whisky

Készülj fel a Budapest Whisky Show-ra! Az elmúlt egy év 3. rész – A William Grant’s és az Edrington maltjai

 

Mielőtt folytatnánk az elmúlt egy év történéseinek összefoglaját, felkészülendő az október 28-29.-ei Budapest Fine Spirits & Whisky Show rendezvényre, vissza kell térnünk pár gondolat erejéig az előző részhez. Rövid, de annál fontosabb indok miatt. Utána, ha bizonyos dolgokat helyretettünk,folytatjuk a barangolást Skócia single maltjai közt,ezúttal a két cégbirodalomat tekintünk át. Csak azért nem nevezem őket harmadik vonalbeli cégeknek mert ugyan igaz, hogy méretüket tekintve jócskán a Diageo és a Chivas(Pernod Ricard) mögé sorolandók de sok piaci szegmensben verik a két megaszereplőjét továbbá a vizsgált cégek malátawhiskyjei közt olyan nagyágyúk szerepelnek mint a gyűjtők elsőszámú kedvence, a luxuspiac vezető márkája, a Macallan, vagy az Orkney viking hagyományaiból a világelitbe emelkedett Highland Park. Szintén ma fogunk beszélni a világ legnagyobb mennyiségben eladott single maltjáról. Na, és ezért kell itt megállnunk egy pár gondolat erejéig. Azt mondjátok, hogy a világ vezető single maltjáról már az előző részben beszéltünk a Glenlivet kapcsán? Igaz. De ne felejtsétek el,hogy a bejegyzések az elmúlt egy évet dolgozzák fel és ilyen szempontból az előző poszt teljesen helytálló. Azóta viszont kijöttek az új adatok, a 2015-ös eladások tekintetében (ezek az adatok a mérvadóak az idei évre vetítve) és a jelek szerint a Glenlivet sziszifuszi munkával pürroszi győzelmet aratott. Alig egy év pünkösdi királysága után a William Grant’s maltja, az 1963 óta a kategória trónján elhelyezkedő Glenfiddich nem csak ledolgozta a Glenlivetnek győzelmet hozó 190 000 palacknyi hátrányát,hanem csuklóból még rávert egy 140 000-es tételt is. Azt hiszem annak ellenére,hogy a Glenlivet expanzió az elmúlt öt évben ötszörös gyorsasággal növekedve végül megelőzte egyszer a Glenfiddichet,ezt a tempót még akkor sem fogja bírni ha tudjuk,hogy a Chivas őrült méretű építkezésbe kezdett a Glenlivet komplexum területén,hogy pár éven belül közel 30 millió liter/év kapacitással újra versenybe szálljon a Number 1. pozícióért. Hogy mi erre a válasza a Glenfiddichnek? Egyátalán,melyikük az aktív és melyikük a reaktív ebben a versenyben azt nézzük részletesebben alább.De lenne még itt valami, amit meg kell említenünk. A legutóbbi bejegyzés publikálása után pár órával érkezett a hír, aminek nyilvánvalóan a Chivas szekcióban lenne a helye,sőt akár önálló posztot is érdemelne, ha lenne rá időm és energiám, hogy a Longmorn Distillery megújítja a kínálatát. Mielőtt hurrá-hangulatba kerülünk,ugyanazzal a mozdulattal vissza is süppedhetünk az aktuális whisky tendenciákba belefáradt,szkeptikus és döbbenettel vegyes fáradtságba, mondhatnám értetlenségbe. Mert a Longmorn megújulásában nincs nagy köszönet. Sőt, sokkal inkább azon filozofálgat az ember, hogy ezeknek teljesen elszállt a realitásérzékük, esetleg a PR és marketingosztály dílert váltott és valami új, erősebb kolumbiai kokain került az asztalokra, vagy csak egy titkárnő gépelt el valamit. Lelövöm a poént, ez maga a valóság. Ahogy a Glenfiddich egy éven belüli trónvisszafoglalása a termelt mennyiséggel egyetemben, úgy a Chivas Brothers Longmorn megújítása is remekül példázza mi is zajlik jelenleg a skót whiskyiparban.

A Longmorn törénetének első teljes alapsorát kapjuk az új maltokkal kiegészülve. A sokáig egyetlen hivatalos kiadásként létező 15 éves variációt egy szűk évtizede váltotta egy 16 éves verzió , ami jelen formájában eltűnik a piacról a készletek kifutása után, hogy átadja a helyét egy, na most figyelj, egy 16 éves palackozásnak. Azt hiszed, ez lesz egyetlen “mivaaan?” ebben a hírben? Hahaha! Az új 16 éves Longmorn sokkal több first-fill bourbon érlelt whiskyt tartalmaz majd a szokásos european oak és ex-sherry hordós tételek mellett, a jó hír viszont az ,hogy a whisky non-chill filtered lesz és 48 % abv-vel jelenik meg. Az ára nagyjából 150 font lesz. Jól látod, 150. A jelenleg polcokon lévő “régi” 16 éves nagyjából 70-80 font körül mozog. Na, ha összeszedted magad, folytatom, de azt javaslom maradj a padlón mert a következő új whiskyjük részletei úgyis visszevernek a földig. A friss Longmorn alapsor következő új tagja a Longmorn 23 Year Old nevű verzió ami elég jól hangzik, egészen addig, amíg el nem mondom, hogy a Chivas a Longmorn frissítés mögé azt a koncepciót vázolta fel, hogy a Longmorn lesz a cégcsoport azon malt whiskyje ami most majd ezzel a sorral benyomul a luxuspiacra. A háromtagú, prémium kategóriába emelt whiskysor (a harmadik tag a 16 és a 23 éves mellett a Longmorn Distiller’s Choice név alatt már megismert,sherry/bourbon american oak/european oak keverésű,48 % abv-s whisky) legidősebb palackozásáról annyit tudunk, hogy tradicionális tölgyhordóban érlelődött (micsoda meglepetés,jelentsen bármit is a tradicionális ebben az esetben…), non-chill és 48% abv-vel palackozták. Az ára 1000 font körül lesz majd. Jó,amíg elolvasod újra és feldolgozod, addig kimegyek egy pohár vízért én is.

 

range

 

Na, meg vagy? Igen, egy ezer font. Mert hát ez már a luxuspiac pajtikáim. Hogy se az új dizájn, se a whisky kora nem az aminél külső-belső értékek tekintetében ne találhatnál szebbet,jobbat,olcsóbbat? Hát ez most nem volt szempont, mióta befutott a bogotai ember a PR csapathoz. Na de komolyan! Emlékeztek az előző posztot záró hírre a Chivas első blended maltjára, az Ultisra? Az a whisky azért jelent meg , hogy felvegye a kesztyűt a Diageo visszatérő legendája, a Johnnie Walker Green Label 15 year old blended malt várható sikereivel szemben, míg a mostani Longmorn luxurizálás erősen hajaz a Mortlach esetére, amiről meg tudjuk hogyan járt a célpiacokon (jelzem,a Mortlach márkanagykövete, a világot és annak minden luxuseseményét a Diageo pénzén bejárt és szinte már személyében is önálló self-brand-szerűen épített hölgy azóta lelépett és jelenleg a Dewar’s vezető márkanagykövete a cég single maltjainak divíziójában) Az egészben már nem is az a legborzasztóbb, hogy megint a világ whiskyrajongóinak arcába vágják, hogy ez most a luxuspiacra és a connoisseur vásárlóknak van szánva (mintha a connoisseur szinonimája lenne a milliomosnak) hanem az, hogy a Longmorn valóban megérdemelne egy szép alapsort de akaratán kívül olyan kritikákat fog kapni és nyilvánvalóan előrelátható bukása is borítélkolható, amit a whisky maga nem érdemel meg. Sajnálatos, hogy amikor örülni kellene annak, hogy egy legendásan jó minőségű de mindig is alulértékelt whisky végre lehetőséget kap, akkor tulajdonképpen nincs is minek örülni benne. Az a szimpatikus és törekvő üzleti modell amit meg a Chivas építget és ami elvezette őket a Glenlivet pünkösdi sikeréig az ilyen Ultis és Longmorn luxurizálás miatt sokkal inkább kezd valami kemény komplexusnak kinézni. Oké,hagyjuk is. Térjünk vissza a poszt eredeti témájához. Kezdjük akkor rögtön a világ ténylegesen elsőszámú single maltját birtokló családi céggel.

 

A William Grant & Sons skót single malt whisky lepárlói

 

– Glenfiddich:  1963-ban mutatta be a Grant család önálló kategóriát teremtve azonnal az első skót single malt whisky palackozást a Glenfiddich szeszfőzde termelésére építve. Egészen addig a lepárlók csak és szinte kizárólag a blendekhez gyártottak malt whiskyt. Igaz,ez azóta is így van , annak ellenére, hogy mára a malt whisky a világ egyik legdinamikusabban fejlődő alkoholkategóriája lett. Pedig még mindig csak az össz-skót whiskytermelés alig 10 %-át teszi ki a malátawhisky, a sikere megkérdőjelezhetetlen. Ezt pedig a világ a Grant családi cég fél évszázaddal ezelőtti bölcs üzleti döntésének köszönheti.Hiába, aki önmagát az örök megújító , a pionír szellemiség letéteményesének tekinti, annak az a sorsa és felelőssége, hogy első legyen ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A világ nem csak azt köszönheti nekik, hogy megadta nekünk a single maltot, mint az égetett szeszek királyát,hanem meg is mentette azt bő három évtizeddel később, és ennek az akciójának köszönhetően az ma a skót whisky piac.Szintén ennek az akciónak köszönhető, az a rendszer ami ma jelenleg a skót whiskyt mint terméket szabályozza és kategorizálja. Történt ugyanis, hogy a 2000-es évek elején a Diageo, ami nem sokkal korábban kezdett hatalmas energiákat fektetni a skót malt whisky kategóriába kezdett kifutni a készleteiből a spanyol piacokon elképesztően sikeres Cardhu single malt tekintetében. Nosza, gondoltak egy innovatívat és elkezdték palackozni a Cardhu pure malt nevű whiskyjüket, amiről épp csak a csomagolás hátoldalán említették meg,hogy mit is jelent valójában a pure malt felirat a címkén. Ez a whisky egy Cardhu-Glendullan keverék volt, vagyis a Diageo két lepárló maltjából készítve whiskyt,kitalálva ennek saját kútfőből egy pure malt nevű soha nem létezett kategóriát, igyekezett tartani sikeres pozícióját a versenyben, mennyiségi tekintetben legalábbis. A Glenfiddich viszont úgy érezte, hogy ezzel veszélybe kerül az ő single maltjuk, hiszen ki bírna versenyezni egy lepárló termelésével két lepárló adta mennyiséggel szemben? Arról nem is beszélve, hogy a single malt kategória az pont azért single malt, hogy egy pure malt megnevezés ami valójában két single malt keveréke ne zavarhassa össze a vásárlót. A vicces az, hogy a Glenfiddich 1963-ban mint pure whisky jelentette be és tartotta sokáig piacon a single maltját, a Glenfiddichet. Na és itt jött a kérdés. Akkor most mi legyen? A Glenfiddich ösztönzésére aztán összeült a Scotch Whisky Association, ami tulajdonképpen a whisky business skót piaci szereplőinek csoportosulása, de legalábbis a legnagyobb,legerősebb cégek ebben a formában dolgoznak együtt az ágazat előnyös helyzetének megtartása végett és képeznek egy elképesztően erős lobbiszervezetet. A döntés az lett, hogy letiltották a pure malt kifejezés használatát és nekiálltak megszövegezni a 2009-re összeállt, jelenleg is érvényben lévő osztályozást,megalkotva és szabályozva a single malt kategória mellett a blended malt, blended whisky, single grain és blended grain whisky kategóriákat is. A Glenfiddich alapsora a jól ismert 12,15,18 éves maltokra épül,mellettük tulajdonképpen mindent de mindent képesek felvonultatni, így a 21 éves rum finish-től kezdve a különöző extrém idős maltokig bezárólag, köztük ilyen-olyan edition-ök és önálló sorként travel retail szériák,felsorolni is nehéz. Az elmúlt egy évben,hogy szűkítsem a felsorolást, a leglényegesebb a travel retail luxuspolcaira készült Glenfiddich Cask Collection Finest Solera nevű whisky bemutatása és a Glenfiddich Experimental Collection első két maltjának megjelenése. Utóbbi egy kétévente bővülő sorozat amiben a master blendernek lehetősége lesz olyan szokatlan projekteket is bemutatni mint egy ex-india pale ale típusú söröshordóban érlelt single malt.

 

experimental.jpg

 

 

-Balvenie: A Grant családi kézműves lepárlója, pontosabban annak imázsát képviselő szeszfőzdéje,a whiskygyártás élő legendájának, David Stewartnak a vezetésével. Tulajdonképpen köré épült az elmúlt egy év is, hiszen idén több, mint fél évszázados munkássága elismeréseként a királynő a brit birodalom tagjává emelte,ami egyfajta lovaggá ütés, de legalábbis a nemesi címek előszobájaként is értelmezhető kitüntetés. Whisky tekintetében a Balvenie évtizedek óta tartja a korjelölt és idős whiskyjeinek sorát a piacon,korrekt árazással, amihez az elmúlt egy évben a TUN széria új adagja és egy öt palackból álló single cask Balvenie széria első csoportjának megjelenése csatlakozott. Ahogy a királynő kitüntetése a spirituális irányból, úgy a whisky a kézzelfogható módon emlékezett meg David Stewart életművéről, hiszen az említett single cask sorozat , a Balvenie Compendium sorozat egyértelműen tisztelgés a mester előtt. A második adagját a szériának idén őszre ígérték, megjelenésekor majd önálló posztot kap a blogon.

 

 

 

-Kininvie: A Kininvie a harmadik számú lepárlója a családnak jelenleg,aminek a története révén nagyon jól megfogható hogyan is dolgozik és hogyan ér el sikereket a hátérmunkának is köszönhetően a Grant business. A Kininvie egy ici-pici lepárló látszatát kelti ha ránézünk az épületére, pedig önmagában 4.5 millió liter szesz előállítására képes évente. A születését annak köszönheti, hogy 1990-re a Grant’s blended whiskyhez biztosítani kellett a single malt piacokon vitézkedő Glenfiddich és Balvenie mellet egy állandó malátawhisky forrást is.Hiphop építettek egyet. Sokáig nem is volt más feladata,sőt,most se nagyon van, annak ellenére,hogy a Kininvie azóta bemutatkozott a blended malt piacokon is, mint az elképesztő üzleti eredményeket produkáló családi keverék, a Monkey Shoulder harmadik összetevője, és single malt formában is elérhető ma már. Utóbbi formájában már megjelenése előtt ikonikussá vált, ugyanis 2006-ban már megjelent egy Kininvie malt whisky, a család legidősebb, az alapító William Grant utolsó unokájának, az akkor 105 éves Janet Sheed Roberts nevű idős hölgynek a tiszteletére Hazelwood 15 Year Old néven. Akkor azt mondták, sosem lesz más single malt ebből a lepárlóból, és ez, meg az alkalom, nyilván igen keresetté tette az extrém ritka kiadást. Két évvel később a hölgy még mindig élt, amit a család egy Hazelwood 17 Year Old nevű Kininvie kiadással ünnepelt meg. A következő hír 2013-as a lepárlótól, amikor végre valahára saját nevén, rögtön egy 23 éves verzióban jelent meg, első adagként a tajvani, második adagként válogatott világpiaci elérésként. Azóta a 23 éves Kininvie kis félliteres kiszereléssel önmagában tartja a saját alapsorát. Ráadásként a travel retail szegmensben megjelent egy 17 éves és egy 25 Year Old First Drops nevű kiadás is.

 

 

– Ailsa Bay: Tulajdonképpen ez a legnagyobb dolog ami történt a William Grant & Sons házatáján az elmúlt egy évben, hogy megjelent az első whisky a pár éve épített új Lowland régióban lévő lepárlójukból, az Ailsa Bay Distillery-ből. A 12 millió liter/év kapacitású szeszfőzde a Girvan grain distillery komplexumának területén épült, ahogy egy korábbi hasonló,mára legendássá vált és bezárt őse, a Ladyburn. Az Ailsa Bay azonban nem egy lágy lowlandi malt whisky, pontosabban ha akar, az is lehet. Az Ailsa Bay azér épült, ahogy anno a Kininvie is, hogy malátawhiskyt készítsen a családi blendekhez. Ennek megfelelően a technikai fejlődést kihasználva ez az új lepárló öt különboző típusú párlatot is képes előállítani, a lágy,balvenies stílusútól kezdve a tőzegelt cuccokon át a nehéz,szulfuros párlatokig. Tulajdonképpen azért is épült és képes leutánozni a Balvenie párlatokat, hogy az igazi Balvenie fókuszálhasson a single malt piacra a termelésével,az Ailsa Bay pedig termeljen hasonló karakterű whiskyt a blendekhez. De nem maradunk single malt nélkül az Ailsa Bay neve alatt sem,idén megjelent egy elképesztően egyedi megjelenésű,értelemszerűen korjelölés nélküli (nem nehéz kiszámolni a lepárló alapításának dátumából,hogy egy 3 éves whiskyről van szó) variáció,aminek ebben az évben egyből lett egy batch2 név alatt futó folytatása is,ami azt jelzi, a whisky jól fogy és népszerű. Mindenki várt egy jó,új,igényes lowland stílusú maltot de helyette kaptunk egy elég határozottan tőzegelt Ailsa Bay-t,ami kellően meglepte a whiskyfogyasztókat. Szokatlan,szinte minden az Ailsa Bay körül. A palack formája és a dizájn is egyedi, a címkézésen pedig egy újabb innovatív részlet, a ppm azaz a fenolmennyiség mellett Brian Kinsmann master blender elkezdte mérni a sppm azaz a sweet parts per million – értsd, a whisky “édességét” kifejező adatokat is. Azt hiszem ezzel és Glenfiddich Experimental Collection IPA kiadásával a Grant család nagyjából ott tart,ahol a BMW az új,mátrixot idéző futurisztikus motorjával,ami se nem dől el, se nem fog balesetet szenvedni. Kicsit ijesztő, hogy a pionírság a 21. században egyre inkább a Jetson család hétköznapjai felé közeledik, míg pár évtizede elég volt annyi, hogy kiadtál egy single malt nevű alkoholvariációt.

 

f115e844021c3ff06219ef4e9f8b7277.jpg

 

A szarvasvölgyi család már említett egyéb lepárlója a Girvan, ami maga egy grain distillery nyilvánvaló funkcióval, de ennek területén volt korábban megtalálható a Ladyburn Distillery aminek rövid élete mára roppant keresetté tette a ritka palackozásait. A William Grant & Sons azonban nem csak a családi dolgaira koncentrál, hanem remek akvizicíókat is végrehajt , mint például az ír Tullamore DEW megszerzése, az amerikai piacon a Tuthiltown Distillery (Hudson bourbon,Manhattan Rye,stb) , míg az egyéb párlatok tekintetében a Sailor Jerry rum bekebelezése, saját termékként pedig a Girvan komplexum termelésére építve a Hendrick’s Gin felfuttatása. Ha ezek a nagyon tudatos és profi bevásárlások, a világ elsőszámú single maltjának birtoklása, az egész skót szeszipar számára identitást adó új kategória megalkotása nem lenne elég,hogy belássuk, a William Grant and Sons az igazi központja a skót whisky legendájának, akkor még annyit,hogy a cég egyéb üzleti részesedései révén sok versenytárs cégben is érdekelt. Például komoly üzletrésze van a következőkben tárgyalt cégcsoport, az Edrington portfólióban is. És ott sem semmi márkák vannak ám !

 

Az Edrington Group skót whisky lepárlói

 

– Macallan: Van aki e nevet nem ismeri? A világ harmadik számú single maltja eladott mennyiség tekintetében, és a nem hivatalos első számú kedvence a gyűjtőknek. Utóbbi státuszát ultra-prémium kategóriás,luxus megjelenésű és a múltjának hatalmas reputációját jelentő minőségi,heavily sherried maltjainak köszönheti. Igen, a Macallan mindig is a sherry hordós whiskyjeiről volt híres, amiből mára már csak a milliomosoknak maradt valami, a hírnevét a lepárló mögött álló cégcsoport profitéhsége erősen erodálta az elérhető árkategóriában jelenlévő, a megszokotthoz képest sokkal szerényebb minőségű maltjai miatt. Érdekes módon pont a keleti piacokon szerepelt az elmúlt évben gyengébben a márka, ami nem jelenti, hogy kevésbé lenne presztízs bizonyos országokban a Macallan. Ha a diszkréció engedné, hajmeresztő sztorikat mesélhetnék a kínai,hong-kong-i Macallan vásárlók szokásairól. Na de nem feltétlenül csak a luxuspiac képes egy whiskyt életben tartani, kellenek hozzá a dolgos hétköznapok is. Ez pedig a Macallan esetében azt jelenti, hogy komoly piaci szereplőként ő sem marad ki a fejlesztésekből,készül az új, a Gyűrűk ura hobbitjainak falvaira emlékeztető, földberejtett,fűvel telepített tetejű lepárlójuk. A whisky kínálatukat tekintve elég komolyan össze lehet zavarodni, lévén a Macallan szinte önálló sorokat tar fent az amerikai, az európai és a keleti piacokon. Pár éve jelentették be, hogy eltűnik az európai és majd idővel az amerikai piacokról a korjelölt Macallan, legalábbis jópár közülük,merthogy jópár van. Két ismert sor futott egy időben korjelöléssel, a múltra támaszkodó Sherry Oak érlelésű kiadások 12,15,18 és 30 éves verzióban, egy Fine Oak nevű bourbon és sherry kombinálású sor 10,12,15,17,18,21,25 és 30 éves formában. Mindkét sorozatból estek ki tagok, helyükre pedig a megújult Macallan koncepció a hétjöznapi embereknek szánt felállása érkezett az 1824 Series nevű variációk személyében. Az 1824-es szám a lepárló licenszének megszerzésére utal, erre épül a lepárló mindegyik szériája. Az alapsorként funkcionáló,korjelölés nélküli, engem mindig valami los angeles-i pornósztárok nevére emlékeztető Gold, Amber,Sienna,Ruby négyesfogat rengeteg kritikát kapott a megszokotthoz képest gyengébb minőség miatt. A Ruby, mint a sor legjobbja egyébként el is tűnt hamar, vele szinte egyidőben bukkant fel a Macallan Rare Cask név alatt futó, szintén NAS whisky, amelyik már az 1824 Masters Series nevű sor tagja lett, társai ott a Reflexion, No.6 és az M nevű dekanterek.Hogy tovább bonyolítsam, az 1824 Collection név alatt fut a travel retail szériájuk, benne a Select Oak, Whisky Maker’s Edition, Estate Reserve, Oscuro és a lágyan tőzegelt Rare Cask Black nevű malt whiskyk. Ezek mellet természetesen a Mcallan időnként extrém drága különlegességeket is kiad, hasít az aukciókon, a világ legdrágább whiskyjei titulusát egymástól nyerik el szinte a különböző Macallan palackozások,igen nagy névről van tehát szó, amelyik sajnálatosan szinte teljes erejével minden látszat ellenére is a luxuspiacra koncentrál és szinte kényesen ügyel arra, hogy elszakadjon attól a hétköznapi skót valóságtól, ahol az átlagembereknek még mindig a Macallan a nagybetűs whisky ünnepi alkalmakra.Hogy tényleg elszakadt e a valóságtól a Macallan, azt talán jobban megtudjuk ítélni, ha elolvassuk az idén lezárt Macallan Six Pillar kollekció történetét. A Fine & Rare nevű sorozatuk pedig nevéből adódóan sem az a hétköznapi sztori lehet, lévén ebben a válogatásban 1926-tól kezdőden vintage kiadások szerepelnek. Idén egy elérhető árú újdonsággal jelentkeztek, egy Macallan 12 year old Double Cask nevű american és european oak érlelt whiskyvel, ami sajnos szintén elmaradt a múlt nagyszerűségétől. Viszonylag korrekt árazással idén kijött két limitált kiadás is, Edition1. és Edition 2. név alatt, utóbbi világhíres séfeket vont pe a hordóválogatásba. Gyűjtőknek javaslom, még elérhetőek, kétszámjegyű összegért, fontban. Még egy lényeges infó azoknak akik befektetni akarnak. A Macallan idéntől a 18 éves kiadása címkéjén a lepárlás évét lecserélte a megjelenés évére, így értelemszerűen valami véget ért és valami új kezdődött,mindkét eset lehetőség jó befektetés elcsípésére. A régi címkézésű 18 évesek már most nagyon szaladnak fel és mivel több ilyen formátumú megjelenés nem lesz egyre csak értékesebbek lesznek, míg az új 2016-os címkézés az első ilyen típusú jelölés, ergo idővel mint valaminek az első formája, szintén megtérülhet és ez igaz akkor is, ha a nyitóár a húzós 150 font körüli. Nálunk mint a cukrot, úgy kapkodták el. Néha ilyen apróságokon múlik egy jó döntés, ha már az ember whiskybe akar befektetni vagy hatékonyan gyűjteni. Független palackozásként a Macallan értelemszerűen ritka, a legismertebbek a Gordon & MacPhail Speymalt név alatt futó vintage kiadásai

 

macallan-six-pillars.jpg

 

– Highland Park: A legendás Orkney sziget uralkodó lepárlója. A Highland Park az évek alatt egy szép kis fantáziavilágot épített a maltjaival, a sorozatait hol a viking hagyományokra, hol a sziget történelmére, hol az “északiság” megfoghatatlan misztériumára kihegyzeve a megjelenéseket támogató dizájnt és sztorikat. Idén is ezt az utat folytatják, az mellett, hogy még mindig tartják az egyik legjobb ár-érték arányt a jólismert 12,18, 25,30, 40 éves maltjaikkal. A sorban szerepel elvileg egy 15 éves kiadás is, bár ez már igencsak kifelé megy a kínálatból, jövőre bizonyosan nem lesz már, ahogy pár év szereplés után kivonul a Highland Park Dark Origins változat is, helyükre új variációk lépnek majd, ezekről most még nem tudni bővebb infót. A jól megszerkesztett sorozataik  közül a Valhalla Collection már pár éve lezárult, benne Thor,Odin,Loki és Freya isteneknek ajánlott whiskykkel, de a Warriors Series bővült idén, Svein,Einar,Harald,Sigur,Thorfinn,Ragnavald mellé érkezett Ingvar és King Christian I. Mellettük a Highland Park ICE Edition nevű cucc kezdett bele egy páros megjelenésbe amit jövőre követ majd a Highland Park FIRE Edition, így lesz teljes a duó, míg az új széria a Keystone Series a lepárló alapjait jelentő helyi értékekről fog szólni, elsőként a jellegzetes orcadian tőzegességet biztosító Hobbister lápnak dedikálva az új maltot.Le sem tagadhatnák, hogy egy istállóba tartoznak a Macallannel, csak amíg a Speyside trónjára ácsingózó luxuswhisky a Six Pillar dekantereivel szalonokban hódít, addig a Highland Park hozza az északi vidék tőzeges, vizes, ázott kikőtőszagú és kézimunka igényes jellegzetességeit a Keystones szériával. Idén még volt a Scapahoz hasonlóan nekik is egy a jütlandi ütközetre emlékező palackozásuk és nagyjából ennyi Orkney.

 

 

 

– Glenrothes: A Glenrothes egy érdekes státuszú lepárló,ugyanis az Edrington tulajdonolja, hiszen a Glenrothes roppant fontos és kereset malátawhisky a blendjeikhez, de mint single malt a Berry Brothers kezeli a márkát. A jellegzetes gömbölyded üvegek és a vintage címkézés nem feltétlenül segít a whiskynek sikeressé válnia, de ezt ellensúlyozzák azzal, hogy egyre szélesebb körben elérhető, az alap maltjaik jól árazottak és manapság már konkrétabb utalások is vannak a címkéken, úgyis mint Sherry Cask Reserve vagy Bourbon Cask Reserve. Idén egy Peated Cask Reserve nevű cucc csatlakozott az alapsorhoz, ami a trendeknek megfelelően egy ex-tőzegelt hordóban érlelt Glenrothes,továbbá jött egy Vintage Reserve nevű kiadás, tíz különböző évjáratból kombinálva. A travel retail szegmensben hasonlóan kevéssé informatív nevek alatt futnak a maltjaik, amin nem segít sokat az sem, hogy legutóbb egy 25 éves Ancestor’s Reserve nevű verzióval bövült a csapatuk.

 

– Glenturret: Ez a lepárló a Famous Grouse, a világ egyik vezető blended whiskyjének spirituális otthona, látogatóközpontja több tízezer turistát fogad évente. A Glenturret magát tartja Skócia legidősebb aktívan működő lepárlójának, de azt kell mondjam közel két és fél évszázad sem tűnik elég időnek számukra, hogy jelentős malátawhiskyt készítsenek. Jó,ne legyünk szigorúak, azért elég komoly anyagot szállítanak mennyiség tekintetében az Edrington blendjeihez. Single maltként pár éve kapott lendületet a márka egy új lepárlómester érkezésével, aki az Edringtonnal egyetértésben máris megújította a Glenturret alapsorát, majd pár érdekesebb variációval próbálkozott, mint egy 32 éves, valaha volt legidősebb Glenturret vagy egy 16 éves, a lepárló történetéből háttérsztorit merítő limitált kiadás.Nem hiszem,hogy megfogja váltani valaha is a világot bármely Glenturret malt, de mint Famous Grouse központ és egy történelmi korú lepárló reméljük még sokáig sikeres és működőképes lesz.

 

Ennyi volt mára.

Ma megnéztük, hogyan és miért is sikeres egy családi cég egy ekkora üzletágban, mint a whisky területén a Grant’s Family. Átfutottuk az Edrington portfólióját, mely komoly visszaesést produkált, amely ennek ellenére továbbra is vezető ereje  a luxuspiacoknak és birtokolja a fogyasztók szemszögéből egyik legjobb malt whiskynek számító Macallan-t.

És még arra is volt energia, hogy egy új megjelenés kapcsán helyre tegyük a Chivast.

Bőven elég volt vasárnapra. Ami még vissza van, az meg nem hogy a maradék lenne, hanem olyan óriásokat tartogat számunkra mint szinte a komplett Islay lepárlók, a Bacardi teljes megújuláson átesett összes lepárlója, a Beam Suntory ötösfogattá növekedett csapata vagy az egyre markánsabb Inver House kínálat. És még mindig vissza lesznek olyan nevek mint a Glenmorangie,vagy a Brown Forman visszakerülése a skót vérkeringésbe, hogy a privát cégek lepárlóiról és az új építésű szeszfőzdékről ne is beszéljünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s