whisky

BenRiach,GlenDronach,Glenglassaugh : eladva !

 

Derült égből villámcsapás , ma reggel hivatalosan is bejelentették , hogy az amerikai Brown-Forman megvásárolta a Billy Walker nevével fémjelzett BenRiach Distillery Company-t , ezzel együtt a cég három skót single malt lepárlóját,brandjét mindenestül. A Kentucky államban székelő Brown-Forman tulajdonába került tehát a BenRiach mellett a GlenDronach és a Glenglassaugh is.

Na, fújjunk egyet mielőtt folytatnánk…

Nézzük a tényeket. A megállapodás értelmében £ 285 millió értékben az amcsiké lett a három márka, a lepárlók, acég palackozóüzeme és az edinburghi központ is. A BenRiach 2004-ben került a korábban a Burn Stewartnál dolgozó szakmai óriás, Billy Walker és két dél-afrikai befektető alkotta cég kezébe, 5.4 millió brit fontért a Chivas Brotherstől. A 2004 előtti években a BenRiach Distillery sok társához hasonlóan szinte kizárólag blended whisky alapanyagként volt ismert. Single maltként önálló palackozásként nem vitt alapsort a lepárló. A Walker család és társai elötti években a lepárló már nem is termelt,hivatalosan felújítás alatt állt ami a gyakorlatban mindig azt jelenti, hogy az adott szeszfőzdével nem számol a tulajdonos.

2004-től kezdve egy hatalmas munka kezdődött. Nem csak mint egy új terméket kellett bevezetni – a BenRiach maltot- a piacra de márkaépítés,imázsépítés is kezdődött. Azokban az években kezdett a ma ismert modern whisky-boom generálódni ,így az időzítés tökéletesnek tűnt. A tervek pár éven belül be is igazolódtak hiszen villámgyorsan elég széles kínálattal a BenRiach lett a Speyside motorja. Közel húsz különböző palackozással jelentkeztek ezen rövid idő alatt ,közte a klasszikussá vált 16 éves verzió és a tőzegelt Curiositas ami új kaput nyitott a Speyside innovációban mikor végigsöpört a világpiacon. Az alapsor vezető maltja egy korjelölés nélküli verzió lett Heart of Speyside névvel.Az új gazda első fél évtizedében aztán gőzerővel zakatolt a mindent átfogó márkaépítés. Elképesztően sok variáció érkezett rendszeresen a nyilvánosság elé, kezdve a különböző finiselésekig, tőzegelt utóérlelésekig, vintage palackozásokon át korjelölt maltokig. Idővel a whisky rajongók már szinte elvesztek a sok változatos kiadás tengerében. De a köz fanyalgása ellenére a BenRiach nagyon is tudatosan felvállalta amit csinált, hiszen a 2000-es évek eleje óta predesztinálható de mértékében mégis meglepetést okozó whisky reneszánsz modern túlélési technikáját választotta üzleti stratégiájának. Állandó jelenlét és a márkanév megismertetése, széles választék egy ismert de lassan önmagába zárkózó régió képviselőjeként a 21. század első évtizedének végére nem csak világmárka lett, megőrizve a családi cég jellemvonásait, hanem példa lett az őt követő új befektetők számára is. Hasonló utat járt be a BenRiach előtt a Bruichladdich sokkoló mennyiségű és variációjú palackozásaival és ezt követte útja elején az Arran is. A BenRiach azonban nem elégedett meg a túléléssel hanem egy merész húzással 2008-ban, alig négy évvel a BenRiach felébresztése után megvásárolta a GlenDronach Distillery-t a Pernod Ricardtól .

A GlenDronach bár az 1990-es évek második felétől a 2000-es évek elejéig nem termelt, mindig is híres volt sherry hordós érleléseiről. Az ebben a kategóriában szinte egyeduralkodó és minőséget képviselő Macallan a 21. század elején tudatosan a luxus irányába mozdult el így adva volt egy lehetőség valakinek, hogy a populáris sherried malt kategóriába megpróbáljon jó poziciót szerezni. Ez a valaki a Walker csapat lett. A BenRiach azonnal hasonló metódussal látott munkához a GlenDronach kapcsán és a szerencse és szakmai tudatosság ismét rettentő gyorsan eredményt hozott. Felállt az azóta is szinte verhetetlenül erős GlenDronach alapsor  12, 15, 18 éves maltokkal  akikhez csatlakozott később egy 21 éves kiadás is. Korjelölt sherried maltok jól árazva és elérhető mennyiségben világszerte, ez volt a zsenialitás a dologban és ez hozta az azóta is töretlen sikert. Idővel a testvérlepárlók szinte szimbiózisban léteztek, felállt a híres Single Cask sorozat mindkét lepárlónál, jöttek a vintage kiadások, az emelt minőségű premizált termékek. Megjelent a korjelölés nélküli Cask Strength kisadagos palackozás és ezzel sem tudtak hibázni. A BenRiach kínálata lassan felvette az állandóságot, a GlenDronach meg akármi felé is nyitott a nagytestvér tapasztalatai alapján csak minőséget és sikert hozott a tulajdonosoknak.

Billy Walker, managing director at BenRiach.Handout pic from RBS.

Billy Walker

A ritmus vitte tovább a céget és újabb négy év elteltével bővült a csapat. A harmadik nővér 2013-ban az addigra épp csak a köztudatba visszavezetett és feléleszett északi Glenglassaugh Distillery lett. A Glenglassaugh lepárló esetében a BenRiach kivárta amíg az szintén a nulláról elkezdte a saját termelését és megjelent a nyilvánosság számára is majd még a stabilizáció előtt megvásárolta azt a nem szakmai háttérrel rendelkező tulajdonosától. Mindenki várta, hogy folytatódik a BenGlen stílus, bár a Glassaughnál nem beszélhettünk komoly raktárkészletről ehhez az innovációhoz. De a tudás és a tapasztalat ismét nagyot húzott. A Glenglassaugh deklaráltan a BenRiach csoport luxustermékeként lett bemutatva új tulajdonosai által és egy nagyon impozáns dizájnváltással,kombinálva a korábban megismert taktikával felállt egy szuper prémium single cask sor Portsoyból. Az azóta eltelt két év alatt a széria már második adagjánál tart, megerősítve a márkát pár extrém koros kiadással is. Az alig három éves Torfa tőzegelt malt és a hasonló fiatalságú Revival tudatos háttérbe szoritása ellenére az alapsor felállása még mindig várat magára hiszen a Glenglassaugh saját termelését gyakorlatilag a nulláról kezdve csak 2009-ben inditotta el.De ez már nem a BenRiach gondja lesz.

2016. április végén ugyanis negyed milliárd fontsterling érékben a cégcsoport eladásra került az amerikai Brown-Forman részére.

A Brown-Forman tulajdonképpen a Jack Daniel’s whiskeyről ismert elsősorban pedig nem ez a cég eredeti márkája. A Brown család 1870-ben alapított cége nem mondható kezdőnek. A mai napig családi cég,legalábbis a Brown család továbbra is a tulajdonosi körben van. A familia az Old Forrester nevű Kentucky whiskey márkával lett ismert, majd másfél évszázad alatt kinőtte magát a világ egyik vezető szeszipari vállalatává. 1956-ban került a kezükbe a Tennessee állambeli Jack Daniel’s , övék a Woodford Reserve , az el Jimador tequila, a Finlandia vodka és a Chambord likőr is tucatnyi egyéb branddel együtt.Belekóstoltak a skót single malt piacba is korábban, 1991-ben egy kisebb részesedést vásároltak a Glenmorangie Plc-ben és Amerikában nekik köszönhető a Glenmorangie bevezetése és képviselete egészen 2005-ig,amikor eladták a részüket a Moet Hennessey-nek. Most egy évtizeddel később úgy gondolták itt az idő visszatérni Skóciába de már nem csak mint kisrészvényes, hanem mint igazán markáns szereplő. És ahogy fentebb olvashatjuk, megvásárolták a modern skót whisky történelem legdinamikusabb, legsikeresebb és legszimpatikusabb reputációjú csoportját, a 12 évig minőséget,innovációt és emberközeliséget jelentő BenRiach Distillery lepárlóit és brandjeit.

A hír gyakorlatilag pár órás, így több mint ostobaság lenne következtetéseket levonni a három malt jövőjével kapcsolatban. Az biztos, hogy a skót whisky rajongói nem fognak az egekig ugrani örömükben, hogy a Jack Daniel’s kommercionalista stílusa betette a lábát a nemzeti businessbe. Mondjuk úgy, hogy az elmúlt években az ilyen-olyan ízesítéssel profit maximalizálásra törekvő amerikai cégcsoport taktikája nem túl megnyugtató.Még akkor sem, ha a skót whisky reguláció nyilván nem enged elmozdulást olyan irányba ami a terméket magát megmásítja. Más szemszögből nézve hasonló ellenszenv fogadta a Remy Cointreau megjelenését annak idején amikor hatalmas összegért megvették a függetlenség legautentikusabb képviselőjét, a szintén magánbefektetők erejéből újjáépített Bruichladdich lepárlót és brandet, de szerencsére az idő eddig azt igazolja, hogy ha a fíling nem is, de a Laddie megmaradt annak a progresszív főzdének aminek megismertük. A szkeptikusok viszont nyilván azzal jönnek, hogy a nagybevásárlások másik példája a Beam Suntory által megvett Laphroaig, ami a gazdacsere óta eltelt rövid időben nem túl megnyugtató módon kezd eltérni a Laffietól megszokott úttól.

Mint mindent, ezt is majd eldönti az idő. Az azonban biztos, hogy sajnos most egy olyan sztori és egy olyan fejezet zárul le a skót single malt történelmében ami a valaha volt legszebb és legsikeresebb történetek egyike a modern, globalizált, ellélektelenedett üzleti világban. Szakmai és emberi nagyságok alig másfél évtized alatt felélesztettek olyan lepárlókat amelyek mára megkerülhetetlenek lettek a whisky világában, kompromisszum nélküli minőséget és nem utolsó sorban korrekt árazást jelentettek a megjelenésük óta a mai napig.

A Brown-Forman beszállása kapcsán nekünk magyaroknak viszont futhatja egy kis mosolyra is, hiszen a Brown-Forman első embere nem más mint Paul C.Varga úr, aki bár Kentuckyban született , több mint valószínű , hogy magyar szülőkkel rendelkezik.

PaulVarga

Mit is mondhatnánk a végére mint, hogy reméljük Palikám nagyon odafigyelsz majd a Benriach cuccokra, nem csak a bejegyzésben fejtegetett érékei miatt hanem azért is mert a BenRiach volt talán az első olyan skót single malt márka ami igazán megfogta a magyar rajongókat közvetlenségével és minőségével,akik már a mai magyar whisky szcéna megjelenésének legelején pozitivan álltak ehhez a picike piachoz .

Rajtad tartjuk a szemünket Palkó !

Minden jót Mr. Walker, köszönet mindenért és sok sikert a jövőben ! Legalább akkorát mint amit 12 év alatt elért. Ti pedig nővérkék, BenRiach,GlenDronach és Glenglassaugh ne hagyjátok magatokat !!

 

 

3 thoughts on “BenRiach,GlenDronach,Glenglassaugh : eladva !

  1. Nekem a BenRiach (Heart of Speyside) volt az első single maltom, amit kóstoltam, és elindított ezen az úton. Mindig is nosztalgiával gondolok a termékeikre, és a legtöbbet szeretem is. Én tartok tőle, hogy nekünk ez nem a legjobb hír – én a Laddie-nél sem örültem, jól megvoltam azzal a nagyon színes palettával, de mióta eladták, ez is megszűnt. És még a 10 éves sem kaphat. :(

    Kedvelés

    • Annyira nem szűnt meg, a nagyja megmaradt,letisztult. Amik eltűntek már korábban,mint pl a Golf széria az eltűnt volna idővel amúgy is. De van még a Scottish Barley, Islay Barley, viszik ezt a provenance-terroir vonalat,Octomore jön rendszeresen, Port Charlotte már korábban bukott de még abból is megvan az éves kiadás,ott vannak a travel retailben, jön ki pár érdekesség továbbra is, a Black Art negyedszer is megjelent, a Valinch is megy csendben.Szerintem sokkal durvább beavatkozást vizionáltunk, ehhez képest nem érheti őket kritika.Ha csak ilyen “érintetlen” marad a Benriach portfólió az már jó.Sajnos,jó.:) Laddie TEN eleve alkalminak készült akkor, de lesz még,hamarosan beszáll alapsorba szerintem ( hamarosan értsd két éven belül)
      De ha az ilyen Infinity, Rocks, Redder,Golder, stb érted, azok pont ezek a “túlélő” kiadások voltak,már a Rémy előtt elapadtak.Mondjuk mára elég súlyos árakon vannak aukciókon,túlnőtték a szerepük ez kétségtelen:)

      Kedvelés

      • Helyes, vissza a Laddie 10-et! :) Black Art már megfizethetetlen, ahhoz képest, ami.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s