whisky

Egy kis Ardbeg nosztalgia

 

Két héttel ezelőtt már megírtam az Ardbeg Day (pontosabban idén Ardbeg Night) alkalmából kiadott aktuális palackozásról szóló bejegyzést . Az Ardbeg Dark Cove Committee Release és az Ardbeg Dark Cove hozták a modern Glenmorangie-éra (a Glenmorangie a gazdája az Ardbeg Distillerynek) alatti stílust Dél-Islay legnépszerűbb lepárlójától. Abban a bejegyyzésben és szinte mindig , minden 21. századi Ardbeg megjelenés kapcsán elmondjuk , hogy mennyire nem ez az amit várunk az Ardbeg Distillery neve alatt. Elsápítozzuk , hogy jó-jó ,végülis lehet érteni az italt, igaz,hogy nagyon meghúzzák a ceruzát az árcédulán , hogy milyen erőltetés már megint a sztori a palack mögött és egyéb fanyalgások. Visszasírjuk ,emlegetjük a régi Ardbeget . Mindezt persze úgy , hogy a kritizált időszak és a kortárs Ardbeg palackozások eközben hatalmas népszerűséget és jelentős bevételt generálnak , ergo sikeres és jó termékről beszélünk. Most az Ardbeg Night utáni napon itt az alkalom ,hogy azokból a bizonyos legendás időkből kóstoljunk párat és így celebráljuk az Ardbeg Napját. Éjszakáját,pardon.

Öt whiskyt választottam a legendák sorából ,mindegyiket más megfontolás alapján nevezzük legendás kiadásnak. Az első nem is feltétlenül a palackozásnak szól , sokkal inkább a kornak amiből származik. A második pontosan az az ital, amit minden egyes Ardbeg posztban szerte a világon legalább egyszer megemlítenek , mint a letűnt idők egyik utolsó nagy kiadását, azt a whiskyt amit mindenki vár az Ardbegtől. A harmadik,negyedik és ötödik picit kilógnak a sorból , hiszen már a modern korszakból választottam őket. Esetükben a legendás kifejezés nem feltétlenül takarja azt amit az első kóstolópohárba került Ardbegnél. A három new wawe Ardbeg közt ott van az új idők marketing kampányának nevét viselő cucc, aztán a nekem az egyik eddig legjobban tetsző palackozás, ami szerintem az az irány amiben manapság az Ardbeg igen jó,vagy jó tudna lenni,az utolsó cucc pedig egy igazi megosztó whisky, sokan gyalázzák, mások kedvelik.Meglátjuk a poszt végén mi kerekedik ki belőle…

Akkor pajtik, boldog Ardbeg Napot vagy Éjt , kinek mit kíván a biológiai órája és lássuk ,hogy mi történt az Ardbeggel az elmúlt negyven évben !

Az első whisky a sorban idősebb nálam is. Szerencsére gyakran előfordul ,hogy olyan korú italokat kóstolhatok amik meghaladják a megélt éveimet , ebből kifolyólag olyan korszak desztillálásaiból származnak amiket ma már csak igen vastag pénztárcájú vagy nagyon régóta a whisky szubkultúrában létező , belső körös emberek engednek meg maguknak. Ami nem feltétlenül jelenti azt , hogy ezek a whiskyk elérhetetlenek, csupán arról van szó , hogy mára olyan nevük lett köszönhetően többek közt annak,hogy manapság a minőség másodlagos sajnos, hogy értelemszerűen magas az áruk . Persze ne varrjunk mindent a kortárs malt whiskyk populáris és piaci alkalmazkodást igénylő színvonal vesztésének nyakába , bizony ezek a régi whiskyk sokkal jobban megmutatják azt a világot, amire egyre kevesebben emlékeznek. Hogy melyik volt az a kor és melyek voltak azok a whiskyk amik letették a mai whisky-boom és jópár legendává emelkedett lepárló sikerének alapkövét. Nyilván rengeteg jelölt lehetett volna a mai kóstolóhoz , de igyekeztem olyan italokat választani amik azért ha egy erős árazással is de még elérhetőek ha valaki nagyon-nagyon visszatérne a múltba, az Ardbeg fontos pillanataihoz.

Az első játékos egy független palackozás, ebből a szempontból kilóg a sorból , lévén a mai kóstoló többi itala mind hivatalos kiadású Ardbeg. Az ok , amiért mégis egy Ardbeg 1974 Gordon & MacPhail Connoisseur’s Choice palackozású indie Ardbeggel kezdünk az az , hogy ebből az évjáratból kevés olyan whisky van a lepárló official kiadásaiból amik megengedhetőek az átlag pénztárcának ( igaz, a kóstolt cucc is igen drága ma már) másrészt a legidősebb általam birtokolt Ardbegről van szó, így mikor ha nem egy ilyen tesztelés alkalmából bontottam volna fel !

 

a74gmcpcc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg

Age/Kor : nincs jelölve , circa 17-20 éves

Vintage/Évjárat : 1974

Bottled/Palackozva: 1991-1993-2004 ? , nincs pontos adat , a palackon nincs jelölve

ABV/alk.térf. : 40 %

Cask/Hordó :  N/A -nincs adat

Bottles/mennyiség : –

Bottler/Palackozó : Gordon & MacPhail

Bottled for : Megjelent a Gordon & MacPhail Connoisseur’s Choice sorozatában.

Megjelenés : a klasszikus arany

Illat : Kátrány , domináns tengeri aromák , sós víz , füstölt hal . Az egész whisky egy keveréke a füstös-sós-medicinális-tengeri aromáknak egy jó adag édes és mandulás teltséggel. Azonnal érzékelhető már az illatoknál is, hogy sokkal “vastagabb” mind a modern Ardbegek.A tengeri jegyek idővel megszelidülnek, épp csak jelzik honnan is származik a malt,a helyükre nagyon óvatosan de határozottan érkezik egy gyümölcsös,lágy, selymes aroma hullám.Minél többet szellőzik , annál inkább felfedezhető ez a  lágy gyümölcsös háttér. Cukor helyett sóval “kandírozott” narancshéj. Nagyon élvezhető,igazán más arcát mutatja a lepárlónak, miközben pontosan felismerhető benne az ardbegekre jellemző housestyle.Tőzeges,olajos illatok.

Íz : Nagyon szép testes whisky, meglepő az erejéhez mérten mennyire kerek. Édes, egy picit sós, aztán egyre jobban , egyre karakánabb módon jönnek a klasszikus Islay karakterek. Nincs értelme felsorolni szavanként, egyszerűen pontosan az amit egy elmúlt világ malt whiskyjeként értékelhetünk. Nehéz leírni, érezni kell.

Lecsengés : Hosszú,száraz,idővel egyre sósabb. Citromhéj keserűsége, olajos,tőzeges.

Összegzés : Először is a whisky kora. A Gordon & MacPhail ezen sorozatában felbukkan 1991-es,1993-as, sőt még 2004-es palackozás is az 1974-es desztillálás évéből.Bizonyos üvegeken ez fel van tüntetve, a koraibb verziókon nincs. Az enyémen nincs, én 1993-asnak saccoltam, de jeleztem fentebb,hogy akár 2004-es is lehet. Valószínű nem az utóbbi, mert a 2004-es kiadásokon már egyértelműen rajta volt az üvegen,hogy ebben az évben adták ki.Szerintem ez egy 19 éves 1993-ból.Ez a whisky a testességével hódít, nagyon fura , hogy egy ilyen alacsony alkoholnál ennyire szép és kerek Ardbegről beszélünk. Régivágású , benne a ház stílusára jellemző tőzeges, sós világ, kiegészülve egy lágy selymes árnyalattal. Nagyon szép minőség, le a kalappal, ez nem az a GMcP palackozás ami csak átlagos. Ez magasabb ligában játszik. Aalapvetően ennek a híres független palackozó által felállított szériának a lényege, hogy a maga egyszerűségében mutassa meg egy-egy lepárló karaktereit, mondjuk úgy igazi stílusát. Nos, itt egyszerűségről szó sincs, ez egy nagyon magas minőségű Ardbeg, talán egy kivételesen jó hordóból érkezve. De a housestyle itt van, és egyátalán nem annyira citrusos és éles mint amit ma ismerünk, annak ellenére, hogy pontosan ott van benne az ami mindig is Ardbeg volt, akkor is és ma is.Lágyabb, érettebb, kifinomultabb, csábítóbb.

 

A második whisky a legendás 17 éves Ardbeg lett. Ez az az ital amihez mindenki méri a modern Ardbegeket és vár egy újabb 17 éves kiadásra ami majd visszahoz valamit a korból, amikor az Ardbeg igazán nagy whiskyket készített. Ez a palackozás 1997 és 2003 közt volt megjelentetve, tehát már a Glenmorangie tulajdonolta az Ardbeg Distilleryt amikor is elkezdtek kiadni ilyen korú maltokat. Az bizonyos, hogy volt az italban sokkal idősebb whisky is mint 17 éves.Az időszak, amikor a Ardbeg 17 Year Old az alapkínálatban szerepelt, az az a több mint fél évtized amikor az új tulaj elkezdte a már saját irányítása alatt készült párlatokkal megtölteni a hordókat,de mégis kellett valami ami képviselte addig is a lepárlót és persze csinálta a pénzt nekik.A 17  éves korjelölt,hivatalos Ardbeg akkor tűnt el, amikor az új gazda elkezdte a “Young” szériát, a később az alapsor vezető maltjává váló 10 éves előtti felvezető időszakot.Érdekes módon a hivatalos kiadású 17 éves alkoholtérfogat százaléka sokkal kevesebb mint a mai alapsor bármelyik tagjáé . A 40 % -os abv nem igazán csábító manapság egy Islay malt kapcsán , de lássuk elég volt e régen egy erős profil ahhoz , hogy ez ne legyen hátrány !

 

a17

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg 17 Year Old

Age/Kor : 17 év

Vintage/Évjárat : N/A

Bottled/Palackozva: N/A

ABV/alk.térf. : 40 %

Cask/Hordó : N/A

Bottles/mennyiség : N/A

Bottler/Palackozó : Ardbeg Distillery Official

Bottled for : Hivatalos korjelölt palackozás. Megjelent 1997 -től a 2003-ig .

Megjelenés : halvány arany

Illat : Gyümölcsös és lágy tengeri aromák , olajos,citrusos de nem az az éles citromos, inkább érettebb,édeskésebb. Mint egy édes grapefruit vagy pomeló. Idővel egy kis köményolaj (van köményolaj egyátalán?) A savanykás tőzeg is ott bújkál. Bújkál, szó szerint, mert nagyon szégyenlősen jönnek az illatok. Az 1974-eshez hasonlít annyiban , hogy itt is egyértelmű a házra jellemző stílus de mégis visszafogott aromákról beszélünk. De még a 74-esnél is lágyabb és csendesebb itt minden ! Azt hiszem itt a 40 % abv pontosan ennyit képes csak kihozni az italból. Visszafelé nézve a 74-es ezért is tűnik magasabb minőségnek, mert hasonló erő mellett sokkal teltebb,kerekebb,hangosabb az egész.Nézzük, hogy egy valóban szégyenlős évjáratot fogtunk ki vagy ez az pontosan amiért epekednek az Ardbeg hívők ?

Íz : Nos,igen. A 40 % azért nem előnyös. De várjunk csak ! Hoppá ! Bizony itt van azonnal, az amit keresünk ! Édes,tőzeges vanilia,utóbbi közel sem az amit az amerikai tölgyhordós maltoknál egyből felismerünk, kevésbé aggresszív , talán nem is a fa aromáihoz köthető élmény, annál krémesebb ,talán a new make spiritben felismerhető ilyen vaniliás élmény a leginkább. Nagyon lágyan támogatja a tőzeges karakterességet. Szép, vajas. Sós vajjal megkent forró croissant,nyakon öntve egy kis tőzeges olivaolajjal .Valami ilyesmi. Sokkal puhább élmény mint az új TEN, nincs benne annyi éles citrus és az olajos karakterek is sokkal selymesebbek.

Lecsengés : Jön a só,persze.Tőzeg.

Összegzés : Nehéz nem elszakadni a gondolattól, hogy az alacsony alkohol miatt kissé vizes, feltűnöen visszafogott whisky. Talán ez lágyabbá teszi,de ezt egyéne válogatja ki szereti egy Ardbegben,ki nem.Szerintem jól áll a maltnak. Nem az a krémesség, amit jó minőségű american oak érlelt maltoknál tapasztalhatunk, inkább csak egy lágyságról beszélünk. Visszafogott olyan értelemben is, mintha nem engedték volna kiteljesedni. Mikor egy tehetséget egy feszes,fegyelmezett szerepre szorítanak. Hogy miért ezért a whiskyért lelkesedik a világ Ardbeg fanatikus része? Azt hiszem ez sokkal inkább szól a korjelölésnek. Ami nem jelenti , hogy a 17 éves Ardbeg ugyanazt a hájpot kapja csak azért mert korjelölt mint ami korjelölés nélküli testvérei köré lett generálva a 21.században, már egyértelműen marketing okok miatt. Akárhogy is, de 17 éves, sőt annál öregebb összetevőkkel bíró Ardbegről van szó. Van itt bizony szépség, de egyszerűen nem ezen az alkoholszázalékon tud ez a szépség kiteljesedni.Rejtezik, annyit mutat csak meg amennyit feltétlenül kell neki. Bizonyos szempontok szerint a Corryvreckan izmos stílusa, benne a klasszikussá vált citrusos-vaniliás-tőzeges-olajos karakterekkel sokkal inkább élvezhetőbb és inkább az az irány lehetne az amit az Ardbegnek követni kellene. Persze, jó lenne korjelöléssel, sőt jó lenne tizenhét évvel akár ! De ez a 17 éves, ebben a formában épp csak megmutatja azt a lágy eleganciát amit érthető módon várunk egy ekkora lepárlótól mint az Ardbeg,és amit sajnos az agresszív és főleg a fa adta pluszokra épülő modern palackozások elnyomnak. Vajas, sós, puha. Jó whisky, de a nosztalgia jobban felemeli mint a valóság.

 

 

A harmadik whiskyvel elérkezünk a mai Ardbeg világához. Ha már Ardbeg Day a kortárs széria neve, kezdjük a névadóval. Ez a whisky már egyértelműen a modern korszak Ardbegje . Sőt ! Ez volt a 2012-es Feis Ile, az Islay whisky fesztivál alkalmára kiadott verzió és egyben ez a palackozás készült az Ardbeg Day 2012 Committee Release palackozás számára is. Ennek egy alacsonyabb alkoholtérfogatú variánsa lett a globális Ardbeg Day megjelenés később abban az évben.

ardbeg-day-committee-release-feis-ile-2012-whisky

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg Day Committee Release

Age/Kor : NAS

Vintage/Évjárat :

Bottled/Palackozva: 2012

ABV/alk.térf. : 56.7 %

Cask/Hordó : regular Ardbeg vatted in ex-refill sherry butts ( korábban az Uigeadailhoz használt hordók)

Bottles/mennyiség : 12 000 palack

Bottler/Palackozó : Ardbeg Distillery Official

Bottled for : Megjelent a 2012-es Feis Ile alkalmára palackozva, egyben az Ardbeg Committee számára az adott év Ardbeg Day limitált klub kiadásaként.

Megjelenés : halvány arany

Illat : Gyümölcsös, tőzeges. Só és chilli. Tőzeg,kis kátrány, méz. Ennél az italnál már élesebbek a citrusos aromák.

Íz : Egy rövid édes beköszönés után már az új idők citromos,de még inkább olajos, grafitos aromái.Füst,tőzeg, ahogy kell. Erős csípős fűszeresség. Na, ez nem volt a régi cuccokban. Valószínüleg ez már annak a wood policynek az eredménye ami annyira jellemzi a Glenmorangie-Ardbeg whisky kreátor Bill Lumsden stílusát. Borsos, chillis.Az egészet öleli egy klasszikus tőzeges, füstös pokróc. Terpentin.

Lecsengés : Hosszú, tőzeges és kesernyés füst alatt egy árnyalatni vaniliás édesség.Fűszerek, a fa csípősebb fűszeressége. Száraz és erős.

Összegzés : Ebben kétségtelenül ott van minden, amit a mai Ardbegekben érzünk, mégis sokkal kerekebb módon. Ez talán az ex-Uigeadail hordókból érkező plusz eredménye. Az meg ugye, sherry hordó volt. Az ex-sherry hordós időzésnek nincs jele a whiskyben domináns módon,de ad hozzá valami telt gyümölcsösséget ami ezekre a hordótípusokra jellemző. Egyértelműen gyorsabb, brutálisabb, füstösebb és sokkal inkább a tőzegre épül a whisky karaktere. Abszolút a mai világhoz igazodik, ez az amit ma Ardbegként ismerünk,talán picit komorabb mint a TEN.

 

 

Csekkoljuk a következőt. De előtte az egyik kedvenc Ardbeg promó videóm:

 

 

Az Ardbeg Alligator Committee Reserve nevet kapott whisky volt talán az utolsó olyan palackozás ahol mind a sztori, mind a whisky autentikussága igazán szórakoztató volt. Adott volt egy jópofa marketing , egy érdekes név, ami megfelelt a szakmai igényeknek is, hiszen az alligátor jelző a fahordó pörkölésének egy olyan fokozata, amikor az elszenesedett fafelület repedezései egy alligátor bőréhez hasonlatos látványt adnak a tölgynek. Ebből kifolyólag a pörkölés nem csak elfed vagy épp kiemel valamit, hanem egyértelműen “égett” aromákat is belecsempészik az italba. Ez pedig roppant érdekes egy alapvetően is füstös, tőzeges whiskynél. Szintén egy Committee Release , a megjelenése már bevezette azt a koncepciót amit ma Ardbeg Day néven ismerünk. Az ital úgynevezett Ardbeg Nagykövetségeken, (válogatott bárokban és whisky üzletekben) jelent meg, egyszerre egy adott napon. A Committee Release kiadást követte globális verzió ugyanezen a néven.

aacr

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg Alligator Committee Reserve

Age/Kor : NAS

Vintage/Évjárat :

Bottled/Palackozva: 2011

ABV/alk.térf. : 51.2 %

Cask/Hordó : 2000-es évjáratú ex-bourbon hordós reguláris Ardbeg keverve heavily charred american oak cask érlelt Ardbeggel.

Bottles/mennyiség :

Bottler/Palackozó : Ardbeg Distillery Official

Bottled for : Megjelent az Ardbeg Committee számára

Megjelenés : arany

Illat : Közel sincs benne a 10 éves citrusos élességéből. Bors,chilli,egy kevés édes aroma keveredik klasszikus coastal jellegzetességekkel. A gyömbéres fűszeresség evidens,hideg cafe latte és szenes,tengervízes illatok.

Íz : Kávé,tőzeg.Erős chilli ,a hordóknak köszönhetően kellő égett,szenes íz , nyoma sincs benne a ma már jellegzetes vaniliás édességnek.Nagyon kevés citrom tőzegbe és fűszerbe burkolva.

Lecsengés : Hosszú, száraz.A legsötétebb csokoládé chillivel, egy kis orvosi géz.

Összegzés : Nos, az Alligator tudomásom szerint egy olyan variáció, amiben a klasszikus 10 éves érlelési metódusát dobták fel a legerősebben megpörkölt tölgyhordókban tárolt jó adagnyi Ardbeggel. A pörkölés szintje Level 4 , ami azt jelenti,hogy ez a leghosszabb,legagresszivebb pörkölés ami elfogadott a szakmában. 2011-re a TEN már hódított citrusos-vaniliás-olajos-tőzeges stílusával mégis az Alligatorban ezek sokkal visszafogottabban vannak jelen. Erősnek találtam benne a tölgyfűszerek csípősebb aromáit. Talán a pörkölés adta extra aromák miatt egy nagyon jól kivehető kávés,lattés élmény is felbukkan, talán melange amit chillivel szórtak meg. A lecsengésében nagyon száraz,aggresszív szinte, felbukkan egy kis medicinális jegy,mintha orvosi géz maradt volna a szájunkban.

 

A befejezés, ha már Ardbeg nosztalgiáról volt szó , lehetett volna talán egy kicsit izgalmasabb, én mégis egy megosztó whiskyt választottam.

 

 

Az Ardbeg Galileo volt az az ital aminél azt hiszem elpattant valami a lepárló és a hozzá hű , a múltra is emlékező rajongói közt. A sztori eleve olyan figyelmet generált amiből sok jó nem sülhetett ki, mondom ezt még akkor is, ha egyértelműen sikeresen irányította a figyelmet a skót whiskyre, de persze főleg az Ardbeg Distillery nevére. A lepárló pár csepp whiskyt bocsátott egy űrprogram részére, ami az űrben vizsgálta többek közt azt, hogy milyen hatással van a súlytalanság az érlelési időre.Tulajdonképpen azt kutatták, hogy rövidebb idő alatt lezajlanak e azok a folyamatok a whiskyben űrbeli körülmények közt mint amire éveket várunk a Földön. Abszolút nem a hagyományokra építő projekt,igaz? Ennek ellenére állítólag sok hasznos és pozitív adatot tudtak kideríteni így is, erre pedig ugrott az Ardbeg PR csapat, frontvonalba állították Bill Lumsdent, aki beturnézta a világsajtót ezen hír és a visszatért whiskycseppek nagyszerűségével. Ne bántsuk érte, ő is csak dolgozik.A nagy félreértés ott volt, hogy sokan azt hitték, hogy az alkalomra kiadott italban van egy adagnyi az űrben járt cuccból de persze ez nem így van. Viszont a túlzottan erőltetett médiafigyelem és űrsztori mellett a marketingesek azt érezték,muszáj valami nagyon erős kötődést beépíteni a whisky identitásába ebből a sikeres médiafigyelemből. A whisky neve Galileo lett, ami még belefért volna, de ennek örömére az Ardbeg  marsala hordók használatával vélte megtalálni a kapcsolatot. Érted ? Mars-marsala…Na ez így együtt elég sok volt mindenkinek és ennek megfelelően az ital már megjelenése előtt szegény olyan negatív véleményekkel hangolt közegbe érkezett ami ritkán fordul elő skót whisky történetében.Próbálva kivédeni a várható kritikák élét, a lepárló úgy gondolta azzal fogja be majd a hangosan károgók száját, ha hosszú idő után az Ardbeg korára lesz utalás a palackon. Nem,korjelölést nem kapott, de ráírták, hogy Vintage 1999 , vagyis az ital 12 éves volt. Nézzük, mi lett a sztori vége,legalábbis az én megítélésem szerint.

 

ag

 

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg Galileo

Age/Kor : NAS (12 év)

Vintage/Évjárat : 1999

Bottled/Palackozva: 2012

ABV/alk.térf. : 49 %

Cask/Hordó : american oak regular Ardbeg és full time marsala cask érlelt Ardbeg (30-40%-nyi arányban a végső verzióban)

Bottles/mennyiség : kb. 50 000 palack

Bottler/Palackozó : Ardbeg Distillery Official

Bottled for : Megjelent az űrben járt Ardbeg sztorit celebrálandó

Megjelenés : bronz

Illat : Egy kis gyógynövény , picit likőrős , enyhe tőzeg. Barackkal és sok téli fűszerkeverékkel megtöltött süti,karácsonyi süti.Hamu.

Íz : Gyümölcsös,kétségtelen.Küzd vele az erősen tanninos,tölgyes jegyek sokasága.Elfogadható fűszeresség, semmi agresszív chilli,inkább szegfűszeg,szerecsendió.Kajszibarack,vaniliáscukor,sőt vaniliás barnacukor,dió,egy kis sós,medicinális beütéssel.

Lecsengés : Száraz, ez már sokkal inkább Ardbeges,sós,kellemes.

Összegzés : A marsala egy nagyon régies karaktereket felvonultató , igazi vidéki bor,sőt, alkohollal erősített,mind a sherry vagy a port.Biztosan nem édes marsala hordót használtak, talán secco kategóriásat. Mást nem tudunk,hiszen a marsala lehet vörös vagy fehér, édes,félédes vagy száraz, fiatal vagy érlelt.Nagyon nem találni a helyét az Ardbeg világában, annak elenére sem, hogy a disszonancia felfedezhető amiből akár jó dolog is kisülhetne,de annyira nem tud kiteljesedni a közös munka.Őszintén szólva ha a Galileot a legendásan rossz megítélése miatt vettem bele a mai kóstolásba,ráadásul erősen privát hendikeppel is indult, hiszen eredetileg az Ardbeg Ardbog lett volna a választásom, amit szintén nagyon jól sikerült modern Ardbegnek tartok,akkor egy kis kegyelmet gyakorolva azt kel mondjam, az Ardbeg Galileo egy próbálkozás volt amit sajnos elnyomott a sok prejudikáló vélemény. Nem, nem azt mondom a Galileo egy jó Ardbeg. De magunk közt szólva simán belefér a korszak próbálkozásai közé. Nem vagyok oda érte, de ha egy pozitivumot kellene kiemelnem, akkor az az, hogy a Galileo bizonyosan jó párosítás roquefort vagy egyéb erős sajtok mellé.És azt hiszem ennyi.

 

A mai Ardbeg nosztalgia összegzése annyi, hogy a régen minden jobb volt kitétel itt is csak annyiban igaz, amennyire általában ezen mondat mögött a mindent megszépítő nosztalgia áll.(Hangsúlyoznám, a mai és a fent kóstolt whiskyről van szó. Az Ardbeg igazi nagyágyúi nem szerepeltek ma, könnyű lett volna egy Forma-1-es autót kihozni egyértelmű győztesnek egy urbánus modell mellett…) A 70-es évekből származó Ardbeg kilógott a sorból , az igen, az valóban egy letűnt világ kimagaslóan jó Ardbegje. A 17 éves verziónál egy kicsit úgy éreztem, hogy sokkal több lenne benne, ha erősebbb alkohollal jött volna ki, míg a modern Ardbegek tekintetében ki kell mondani, hogy bár a kóstolt Day és Alligator kapcsán megcsillan valami a régvolt stílusból de már demonstratív módon jelen van bennük a lepárló kortárs, innovatív wood policy-je.Talán ez a kettő és az Ardbog ami őríz valami kis személyiséget, a tőbb nem. Azok csak hozzák stabilan azt a stílust ami jelenleg az Ardbeg sajátja. És ebben ez a lényeg, mindig is ezt vallottam. Nagyon nem lehet belekötni az Ardbeg palackozásokba szakmailag ( nem az árról vagy a marketingről van szó) mert kilengések nélkül, jól integrálva a lumsden-i innovációt hozzák azt amire a lepárló képes, amit képviselnek.Egyszerűen arról van szó, hogy egy legendát építő lepárló adott pillanatban nem tud megküzdeni azzal, hogy a legenda amit épít erősen átitatott a régmúlt élményeivel.A rajongók jó része azt hiszi, hogy egy felvezető szakaszról van szó, ami majd a régi Ardbegek világát hozza vissza és egyre hangosabb kritikákat fogalmaz meg, mert ez a folyamat szemmel láthatóan stagnál. De mi van akkor, ha a legendaépítés – és ebben semmit nem vethetünk a tulajok szemére- 1997-től indul és ma ott tartunk,hogy vagy eldől véglegesen ez e az Ardbeg amit a mi életünkben Ardbegként azonosítunk, vagy az idő okoz valamit majd a raktárakban alvó maltok profiljában amire akár tudatosan, akár a pillanatban felismert lehetőségben majd az Ardbeg felépít egy reflektorfényes visszatérést? Addig azt mondom, fogadjuk el, hogy ez a korszak Ardbegje. Nekünk ez jutott. És magunk közt szólva, ha elfelejtjük a sztorikat és az árcédulát, csak a maltra koncentrálunk, akkor nincs különösebb baj az Ardbeggel. A Renaissance, a TEN, az Airigh nam Beist, a Corryveckan, a Day, a Supernova első adagjai,az Alligator, az Ardbog abszolút jó whiskyk. A Rollercoaster, a Perpetuum hozza amit ma tudnak, a Kildalton egy visszatekintés, és talán csak a Galileo és az Auriverdes kritizálható jogosan. De mint fentebb olvashatjátok, az ember megengedőbb a Galileoval is akár, ha van elég olyan Ardbeg körülötte ami felejteti azt, hogy talán tényleg csak idő kérdése és bejön amire várunk.Az Ardbeg már elkezdet kiadni olyan italokat amikben vissza-visszanyúl idősebb vagy nemesebb készleteihez,ilyen volt a Perpetuum és a Dark Cove.Lesz feltámadás,azt hiszem.

Ez pedig az a pont, ahol jönne a  Dark Cove ítélet, de ezt már megírtam. Ahogy azt is, hogy személyes megítélésem szerint a Dark Cove akkor lesz tolerálható ha egy szakaszt lezár. Erre pedig egy évet még várni kell. Hacsak nem lesz pénztárcabarát és igazán stílusos a belengetett 21 éves még idén . Az Ardbeg hamarosan végleg elhelyezkedik a korszak whiskypalettáján.

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s