza azt a fura ,vándorcirkuszra emlékeztető karakterekkel színezett különcséget ami érdekesen ötvözi a lazaságot és a vérkomoly arculatépítést . A Highland Park szinte ha tehetné viking whiskyként aposztrofálná magát , annyira belemerül a skandináv piacok sztereotípiáiba , a Glenlivet az alapítási évével , a Glenfiddich az úttörö megoldásaival , a Glenfarclas a családi hagyományaival , a Benromach a méretével igyekszik küldeni azt az üzenetet a vásárló felé ,ami számukra az üzletben a túlélést,eredményességet jelentő identitást jelenti . Lehetne napestig sorolni a hasonló példákat .

Ebben a posztban  egy olyan lepárlóról lesz szó ,amelyiknek ha leirom a nevét , a tapasztalt single malt fogyasztók és Maltbank Herald olvasók már szinte biztosan tudják , mi az amire a márka építi az arculatát . A lepárló a Jura Distillery , Isle of Jura szigetéről . A Jura által választott út  a helyi ,apró közösség, a diuriach emberek babonás hagyományaival igyekszik arcot, sztorit adni bizonyos palackozásainak. Már a szinte alapmaltnak számító palackozásuk neve jelzi ,hogy mi az irány. Jura Superstition . Babona . Aztán volt a Prophecy azaz a Jövendölés amelyik egyiptomi hieroglifára hajazó logója ellenére egy helyi legendát tesz a palack alá . Voltak a szent hegyekként tisztelt Paps of Jura ormoknak ajánlott kiadások  és persze ott van a Feith a’ Caorainn , a berkenyefa boszorkányaűző története . Semmi meglepő nincs abban tehát , ha a soros Jura megjelenés viszi tovább ezt a trendet . A legfrissebb kiadás a Jura 1977 The Yew Tree – Juar nevű vintage palackozás . A whisky maga három first fill bourbon hordóban pihent , majd 12 hónapot töltött palackozás előtt ex-ruby port pipe típusú hordóban . Tehát egy 35 éves  portói utóérlelésról beszélünk . Igéretes ! Az alkoholerősség 46 % -os , mindössze 498 palackot sikerült megtölteni a három és fél évtizedes altatás után . Az ára horribilis . Hatszáz font per palack . Szerény számításokkal is kétszázezer forint körül kóstál . Ennél fogva nem tartom valószínűnek ,hogy bármit is fogok tudni írni az illatáról ,ízéről :)

jura1977vintagelrg

De nézzük csak , min tudunk elrágódni mi , átlag whiskyfogyasztók ha már esélyünk sincs a palack tartalmának megkóstolására . Hát marad nekünk a sztori . A ’77-es Jura neve : The Yew Tree . Magyarul ez a tiszafa . Pontosabban a közönséges tiszafa . Nevével ellentétben nincs köze a Tiszához , a népies elnevezése halálfa ,ördögfa . Így már azonnal közelebb kerülünk a Jura babonás világához is . Érthető ,hogy a tiszafa a természetközeli népek – mint az ős-diuriach emberek – mindennapjaiban miért a halállal lett azonosítva , ha tudjuk ,hogy ez az amúgy nagyon kedves , remekül nevelhető , néha több ezer évig is elélő , göcsörtös törzséről és remek sövényalapanyagot adó lombozatáról ismert fa minden része mérgező . Nagyon kevés az olyan élőlény , amelyik nem hal bele ha a tiszafa bármely részét megkóstolja . Kivétel a magköpeny, ami nem mérgező , de mire erre rájött az emberiség valószínüleg az ördögfa szedett pár áldozatot . A tiszafa teljesen demokratikus növény , nem tesz különbséget ember és állat közt . Csak a halál gyorsasága kérdéses , nem az , hogy kicsinál e minket . A lovak például különösen érzékenyek , szinte azonnal ahogy ráharapnak bármilyen részére a tiszafának , kimúlnak . A szarvasmarhák is . Az emberek pár perccel tovább húzzák . Ilyen egy fa ez a tiszafa . Hát persze ,hogy babonás tisztelet övezi . A hiedelmek egyfajta átjáróként kezelik a másvilág és az evilág közt , ami teljesen logikus ismerve a tiszafa mérgező képeségeit .

Európa egyik legöregebb fája a skóciai Perthshire Fortingall nevű falucskájának temetőjében álló tiszafa . A mai napig remek kondicióban van . Korát a tudósok 2000 év körülire becsülik , a helyi legendák szerint azonban majdnem 5000 éves . Tartja magát az mendemonda is , hogy e körül a fa körül játszott gyermekkorában a helyi születésű Pontius Pilátus . Első pár skóciai évemben Fortingall melletti településen éltem ,gyakran meglátogattam a fát . Egy kőfallal van körül véve ,mert a turisták komolyan kezdték veszélyeztetni amikor  apró darabokat emlékül letörtek belőle . A közönséges tiszafa 2011 -ben Magyarországon az év fájává lett választva .

De megközelíthetjük máshonnan is a halált és a tiszafát . Ez a fa a legjobb alapanyaga a világhíres angol hosszúíjnak . Bizonyára mindenki látott már olyan Robin Hood adaptációt vagy bármilyen középkori történetet felidéző angol filmet , ahol a királyi íjászok a nekünk magyaroknak feltűnően nagy, úgynevezett longbow harci eszközzel irtották az ellent . A longbow klasszikus angolszász íjtípussá lett az évszázadok során , noha a középkorban a legtöbb hadseregben megtalálható volt ilyen osztag illetve ilyen fegyverzetű katona . Talán az angolok kezelték a legjobban , talán náluk volt a legjobb minőségű tiszafa alapanyag az íjhoz . Mindenesetre az íj halált hozott , az íj tiszafából készült ergo meg van a kapcsolat , miért is nevezhetik mérgező hatása mellett halálfának . Persze ez csak inkább egy színes teória mint tény , de ennyi belefér . Az angolul yew tree-nek nevezett tiszafa fonetikus kiejtése nagyjából ju-ar ( dzsú;ar ) , innen tehát a palackon is látható elnevezés , nem onnan ,hogy a dizájner nagyokat kortyolt a maláta whiskyből és összeakadt a nyelve amikor a Jura feliratot kellett a palackra applikálnia .

A tiszafa az istenek ajándéka és azért él ,hogy íj legyen belőle . – Dr.Saxton Pope

Nyáron vágott tiszafa a halál magvát tartja magában . – Barnes , Forest Crove -i íjászmester

Az angol hosszúíj (longbow) eredetét vizsgálva a legkorábbi szálak Wales-be vezetnek.Több szakíró szerint ezek a Wales-i íjak az archeológusok által feltárt történelem elõtti és viking eredetû hosszúíjak újrafelfedezései voltak. Az angolok csak késõbb vették át és tökéletesítették a csataterek hatékony fegyverévé. A Wales-i íjak teljesítményeirõl Giraldus Cambrensis számol be egy XII. századi krónikában. 1188-ban Wales-ben járva egy olyan 3 inch (76 mm) vastag tölgyfa ajtóról tesz említést, amelyet úgy lõttek át íjjal, hogy a nyílvesszõ hegye kibújt a túloldalon. Giraldus további híradásai kísérteties mesék két lovasról, akik közül az egyiket olyan erõvel lõtték combon, hogy a nyílvesszõ teljesen átütötte a testét és megölte a lovat. A másik lovas még szerencsétlenebbül járt, a nyílvesszõk odaszögezték a nyergéhez. Ezek a beszámolók nem sokat túloznak, már ami az íjak átütõképességét illeti. Sajnos egyetlen Wales-i íj sem maradt fenn, amibõl megállapítható lenne ezeknek a tudósításoknak a pontossága, hitelessége.
Az angolok tehát átveszik a Wales-i találmányt és továbbfejlesztik. Arról, hogy mi lett az íj további sorsa a történelem évszázadaiban, szerencsére elég sokat tudunk. Köszönhetõ ez VIII. Henrik egyik hadihajójának, a Mary Rose-nak, amely 1545-ben süllyedt el a csatornában és amelyet régészek 1982-ben feltártak. A hajó rakományának egy részét képezõ 350 íjból ugyanis 138 db épségben elõkerült.
Az angol hosszúíj (longbow) hosszú fejlõdés után a XIV-XV. században élte virágkorát és számos ütközetben (Crecy, Poitiers, Agincourt, Flodden) segítette gyõzelemre az angol seregeket a franciák vagy a skótok ellen.  (forrás : szit.szip.hu )

English_Longbow

 

A Jura Distillery tehát ismét a babonás félelmekhez nyúlt a 77-es vintage kiadás megjelenésekor . Nincs túlspilázva a dizájn , maradt a lepárlóra jellemző forma , szolidan ott az utalás illetve az elnevezés , nem magyaráznak bele , nem oktatnak ,nem adják a szánkba mit akarnak üzenni . Ahogy a hiedelmek általában , majd a kiváncsiság generál belőlünk fogyasztókból annyit ,hogy igényünknek megfelelő mélységben utána járjunk dolgoknak . A legjobb az lenne persze , ha elérhető lenne a palack normális embereknek is , de így csak ennyi maradt most nekünk .

A diuriach emberek pedig csendesen teszik a dolgukat , alig pár százan egy picike szigeten , ahol egy pub , egy szálló, egy lepárló van , több ezer szarvas rohangál a természetben és időtlen hiedelmek tartják fenn a valaha volt ember -természet -természetfeletti hármas egyensúlyáról szóló legendákat . Vagy tényeket . Mindenkinek a hite szerint .

Az ördögfa meg csak áll ott .

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s