whisky

Az utolsó igazi legenda – Black Bowmore 1964 50 Year Old The Last Cask

 

A legendák nem születnek. A legendákat az utókor kreálja. Minden legenda egy pillanatra épül, hogy aztán egyre teljesedjen és egyre masszívabban ivődjon bele a tudatba, mint valaminek a különleges kiteljesedése. A whisky világa tele van legendával. Kreáltakkal, amik brainstormingokon születtek,és folklorisztikus elemekkel átszőtt ősi mesékkel, amiket a kelták, vagy régi klánok, elszigetelt közösségek hagytak a kollektív emlékezetre. Vannak olyan legendák amiket kinevetnek, és vannak amikben hisznek. Van amiket cáfolnak, elhiteltelenítenek.

És vannak legendák amik önmaguk okán legendák. Amiket létezésük  mellett az értékőrző közösség tanúsága  tart az utánozhatatlan, isteni nagyszerűség örök fényében.

Ilyen single malt whisky  Black Bowmore.

A Black Bowmore az az ital, amit minden de minden egyes whiskyrajongó életében egyszer meg akar kóstolni. Amit minden egyes gyűjtő a kollekciójában akar tartani. Ami elképesztő összegeket hozott azoknak, akik hittek benne. Egy olyan ital, ami nem csak egy hájp, hanem maga az egyetlen, igaz, kortárs legenda.

1963-ban Islay legidősebb szeszfőzdéjét, a Bowmore Distillery-t megvásárolta egy Stanley Morrison nevű úr és megalapította a Morrison Bowmore Distillers Ltd. nevű céget. A skót whisky újkori történelmének aranyhajnalán járunk, annak is annyira az első sugarainál, hogy szinte nincs ember aki tudná, ez bizony az a pillanat amikor megszületik a modern alkoholüzlet legsikeresebb kategóriája, a skót single malt whisky. Még nem jelent meg az első, hivatalos malt whisky palackozás a Glenfiddich-től, de az 1960-as években a skót lepárló tulajdonsosok érezték, hogy valami hamarosan megváltozik. Egyre-másra épülnek a kornak megfelelő, új lepárlók, a régiek pedig modernizálódnak. Mint például a Bowmore, amelyik 1779-es alapítási dátumjával a mai napig az egyik legidősebb, aktív szeszfőzde Skóciában. Morrison úr érkezésével kellő anyagi forrás áll rendelkezésre, hogy a kevésbé költséghatékony széntüzelésről gőzre váltsák a rézüstök fűtését. Ennek az új technologiának a legelső desztillálásából származó párlat többsége sherry hordókba kerül. 1964.november 5.-ét írunk.A hordók pedig a Vault No.1 nevű, talán még a lepárlónál is idősebb raktárba kerülnek, amiről ma már mindenki tudja, hogy különlegessége az, hogy egy része a tengerszint alatt helyezkedik el és igazán egyedi, sós aromákat képes integrálni a belsejében tárolt tölgyhordókon át a whiskybe. Aztán jópár évtizedre el is felejtkeznek róla.

Akkoriban még nem volt kiforrott marketing és PR stratégiája a lepárlók mögött álló cégeknek. Manapság egy első desztilláláés adta kétes különlegességre komplett lepárlókat építenek, bízva abban, hogy a felpörgött whisky piac mohón kapkod majd, hogy birtokába kerüljön valami első. A Bowmorenál akkoriban ez nem volt extrém jelentőségű, mindenestre megadták a módját, jó hordóba töltötték a párlatot és ha volt is vele hosszútávon tervük, még ők sem tudták, mi lesz belőle fél évszázad múltán.

A következő negyedévszádnyi időben a lepárló termelt, a Bowmore megalapozta hírnevét, oly’ annyira, hogy 1989-ben a japán Suntory megvásárolta a Morrison Bowmore cég részvényeinek a harmadát. A csendes kis japánok pár évig figyeltek, majd 1994-ben megszerezték a teljes irányítást a cég felett. A Suntory lett a Morrison Bowmore tulajdonosa. A jelentős átalakulás előtti évben, 1993-ban a lepárló lepalackozott 2000 üveggel az 1964 november első napjaiban eltett, sherry hordóban érlelt Bowmore maltból. A whisky 50 % abv-vel jön ki, 29 év oloroso hordóban töltött év után. A palackozás neve Black Bowmore, egyike az első, bejelentett, tervezett miniszériának a skót whisky történetében. A palack kereskedelmi ára 80 font körüli.

 

bb64-1

 

Ez volt a Black Bowmore színre lépése.

1994-ben követte egy 30 éves, majd 1995-ben egy 31 éves változat. Míg előbbi szintén 2000 palackkal és 50 % abv-vel jelent meg, a harmadik kiadásra már csak 1812 palack és 49 % abv jutott. A Black Bowmore aromái és íze, a valaha volt egyik legkomplexebb, legharmónikusabb whiskyt hozták el nekünk. A gyümölcsök, csokoládés és mogyorós jegyek, a tőzeg és a füst, vanilia és pekándió, eperlekvár és kávé,aromás coastal jegyek és minimál dohos fűszerek valami olyan dolgot alkotnak az ízlelőfelületeinken, amik párjukat ritkítják. Az egyetlen dolog amit kritizálni lehet, hogy a whisky nem feltétlenül azért olyan sötét mert fisrt fill oloroso…

A Black Bowmore nem csak italként robusztus, hanem megjelenésében is. Mindezek mellett megmaradt az egyszerűség, és a masszív fadobozhoz remekül passzol a sötét címkézés és a név. Ennyiben ki is merült a korabeli marketing, de mint látjuk, a mai napig vonzó kívül-belül a termék.

A következő év amikor Black Bowmore jelent meg, az 2007 volt. Ebben az évben a whisky 42 éves korral és 40-9 % abv-vel jelent meg, 827 palackkal. Itt már azért erősen felbukkantak a korszakra jellemző spekuláns hajlamok. Bár a 42 éves Black Bowmore pontosan azokból az oloroso hordókból származott, mint a 90-es évek közepén kiadott társai, ugyan úgy nézett ki, de része lett egy The Trilogy nevű három darabból álló exkluzívnak nevezett sornak. A Trilógiában szerepelt a már említett Black a maga 42 évével, majd 2008-ban egy White Bowmore bourbon és oloroso érleléssel, végül egy Gold Bowmore hasonló hordós variációból, 44 évvel. Na, igen, eddigre már a Black Bowmore nem csak az élvezeti értékei miatt lett legenda, hanem azért is mert az aukciókon a gyűjtők tizezer fontot sem sajnáltak egy-egy palackért.

Az eredeti, 1964 november 5.-ei töltésű sherry hordókból a negyedik Black kiadása után már csak kettő maradt. Ezeket összeöntötték, és altatták tovább 2014-ig. Ekkor, már 50 évesen, kivették a hordóból és vagy palackban vagy egyéb, nem tölgyfa tárolóban tartották, így a whisky nem érelelődött tovább. Megjegyzem, 2014-ben a Bowmore kiadott a travel retail piacra új palackozásokat, olyan nevekkel mint Black Rock, White Sands, Gold Reef. Gondolom nem nehéz felismerni, mire célzok vagy mi volt a látens üzenete ezeknek. Természetesen egyik palackozásnak sem volt köze a korábbi trilógia tagjaihoz.

Hiba lenne azonban a Bowmore-t egy pénzéhes brigádnak tartani. Már csak azért sem, mert egyike azon lepárlóknak, amelyek folyamatosan és jó minőségben, hivatalos palackozásként nagyon komoly korú maltokat visz piacra. Már az 1990-es években, függetlenül a Black Bowmore kiadástól, fel tudtak mutatni whiskyt az 1950-es évekből. Sorra jelentek meg 34, 37, 38 éves maltjaik, whiskyk az 1964-es évből de más hordótípusokból, majd az 1970-es évekből. Az 1981-es, 1982-es, 83-as és 84-es kiadásokra már ezen blog olvasói is mlékezhetnek. Volt 23 éves kiadásuk és tavaly egy 50 éves Bowmore is megjelent. Egyátalán nem érheti kritika őket. Volt és van nekik korjelölésük, vintage kiadásuk állandó ritmusban. Az már más kérdés, hogy nyilván ezek az italok manapság szinte csak gyűjtőknek szólnak, köszönhetően csillagászati áraiknak.

Így érkeztünk el 2016 őszére, amikor is a Bowmore bemutatta a Black Bowmore széria utolsó kiadását. Muszáj volt, hiszen a mostani megjelenés már csak 159 palackra volt elég. A whisky már két éve készen állt, várta a kellő pillanatot ami most egy dekanter formájában meg is érkezett. A robusztus fadoboz koncepció ugyan maradt, de a megjelenése modernizálódott. A palack mögött látható szabálytalan ezüst körök a fa évgyűrűket hivatottak felidézni, egyben az öt megjelenést is szimbolizálják. Apró finomság, ha megnézitek, hogy a belső három gyűrű közel van egymáshoz, mint 1993, 1994, 1995. Majd jön egy kicsit időben távolabb 2007, és a legnagyobb “évgyűrű” jelzi 2016-ot. Mint látjuk, a dizájn változott, hiszen ez valaminek a vége. A legvége. Az abv maradt az utolsó megjelenésnél megismert 40.9 %-os. A whisky ára 16 000 font.

 

black-bowmore-50-year-old-the-last-cask

 

 

Azért ha valaki ott felejtett a spájzban egy 1994-es első kiadást, az most elég higgadtan konstatálhatja, hogy élete legjobb befektetését vitte véghez. A mostani ár, mint minden hasonló sztori manapság, nyilván túlzó. De azt hiszem a lényege az, hogy szimbolizáljon valamit. Igen, vannak hasonló korú maltok, akár huszad ennyiért is, sőt!

De ez az utolsó adagja egy legendának. Legyen 16 000 font. És aki megfizeti, az nem csak olyan befektetést hajt végre amiben semmiféle rizikó nincs értékcsökkenés tekintetében, hanem egyben megfizeti azt a fél évszázadot amiben benne van generációk munkája, évszázadok tudása, az idő és a természet násza és a korszak minőségét meghatározó üzleti szempontok is.

Black Bowmore 1964.

Ennyi volt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s