whisky

Whisky Fringe 2013 ( lecsengés )

A Whisky Fringe kétharmada mögöttem , előttem pedig azok a standok amikre talán a legjobban kiváncsi voltam . Sűrű szekció volt !

A következő asztalon mindössze két malt whisky volt . Ennyit vonultatott fel az adott lepárló . Igaz , ebbe minden energiájukat belefektették. Mert ezt kívánja a ” vállalat ” . Miről is van szó ? A két whisky a Macallan család két új tagja volt . A Macallan legutóbbi döntése , hogy leveszi a címkéiről a korjelölést , helyette a whisky színére utaló elnevezésekkel , no-age-statement maltokat visz a piacra .  Mint tudjuk , a whisky kora csak a hordóban eltöltött időt jelenti , nem arányos a minőséggel . Egy állapot , egy jelzés , hogy a whisky ennyi idősen került palackba . A probléma nem is ezzel van . Sokkal inkább azzal , hogy az egész döntés és a folyamat nem arról szól , hogy a fogyasztók tudását növeljék azzal , hogy elmagyarázzák , hogy a whisky színe a tölgyhordótól olyan ,amilyen . Mert ez volt a hivatalos marketing bullshit . Figyeld a színt , kapcsold a névhez és érteni fogod a különbségeket érlelések és érlelések közt ! Ezt azért már tudjuk, hogy mennyire nem szabad tényként elfogadni ott, ahol az e150 karamell az iparág elfogadott segítőtársa . Pedig a szín tényleg a tölgyhordótól származik . A lényeg , hogy a Macallan ezzel a döntéssel , hogy a 10, 12, 15 éves maltjai helyett Gold, Amber, Siena, Ruby nevekkel szerepelteti a whiskyjeit , időt nyert . Abban az üzletágban , ahol éveket kell várnod arra, hogy piacra vezethesd a termékedet , nem mindegy , hogy négy vagy tíz évet kell várnod . A kereslet hatalmas , az új piacok igénylik a mennyiséget . Ki az a bolond aki ilyenkor nem arra törekszik , hogy minél több bevételt generáljon ? Nincs ezzel különösebb baj . De a Macallan újra keresztelt whiskyjei után már nem szentségtörés kijelenteni , hogy ez a Macallan már nem az a Macallan amitől ez a lepárló a legnagyobbak közé tartozott . Hol van már a legendás , sherry bomba Macallan karakter ? Nem ezekben az új maltokban , az biztos . A Macallan az idők során elkommerszesedett ( sic ) . A 18 évese és a vintage kiadások persze más kategória , de a Gold szerintem egy gyenge whisky, a Macallan reputációhoz képest mindenképp . Nem is ez volt a standon ! A standon az Amber és a Siena figyelt . Az asztal mögött a Macallan szakemberei nagyon fegyelmezetten hozták az elvártakat . Tökéletesen elmagyarázták a váltás hivatalos indoklását , protestáltak a helyessége mellett , kóstoltattak , beszélgettek . Őszintén mondom , talán ennél a standnál éreztem magam a legjobban , mert a kommunikáció nagyon korrekt volt . Azt hiszem, az az elhivatottság és szakmai alázat ami a szavakből átjött , a legendás macallani hagyományokkal csodákra lenne képes . Újra . Jelenleg arra használja az anyacég ezt a tudást , hogy futtason egy Goldot . Az általam kóstolt Amber már nagyságokkal jobb egyébként , szép gyümölcsösség , szépen kitartó aromák , közte pörkölt jegyek a lágyabb formából , kevés fűszeresség . Igazából nincs az Amberrel gond . A Siena kimondottan jól összeállt ital , talán az alacsony alkohofok gyengít a pozícióján egyedül . Hogy a bevezető soraim és a whiskykről alkotott véleményeim ellentmondanak egymásnak ? Látszólag . Mert tartom , hogy a Macallan hagyományait erősen visszafogják az üzlet és a profit jegyében , már nem azt hozzák amitől nagyok lettek . De sikerük lesz ezekkel a whiskykkel , az tény. Az új piacokon biztosan . És ezzel ők elégedettek is . A whiskyk – Amber és Siena – jók , mindegy mi van a címkéjükön , de valami hiányzik . De ez erősen szubjektív vélemény . Nem bátorítanék senkit arra, hogy vegyen Macallan Gold-ot . De az Amber és a Siena lehet alternatíva egy könyedebb délutánra . Az esti , kandalló melleti üldögélés és sherried malt iszogatásra azonban már sokkal komolyabb jelentkezők vannak . Sic gloria transit mundi , Macallan. Majd a piac dönt . Mi meg okoskodhatunk magunknak .

A következő standokat nagyvonalúan kihagytam . Az egyik az Arran volt , de őket nem azért diszkrimináltam mintha bármi bajom lenne velük . Sőt, az utóbbi idők legkomolyabb fejlődése szerintem az Arrané . Azért nem töltöttem időt náluk , mert tuti októberben jönnek Budapestre is , a harmadik Whisky Show keretében , így rájuk hazai pályán lesz idő . Amúgy is októberben hoznak ki új whiskyket . És közte lesz a Whiskynet tokaji hordója is , ebben szinte biztos vagyok . A standjukon egyébként az alapsor volt jelen , erősen nyomták a finiselt cuccaikat ( amarone, sauternes, port ) de ott volt a Machrie Moor is, a Cask Strength is . Aztán jött két, számomra érdektelen stand , az egyik a Buffalo Trace amerikai whiskey márkájé , a másik a Nikka asztala . Utóbbival semmi bajom, egyszerűen csak én a skót single maltokra vagyok kiváncsi . Ha már japán whisky ,nem mondom, hogy nem olvadok el egy vintage Karuizawatól vagy akár a Nikka egy-egy maltjától , de nem ez az én irányultságom .

A Morrison-Bowmore stand volt a következő . Itt kedvenc blenderemmel , Rachel Barrie-vel találkoztam . Szokásos elbűvölő nőiesség , szenvedély és remek munkák . Ezért is kedvelem . Pár héttel korábban , mikor kijött a Glen Garioch Virgin Oak , javasolta ,hogy milyen sajtokat kóstoljak hozzá . Persze , tökéletes párosítás volt . Rachel ezúttal is meglepett , a fenti whisky kortyolgatása mellett mellékesen megjegyezte , hogy itt van ám a legújabb konstrukció , a cég lowlandi márkájának, az Auchentoshannak a Virgin Oak palackozása is . Nosza , nézzük ! A nap meglepetései közé belépett a ‘toshan Virgin Oak is ! Remek whisky ! Nem világmegváltó , de nagyon komoly minőségi elmozdulás az ismert, valljuk be , néha unalmasnak tűnő karakterektől . Mind a Glen Garioch , mind az Auchentoshan kapcsán működik ez a fajta hordótípus . Ezek már egyértelműen Rachel stílusát mutatják . És a logika azt követelné ,jöjjön akkor a Bowmore Virgin Oak is . Végül is Barrie kisasszony korábban a Glenmorangie keretén belül, Bill Lumsden mellett pontosan tapasztalta , mit tud egy charred virgin oak cask tőzegelt islay whiskyvel karöltve . Lásd Alligator . Fogalmam sincs lesz e Bowmore Virgin Oak egyébként. Jelenleg a Bowmore Port Cask 23 yo viszi a prímet . Méregdrága whisky, pazar minőség . Nem nekünk , sajnos . Szintén ezen a standon futottam bele egy legendás arcba . Tatsuya Minagawa , a Suntory európai márkanagykövete , aki korábban az egyik leghíresebb és az egyik legjobb whisky bárt vezette Skóciában , Craigellachie falucskában . És mint whisky bartenderek , azonnal megtaláltuk a közös hangot , bár a japán whiskyjeiből nem kértem :) Én ekkor már nem voltam a legjobb állapotban ( khm…) , ő viszont józanul is egy kellemes ember , így a hangulat garantált volt .Remek fickó , nagy tudással !

r.n.

tatsu

A Benromach asztalánál nem sokat időztem . Épp annyit , hogy elkortyolgassak egy 30 évest a kínálatukból . Ott volt még az Origins sor pár darabja , Cask Strength és az aduász 10 éves is . Meg talán pár érlelés és a Peat Smoke . Csendesek , kedvesek, pont ahogy a Benromachot kedveljük . Tovább .

benromach

BenRiach és GlenDronach . És mostantól hozzátehetjük a cégcsoport harmadik , nem rég megszerzett lepárlóját , a Glenglassaugh -t is . A legdinamikusabb brigád . Remekül gondozzák a BenRiach márkát , iszonyatosan nagyot húztak a GlenDronach felébresztésével és roppant kiváncsian várom mi lesz a Glenglassaugh sorsa a kezükben . Alistair Walker volt itt tőlük , vele beszélgetve kiderült , hogy igyekeznek megtartani és még ráerősteni a Glenglassaugh sajátos értékeire . Felhozta a Massandra palackozásokat példának , amikből állítólag lesz  még a jövőben is . Ha ez az irány , akkor az ugyan nem az átlag whisky rajongó útja lesz . Igaz , arra ott a BenRiach . Akiktől a standon a legnagyobb figyelmet a brit piacra palackozott , tőzegelt 1994-es kiadású single cask variáció kapta . Ott volt a GlenDronach félelmetes alapsora is, 12-től 21-ig . A Glenglassaugh a korábbról megismert , előző tulaj alatt bemutatott 30 évese és kontrasztként a legfiatalabb ,  3-4  éves Evolution nevű maltja igyekezett figyelmet generálni . Alistair megemlítette még a tokajis érlelésüket , amit a Whiskynetnek készítenek és abban maradtunk , hogy folytatás Budapesten . Sajnos nem vele , pedig nagyon jó srác de valamelyik brand ambassador megfelelő színvonalon fogja képviselni a céget.

A ” GlenBenGlen ” mellett egy másik dinamikus csapat , az Inverhouse kollektíva vonult fel . Ők az elmúlt években sokat fektettek abba , hogy kissé háttérbe szorított maltjaik a rivaldafénybe kerüljenek . Azt hiszem bizonyos szempontokat figyelembe véve ez sikeresnek mondható . Az ő portfóliójuk az acCnoc ( Knockdhu Distillery ) , a Speyburn , Balblair , Old Pulteney és vezető blendként a Hankey Bannister . Az anCnoc legutóbb a Peter Arkle grafikus tervezte ,kissé gyerekes de egyedi dizájnnal vonta magára a figyelmet , pedig van nekik egy remek 22 évesük is ! A Speyburn teljesen felfrissítette a megjelenését , rajongói klubot szervezett , igyekszik kihozni a legtöbbet ebből az átlagos whiskyből . A Balblair az amelyik szerintem megállta eddig is a helyét a piacon . Vintage kiadások a stílus , szép és egyedi palackok , remek kis bourbon érlelt maltok . A kedvencem az 1989 – es kiadás , ami kifutó termék . Állítólag elfogyot a készlet ’89 -ből . Aki teheti , szerezzen be egy flaskával ! Az 1997 -es az első megjelenése óta csak komolyodott , korrekt ital . Az Old Pulteney , bár tavaly nagyon komoly sikereket ért el , véleményem szerint még ennek ellenére sem tudott áttörni bizonyos kereteket , pedig abban a whiskyben mindenféle értelemben lenne potenciál . Egyelőre visz egy szerepet , a neve forog a szponzorációban , a whisky rajongó emberek kedvelik is , de az igazi nagy dobás , minőség tekintetében legalábbis , szerintem még nem történt meg . Én várok rád, Pulteney !

A Kilchoman jött a sorban . Stílusosan a legkisebb asztalkát kapták , rajta a szervező Royal Mile Whiskies számára palackozott single cask kiadás , egy nagyon fiatal minta , a Machir Bay 2nd Edition és a legújabb siker , a 100 % Islay 3rd Edition . Én a Machir Bay-t kedvelem jobban , de a 100 % Islay is kiváló ,kiváló whisky , főleg ha figyelembe vesszük a korát és a körülményeit . Amit viszont nagy érdeklődéssel kóstoltam , az ez volt  :

fotó

Ebben van a Kilchoman potenciálja . Meglepő érettséget az illatában , ahogy azt a Kilchomantól megszoktuk ,olajos , tőzeges , a bourbon hordó legszebb aromáit felvonultató párlat . Ha megérjük , a Kilchomantól még hatalmas whiskyk jöhetnek a következő évtizedben . Elmondásuk szerint amíg lehet , addig igyekeznek megmaradni farm lepárlónak , de nyilván a business hozza magával mind a technikai , mind a méretbeli változásokat . A magam részéről szurkolok nekik , hogy sikeresek legyenek , de nem bánnám ha megmaradnának a lehető legemberibb méreteknél . Ettől is az a Kilchoman , ami .

A végére maradt  a szétszakadt Douglas Laing második fele , a Fred Laing tulajdonába került brandekkel . A Provenance  , ( sokak által ismert brandje a cégnek ) a vezető sorozat , mellette a Director’s Cut, Double Barrel, Premier Barrel, Clan Denny Malts and Grains, Epicurean Blend, King Of Scots range, a McGibbon’s és övé maradt a  Big Peat is . Fred , mint mindig , úriember volt , a standjánál sajtot is kínáltak a whiskyk mellé . Ez üdítő kreativitás volt a minden asztalon megtalálható ( de megjegyzem , roppant hasznos ) zabkekszek mellett . Ott volt ” új ” üzlettársa , a lánya is , aki tapasztalatát korábban a Jura és a Dalmore lepárlóknál illetve marketing részlegüknél szerezte . Kóstoltam náluk nagyon fiatal Caol Ila-t és igen korosnak számító , 21 éves Glen Ord maltot .

fl.n.2dc

A Whisky Fringe három napon át tartott , kiváló alkalmat adva arra , hogy az ember komoly szakemberekkel találkozzon egy kötetlen , szórakoztató rendezvény keretén belül . A legtöbb whisky show hasonló , ugyanazok az arcok , ismert whiskyk , pár újdonság és meglepetés . De mégis remek hangulatú események ezek . És nem csak az elfogyasztott alkohol miatt . Bár októberig még van pár hasonló rendezvény , én már a budapesti showra készülök . Főleg , mert mehetek végre haza . Kiváncsian várom , lesz e valami újdonság a szervezésben , lesz e előrelépés , amit a tavalyi , születésnapi whisky parti látogatottsága előrevetített .

És ezt a maratoni bejegyzés sorozatot azzal zárom , ami a legkedvesebb mondatom itt , külföldön és amivel a legtöbb kiállítótól búcsúztam :

Viszlát Budapesten !

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s