Dramtagozat/whisky

Dramtagozat 1.2 – Furcsaságok avagy whiskyk és edinburghi írók

 

A magyar online whisky kóstoló, a Dramtagozat második köréhez érkezett márciusban. Az előzményekről ITT , az első körről, a Dramtagozat 1.1 -ről ITT olvashattok.

Márciusban az első kör történelmi alapokra helyezett tematikája és whiskyjei után, a sok ötlet közül végülis egy másik kedvenc téma lett választva. Edinburgh városához kötődő öt írót választottam, akik közös jellemzője a skót fővároson kívül, hogy mindegyiküknek a művei tele vannak fura karakterekkel. Hol a fantázia szülte figurákkal, hol Edinburgh horrorisztikus múltja inspirálta alakokkal, történetekkel. Az meg már csak hab a tortán, hogy Edinburgh mindennapjaiban mnd az öt író elevenen él. Hozzájuk választottam whiskyket, hasonlóan fura karakterekkel. A résztvevők  ezúttal sem tudtak semmit az italokról, vakkóstolás volt, így ők is most tudják majd meg a blogposztból, hogy mit ittak. Remélem mindegyiküknek leesik majd a tantusz, melyik whisky miért lett választva az adott íróhoz, és az egész koncepció, a furcsaság és ez a szép város irodalmi kultúrája, miért lett a Dramtagozat 1.2 koncepciója.

Lássuk, hogy zajlott az este. A résztvevők az alábbi posztok mentén halatak, dramról dramra. Kellemes olvasást, itt is, és a való életben is!

“Az előző, közös kóstolás, azaz február közepe óta annyi minden történt, hogy több tucat ötletet adott, merre folytassuk tovább a Dramtagozatot. Az online, közös kóstolás egyik pillére a naprakészség, ezért a bőség zavarával küzdhettem ebben a hónapban. Március, a tavasz első hónapja, olyan eseményeket és híreket hozott magával, amikre igen szép, koncepcionális és szakmai sort is lehet építeni whisky kóstolás tekintetében.

Lehetett volna a kis mintaüvegekben egy ilyen ötösfogat: Auchentoshan Virgin Oak – Glenmorangie Astar – Glen Garioch 1998 Wine Cask – Bowmore Vaults Atlantic Sea Salt – Ardbeg Uigeadail. Tudja valaki milyen koncepció alapján állt volna fel ez a sor? Azért ez elég jó kis széria lett volna. Vagy ha ezzel álltam volna elő: Cambus 40 yo – Blair Athol Flora & Fauna – Caol Ila Unpeated 15 yo – Clynelish Select Reserve – Port Ellen 9th Release? Elmondom, hogy ne vegyem el az időt a mai kóstolástól. Mint írtam, az aktualitás legalább annyira része a Barman’s Choice soroknak, mint a régmúltból való táplálkozás. Az első sor Rachel Barrie előtt tisztelgett volna, aki a Morrison-Bowmore Distilleries-t (Beam-Suntory) hagyta ott a Brown-Forman birtokolta BenRiach Distilleries-ért. Ezek azok a whiskyk, amik kiválasztásában tevékenyen részt vett, tulajdonképpen neki köszönhetjük. Mindkét cégcsoportnál zajló dolgok, és a lepárlómester munkássága remek témát adott volna, hogy beszélgessünk a skót whisky világában zajló dolgokról, és, hogy jobban megértsétek mi miért történik és miért az kerül a poharatokba, ami. Hasonló ötletekből született volna a másodjára emlegetett sor, ami meg egy másik hölgy, Maureen Robinson előtt tisztelgett volna, aki 40. munkaévét ünnepelte azokban a napokban. Ő a Diageo egyik vezető párlatmestere, többek közt a Diageo Special Reserve mögött álló szív és ész (vagy orr és nyelv:) Na, ha valaki, ő tudja, mekkora a Brora készlet még:)
Ez a két sor a március több eseményét is lefedte volna, tisztelegve a nőnap kapcsán a skót whisky két jelentős női alakja előtt, egyben az általuk képviselt régi és új cégeik is önmagukban, a fenti kóstolósorra építve alkalmat adtak volna egy kis elmélkedésre. Sokkal szomorúbb indoka lett vona egy Jim Swan munkásságára épülő sornak, vagy egy Samaroli válogatásnak, tisztelegve az elhunyt olasz whisky legenda, Silviano Samaroli előtt. Igaz, ezek önmagukban olyan drágák lettek volna, hogy azt nem fedezi a büdzsénk.
De még mindig volt egy csomó más inspiráció. A leghosszabban egy hazai aktualitás adta ötlet tartotta magát. Volt ugye ez az olimpia elleni népszavazásnak nevezett, leendő párt kontaktlista bővítése, valami pillanat gyermekei mozgalomtól. Annak ellenére, hogy már igen csak unalmasnak hangzott, teljesen megfelelt az aktualitásnak, amiket általában keresek a soraimhoz. Mert ugye itt van az olimpia. Ennek a világméretű sportmozgalomnak meg van egy szimbóluma, az öt, egymásba fonódó karika. A szimbólumok meg azért remek partnerek egy whisky kóstolósor felállításához, mert töménytelen rejtett mondanivalójukkal és egyértelmű vagy épp többlépcsős formában, kapcsolatot adhatnak egy gondolathoz, ami majd whisky formájában manifesztálódik. Az öt karika, amelyik mindegyike más színnel jelenik meg, és az 1950-es évek legelejéig a kontinenseket is szimbolizálta. Nos, ez egyszerre egy triplacsavaros kóstolósort inspirált bennem.
A skót whiskyiparban nagyon sokáig bevett szokás volt, hogy a hordók fedőlapjait különböző színekre festették. Biztos láttatok már ilyen képeket, sok hordó egymáson, különböző színekben pompázó zárólappal. Ezeknek oka van. A színek hordótípusokat, pontosabban töltéseket szimbolizálnak. Vannak olyan cégek ahol a fehér hordófenék first-fill hordót jelöl, a kék second-fill, és így tovább, vörös, zöld, sárga, fekete, stb. Az egyetlen probléma ezzel, hogy nem volt általánosan elfogadott színkódolás. A BenRiach pl ezt használta: zöld-firstfill, kék-second fill, vörös- 3rd fill, black -boros. A William Grant meg a Diageo elődje meg ezt: fehér -firstfill, kék -secondfill, vörös -3rd fill, stb. Amióta vannak a barcode-ok a hordókon, a színezés inkább már csak egy tradíció, mintsem gyakorlati elem. De önmagában a hordók számozása, meg eleve ez a hordó kérdés akkora, amire egy évnyi Dramtagozat építhető, arról nem is beszélve, milyen mélységekbe vezet és mennyi mindent máshogy lát utána az ember. Mindenesetre ezt egybekötve a kontinensekkel, pontosabban azzal, hogy melyik szín melyik kontinenst jelöli, simán lehetett volna találni egy olyan sort, hogy egy first-fill american oak Balvenie 12 yo az amerikai kontinens okán, egy Longrow Shiraz az ausztráliai és óceániai térséghez csatolva, egy Bunnahabhain Moine second-fill sherry oak, peated formában, jelképezve a fekete színt és Afrikát, lévén nekik afrikai cégcsoport a tulajdonosuk, egy first-fill sherry érlelt Tamdhu Batch Strength az európai világrésznek, és egy koros Macallan az ázsiai irányoknak.
Aztán, ahogy azokon a bizonyos kérdőíveken is szerepelt a kérdés, visszavontam (nem, nem népszavazásra mondtak igent, hanem visszavonásra, ami ugye megtörtént, aztán meg lehetett gyávázni.balfasz ott mindkét oldal:) ezt az ötletet.

És akkor jött a szikra, szintén márciusból táplálkozva és szerencsére passzolva mind az én személyiségemhez, a mondanivalóimhoz és az érdeklődési köreimhez. Ez lett a mai kóstoló.
Az ötlet abból jött, hogy március 2.-án született Arany János, kereken 200 évvel ezelőtt, ezért nagyon helyesen, az idei év Arany János Emlékév otthon. Ahogy pedig az Dramtagozat 1.1 alatt már kiderült, a régivágású énem igen csak fogékony a történelem, a kultúra, az évfordulók, szimbólumok, láthatatlan értelmi, érzelmi és intelligencia szálakra alapozott gondolkodásra. Így az első adag historizáló tematikája után itt jön ma egy kis kultúra. Egy kis irodalom.
Szóval a mai koncepció bázisa Arany és az irodalom. Öszeszedtem öt, Edinburgh városához kötődő világhírű írót, és az ő életükre és munkásságukra épül a Dramtagozat 1.2. Van köztük kakukktojás, és nyilván majd a kapcsolódási pontokhoz használnotok kell a fantáziátok, de azt hiszem, érteni fogtok. Ha engem nem, akkor is legalább isztok egy jót:)
(Volt egy nagyon jó gondolatom, amihez beszereztem egy whiskyt. Aukción vettem, 12 fontért. Semmit sem tudtam és azóta se tudok semmit erről a whiskyről. Hetekig kerestünk valami utalást a kollégáimat is bevonva, amiből kiderül, mi ez a whisky, de nem ment:) Az oka, amiért a múltkori Spirit of Freedom 45 után ismét egy bemelegítő itallal akartalak volna benneteket hangolni a kóstolásra, az a whisky neve. Mivel alig pár nappal vagyunk március idusa után, ezért egy Brutus nevű ital jópofa lett volna kezdésnek:) Sajnos a futár késett, így ez kimaradt a csomagotokból. Őszintén? Nem vesztettetek vele semmit:)

A whisky és az irodalom, költészet nagyon is összefonódik. Erre rengeteg példát lehetne hozni, de bőven elég, ha megemlítem Rabbie Burns nevét. Őt már otthon is jól ismerik, köszönhetően többek közt a Burns Night januáronként esedékes celebrálásának. De Burns, mint nemzeti bárd, és művei konkrétan whiskykhez is adtak neveket. Nem emlitem most a sok Burns Maltot vagy blendeket, a legismertebb talán az Arran Distillery cucca ebben a kérdésben. De a legkomolyabb talán mégis a Cutty Sark 25 éves, Tam O’ Shanter nevű blendje. Tam O’Shanter az egyik legismertebb Robert Burns mű. A címszereplő Tam O’Shanter egy iszákos ember, aki estéit a helyi pubban tölti, ott szórakoztatja a haverjait okoskodásával, míg egy nap, hazafelé lovagolva, kellően bewhiskyzve furcsa dolgok történnek vele. Kitör a vihar és a hazafelé lovagoló Tam egy égő, szellemjárta templom romjain meglátja az ördögöt amint skót dudán játszik, démonok és boszorkányok pedig táncolnak körülötte. A mű végig veszi az összes, a korszakra hieelmeire jellemző ördögi teremtményt, horrort, figurát, és elhangzik a legendás mondat Tam O’Shanter szájából, mitán egy táncoló boszorkány örült, ijesztő tánca során elveszti szoknyáját, hogy :”.. weel done cutty-sark!” A cutty-sark egy rövid szoknyát jelent, és később névadója lett egy brit teakereskedő klippernek, ahogy még később egy legendás blende whiskynek. A 25 éves Tam O’Shanter egyébként idős Macallant és Highland Parkot is tartalmaz és a díszes butella mellé, dísznyomtatásban az ember a borsos árért megkapja a Tam O’Shanter teljes művét, eredeti burns-korabeli nyelven. Hát igen, hasonló sztorira épül ugye a Tomatin Cú Bocan malt is, hiába, a whisky már csak ilyen, mindenfélét lát tóle az ember, ha sokat fogyaszt belőle:) A youtube csatornán sok jópofa, Tam O’Shanter animációt találni, érdemes egyszer megnézni párat. Egyébként a Tam O’Shanter először az Edinburgh Magazine-ban jelent meg, így tehát kötődik Edinburghoz, a második része, a folytatása pedig az Antiquites of Scotland nevű kiadványban, ami majd ma később még felbukkan valamilyen formában.

De térjünk vissza a mai szereplőinkhez. Nos, ahogy olvastátok, a koncepció Aranyból indul és az irodalomra épül. Az öt kiválasztott edinburghi kötődéssel bíró alkotó időrendi sorrendben meg kellett, hogy forduljon, mert csak így passzoltak a hozzájuk párosított whiskykhez. Vagyis Arany kortársai és szellemi elődje lesz a sor végén, és a mai kortársaink kerülnek az elejére. A közös pont az íráson kívül, és, hogy vagy Edinburghban született, vagy munkásságukban szerepet kapott a város, az az, hogy mind az öt író furcsa teremtményekről, furcsa helyzetekről írt, ez vezette őket sikerre. Ezért a mai whiskyk is mind furcsák lesznek. Hogy milyen formában jelenik majd meg ez a furcsaság, az a holnapi blogposztból, ahol felfedem a whiskyket, majd kiderül. Nektek annyi a dolgotok, ahogy az a művészet megértéséhez is elengedhetetlen, hogy nyitottan, kiváncsian, prejudikálás nélkül álljatok a mintákhoz. Ahogy múltkor is, most is azt javaslom, hogy ne vigyen el benneteket a találgatás, mi micsoda, vagy milyen whisky lehet. Bőven elég lesz ha majd a tippeléseknél leírjátok mit gondoltok. A teljes kép, a nyilvánvaló és a rejtett üzeneteivel, aktualitásukkal és kapcsolódási pontjaikkal majd úgyis a másnapi leleplezésnél derül ki:)
Az első dram igazi márciusi dram. Nem, nem azért mert márciusban desztillálták vagy palackozták. Hanem mert az alapján párosítottam, amit nekünk Arany és március üzen. Arany János, mint tudjuk az 1848-as forradalom barátja, támogatója volt. Annyira, hogy mint ez is nyilvánvaló, a kiegyezés ellentmondásaihoz igazítva, a Walesi bárdok egy igazi forradalmi verssé lett, még ha nem is kapja meg az ennek megfelelő súlyt. Egyfajta látens üzenet, hogy nem felejtünk. Semmilyen értelemben. És, hogy mindig újra kezdjük. Ahogy az 1956-os srácok Márciusban Újra Kezdjük szlogenje is üzente. Ahogy én is üzentem nektek, pár napja, hogy semmi gond, ha nem érnek oda a minták. Akkor majd márciusban újra kezdjük. Ahogy az első írónk is újrakezdte Edinburghban. A saját életét, ami aztán elképesztő sikereket hozott neki.
J.K.Rowling az első írónk. Akinek Edinburghban változott meg az élete és azóta is Skóciában él, legalábbis több időt tölt itt, mint máshol. És egyben kipipálhatjuk a nőnapi köszöntőt is felemlítésével és a neki ajánlott whiskyvel.
J.K.Rowling a Harry Potter könyvek írója, mindenki ismeri a művet. Ahogy a hölgy élettörténetében lehet olvasni, 1994-ben érkezett Edinburghba, maga mögött egy félresikerült házassággal, válással és a fejében már vagy fél évtizede kuszálódó Potter történetekkel. Rowling nem élt fényesen Edinburghban. Egy iskolában tanított, a testvérénél húzta meg magát kisgyerekével, másodállásokat vállalt és közben folyamatosan írt. Írta a Harry Pottert, ami senkinek sem kellett. Nem talált kiadót, aki finanszírozta volna. Edinburgh nevezetes arról, hogy egy Elephant House nevű kávézó önmagát a Harry Potter szülőhelyének tekinti, lévén Rowling egy-egy edinburghi kávézóba beugorva irt, amig a babakocsiban a gyermeke épp elaludt egy séta vagy egy bevásárlás után. Bár technikai értelemben nem az Elephant House az, ahol az idea kipattant az írónő fejéből, tény, hogy itt került a mű abba a formába, amihez végül kiadót talált, és a többi már történelem. A Harry Potter műről sokat nem tudok nektek mondani, nem olvastam, a filmbe is csak belenéztem. De azt tudom, hogy az egész sztori, az elejétől a végéig, sőt, talán mondhatom úgy is, az egész alkotás, a furcsa szerzetekre épül. Ezek a furcsaságok adják a lényegét és a különlegességét a Potter műnek.

Ennek szellemében, nézzük az első dramot, köszöntve márciust, a tavaszt, a nőnapot, a hölgyeket, az újjászületést, az újrakezdést, a megújulást, a forradalmi lendületet, az alkotást és alkotókat, Aranyt, a meséket, a legendákat, az érzelmeket. Abban a pillanatban ahogy a szájatokhoz emelitek a poharat, és a whisky eléri az ajkatok, valósággá válik, hogy márciusban újra kezdjük.”

Az első dram egy Speyside lepárló maltja lett. 2013-ban jelent meg, gyakorlatilag az egyetlen hivatalos kiadásaként a lepárlótól, beépítve a főzde tulajdonosának egyéb lepárlóinak whiskyjeire épített, hordóerősségű sorozata. A furcsasága az, hogy egy viszonylag nagy és modern lepárló hivatalos formában egy félliteres (a megszokott 0.7 literes) kiszerelésben, hordóerősséggel van kint a piacon. Az adott palack a Glen Keith Distillery 2013-as újrakezdésének emlékére lett kiadva. A Glen Keith Distillery 1957-ben épült, modern lepárló. Akkor született, amikor a mi srácaink épp újrakezdték volna. Alapítója a Chivas Brothers, amelyik 1999-ben bezárta a lepárlót felújítás címszó alatt. A következő évben a Pernod Ricard megvette a Chivas Brotherst korábbi tulajától, majd közel 10 év után nekiálltak felújítani a Glen Keith-t. Nagyon kellett ismét a malt a whisky-boom blendjeihez. A lepárló 2013-ban újrakezdte a termelést. Ennek állít emléket a Chivas Brothers Cask Strength Edition sorozatába emelt 17 éves Glen Keith.

GLEN KEITH 1996 – 2013 17 YEAR OLD CHIVAS BROTHERS CASK STRENGTH EDITION

Batch GK17 001, 54.9 % abv, palackozva két ex-american hogshead hordóból, megjelent 800 palacknyi mennyiségben, a kóstolt whisky az 511-es számú palackból

gk
Színében és illatában semmi meglepő, hozza a hordóra és a lepárlóra, a Speyside ismert stílusára jellemző karaktereket. Krémes, vaniliás illat, vajkaramella, lágy mézes vonal. Ízében hasonló. Vajkaramella, gabonás jegyek, vaniliakrém, gyömbér, citrus és méz, tölgyfűszerekkel. Lecsengése közepes, lágy és krémes. Ritka palackozás, pár száz üveggel került forgalomba, mint első adagja az újrakezdő Glen Keith Distillery housestyle-nak.

A Speyside egyik hordóerősségű ritkasága után így haladtunk tovább a résztvevőkkel :
“A második dram is belefér a kortárs jelzőbe. Furcsa módon, ez az ital nem ahhoz az íróhoz lett társítva, akiről majd alább szó lesz, hanem egy másikhoz. Aki csak annyiban kortárs, hogy még élt, amikor pár dramtársunk már megszületett. De az írásai, különös tekintettel egy konkrét könyvére, alapjaiban változtatták meg a társadalom felfogását. Talán a világirodalom egyik legsúlyosabb, történelmi és minden egyéb, az emberiséghez köthető értelemben legmegrázóbb korrajza. De erről majd máskor. Az író, akit ehhez a dramhoz kapcsoltam, azonban már igazi kortárs, jelenleg is Edinburghban él, ő Ian Rankin. Ő sem edinburghi születésű, de a világsikert hozó alkotása Edinburghban játszódik, ő is itt él, sőt, lassan Rankin beépül a szemünk előtt Edinburgh mindennapjaiba, kulturális és hétköznapi értelemben is, emészthető módon zajlik a városi legendává nemesedése. Rankin irodalmat tanult az edinburghi egyetemen, majd külföldön élt, hogy két, őt ismerté tévő mű után visszatérjen a városba. Oda, ahol aztán megalkotta az iszákos, züllött, talajtvesztett, kiábrándult, de elképesztően zseniális, logikai lángelme, Rebus felügyelő alakját. Majd a mai nap látni fogjuk, hogy ez az a karakterizálás, ami mind az edinburghi hétköznapokat, mind az ide kötődő irodalmat egyedivé teszi. Ezt a figuratípust viszi majd egy generációkkal korábban élt iró is, ahogy egy másik meg hasonlóan a modern Rebus sztorik bűncselekményeihez, merít a város véres múltjából.
Rankin igazi kortárs figura. Az író törzshelye az Oxford Bar, Edinburghban. Ez egy intézmény, és már annak számított az előtt is, hogy a Rankin látogatásai után turistalátványosággá vált, de szerencsére se méretében, se értelmében nem olyanná, mint a Rowlinghoz kötődő Elephant House esetében. Az Oxford Bar egy egészen kicsi, egyedi, unalmas, igazi törzshely.
Rankin főszereplője, Rebus felügyelő, egy modern Sherlock, aki modern Burke és Hare utánzatokat üldöz, nem csak egy irodalmi figura ma már. Rankin és szereplője, Rebus felügyelő, mindketten az Oxford Barba “járnak”. A bár meg is jelenik a regényekben. Krimikben pontosabban. Az író és szereplője kedvenc whiskyje a Highland Park. Annyira, hogy évekkel ezelőtt a Highland Park, Rankin bűntársaként, kiadott egy 150 palacknyi mennyiségben limitált, single cask Highland Park Rebus 20 nevű maltot. Ezzel ünnepelték a Rebus felügyelő karakter megszületésének 20. évfordulóját. A whisky azóta aukciók nagy sztárja. Inspector Rebus történetei egyébként a kritikusok szerint a tartan noir megteremtői. A tartan noir egy érdekes összekapcsolása a tartan szó alatt a skót irodalomra való utalással, a noir pedig tudjuk milyen művészeti megjelenést jelöl mind írott, mind film formájában. Egyébként, ahogy olvasom, egy magyar mozifilm, egy magyar iró műveire épülve, épp arra készül-és amint olvasni, nagyon is sikerülni fog nekik-, hogy megújítsák a kissé unalmas, poros, noir műfajt. Az író Kondor Vilmos, a Budapest Noir írója, szereplője pedig Gordon Zsigmond. Figyeljetek a könyvre, az íróra, a mozifilmre is! Én nagyon nem bírom a noirt, de ez tényleg nagyon jó.Írott formában mindenképp, reméljük a mozi is sikeres lesz! Ha meg egyszer lesz Kondornak és Gordonnak söre, pálinkája, bora, már csak erre a mai Dramtagozatra emlékezve is vegyetek egyet!:) Hogy mennyire komolyan is “zajlik” Rankin beépülése az edinburghi imázsba, azt mi sem jelképezi jobban, hogy idén júnis 30.-a és július 2.-a között, ünneplendő Rankin 30. iró évfordulóját is egyben a krimi világában, Rebusfest lesz Edinburghban, az edinburghi könyvfesztivál keretein belül. Az egyik szponzor a Highland Park Distillery, akik masterclassokkal is készülnek. Ha pedig esetleg lesz egy Highland Park Rebus 30, arra csapjon le aki invesztor vagy gyűjtő:)
Nézzük a whiskyt. A második dram jelképezi azt, hova juthat egy könyv, milyen befolyással lehet a körülötte zajló vagy a jövőben történő dolgokra. És mind a nem említett író, a műve, majd később Rankin és Rebus, és mind a második dram elég furcsa ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.”

Itt jött egy furcsa csavar a kóstolás során. A második dram, mint a hozzá kapcsolódó poszt elején jeleztem, nem Rankinhoz kapcsolódik (pedig kurva jó Highland Park maltokat tudtam volna ide társítani), hanem egy Rankinnál korábban ért, XX.századi íróhoz. Valakihez, aki olyan könyvet írt, amit csak manapság értünk meg igazán. Nagyon súlyos előrevetített korrajz lett belőle. Az író George Orwell, aki 1947-ben, hetven évvel ezelőtt ült neki, hogy magányában, Isle of Jura szigetén megírja az 1984 című sokkoló művet. Igen, a választott dram tehát egy Jura lett. Ami a szerepe révén lett fura, ha az nem lenne elég, hogy egy olyan lepárló maltját kóstoltuk, amelyik viszonylag ritkán bukkan fel független palackozók kínálatában. Mert a mi Jurank egy IB cucc palackozás lett.

JURA 21 YEAR OLD 1992-2014 február, CADENHEAD’S AUTHETIC COLLECTION

46.8 % abv, bourbon hogshead, megjelent 114 palacknyi mennyiségben

jura21

Gabonás illatok, mentol, toffee, sós popcorn és kókusz, ízben furcsa karakterek, az illatban megismert aromák mellé felzárkózik egy zöld, herbális, nyers vonal. Alkoholos, nehezen érthető, majd idővel elterpeszkedik és furcsa, de élvezhető sós-édes, gyógynövényes-körtés hullámokban pulzál. Lecsengése a tölgy kesernyés aromáival köszön el.

A második dram tehát Orwell előtt tisztelgett, a whisky pedig mindenképp egy rébusz, azt gondolom. Megosztó. Néha elhiszed, néha nem akarod elhinni. Ez a keserű valóság pedig.Mi pedig haladtunk tovább a 3.dram felé, akihez egy újabb edinburghi születésű író társult. Ez volt a poszt, ami mentén haladtak a kóstoláson résztvevők.

“A harmadik dram is szépen levezethető mind időben visszafelé haladva, mind az írói képzelet alkotta karakterek tekintetében az előző posztból és dramból. Ha valaki majd ezután a mai este után érdeklődni kezd az emlegetett írók művei után, majd látni fogja, mekkora hatással voltak egymásra. Tudatosan, vagy talán csak spirituális értelmben. A spiritnek meg ugye tudjuk, a mi témánkban komoly szerepe van:) A harmadik alkotót is ismeri mindenki és szinte biztos, hogy sokan szeretitek is a karaktereit. Arthur Conan Doyle az író, és persze, Sherlock Holmes és Watson a figurák. Pedig Doyle egyébként rengeteg más műfajban is alkotott, a krimitől a politikai pamfletig, a sci-fitől az ismeretterjesztő iratokig. Megelőzte korát, ahogy nem egy társa, akiket ma emlegetünk. Tulajdonképpen az ő élete, a viktoriánus Britannia, az igazi steampunk korszak. Doyle Edinburghban született, egyetemi évei is a városhoz kötődnek, ide járt nem messze az orvosi egyetemre. (ahol egyébként nyaranta a Whisky Stramash nevű whisky “fesztivál” is van. Meg még más dolgok, amikről majd később szó lesz) Utána elszakadt Skóciától, de emléke a mai napig él a városban. Sherlcok Holmes figuráját nem kell bemutatni. A drogos zseni, egy igazi furcsa karakter. 1887-ben bukkan fel először Doyle írásaiban a zseniális,különc alak, idén 130 éve, így mondhatjuk, hogy itt is találtunk egy évfordulót. Sőt, Holmes 56 darab műben bukkan fel Doyle alkotói időszaka során, az pedig ugye, forradalmi szám, azokat meg mi mindig újra kezdjük! Doyle munkássága, ahogy a többi ma emlegetett íróé is, olyan hatalmas, hogy önmagában tucatnyi whisky kóstolósorra adna lehetőséget, és azt hiszem, idővel meg is ejtem ezeket, főleg majd a következő író kapcsán, remélhetőleg a Dramtagozat keretein belül! De addig maradjunk még Doyle-nál, aki Rankinhoz hasonlóan, az igazi sikereit a krimijeinek köszönheti. A Holmes sztorik, az esetek többségében a halál körül mozognak, már csak a krimi műfaji kereteinek okán is. A halálnak pl van “saját” sörözője Brüsszelben, a La Mort Subite, ami egyébként egy igen jó söröző, annak ellenére, hogy Brüsszel ellen most épp forradalmat folytatunk. Ha már március van… És van Conan Doylenak is “saját” pubja, Edinburghban. A különbség közte, és a Rowling-Elephant House, Rankin-Oxford Bar kapcsolat közt, hogy se Doyle nem járt ide soha, se a karaktere, Sherlock Holmes nem volt egy nagy kocsmázó. Néha jobb is az ópium egyedül, otthon. Szóval, Doyle nem járt ide, annak ellenére, hogy a pub szemben áll a szülőházával. Ez a bár ugyanis jelenleg egy pub üzletlánc tagja, kvázi egy modern business. Persze, ha akkoriban is tavernaként funkcionált-és miért ne?Edinburghban még a modern helyek is olyan épületekben vannak, vagy olyan helyeken, olyan múlthoz kapcsolódó sztoriknak adnak otthont- hogy akár be is nézhetett ide Arthur úr. De erről nincs infó ami megerősítené. Doyle házát már rég elbontották, helyén egy életnagyságú Sherlock Holmes szobor áll. Holmes és Doyle a halálnak köszönheti a halhatatlanságát. A harmadik whisky részben passzol a halálhoz, a spiritualitáshoz (ahhoz pláne:), hiszen egyes legendák szerint a lepárló környékéhez egy évszázadokkal ezelőtti csata, és az abból fakadó mészárlás is köthető. Ennek az eseménynek nincs emelve semmilyen szobor, mint Doyle hősének, de az tény, hogy az ezen a környéken álló lepárlókat gyakran emlegetik olyan “emelvényekként”, monumentumként, amikre a skót whiskyipar épült. Ahogy ők mondják, Róma hét dombra, Speyside hét still-re épült. Extra infó, hogy ebben a lepárlóban tanulta a mesterségét az az ember, akinek a munkássága később a skót whisky történetének egyik monumentuma lett, ráadásul amikor távozva korábbi mnkahelyéről újra kezdte, akkor azt egy nagyon is szimbólikus napon tette meg. De erről majd máskor. Vannak akik monumentumokat hoznak létre, meg vannak ugye momentumok. És, bár az idő bizonyítja, hogy az egyetlen állandósság a halál, azért nagy dolgokat lehet és érdemes is létrehozni, mert a hatásai sokszor meghatározzák a jelent és a jövőt is.”

A 3.dram kakukktojás lett, hiszen mint majd alább kiderül, az egyetlen teljes idejében sherry hordóban érlelt malt whisky. A kapcsolódási pont pedig a halál, vagy ahogy a latinból ismerjük a mortuus. A halál pedig, fura módon, halhatatlanságot hozott Doylenak és Holmesnak. Gondolom már mindenkinek beugrott, milyen malt passzol ide. Igen, a Mortlach. A kis boszorkány. Hamár Doyle is otthon volt  a spirituális dolgokban. Meg, ha már Tam O’Shanter táncoló boszorkányokat látott a whiskyzéstől, nézzük mit hoz nekünk a wee witchie, a Mortlach.

MORTLACH 1989-2012 MACKILLOP’S CHOICE 54.9 % abv

1989 szeptember 1. a desztillálás, 2012 márcisa a palackozása ideje, sherry cask #3926, megjelent 508 palackkal

mortlach

Klasszikus sherry hordós aromák, gyümölcs, narancs, sütemény fűszerekkel, bőr, dohány. Ízben hasonló, olajos, testes karakterek. Édes, malátás. Karamellizált alma, sült gesztenye, fáradt bőr és gyümölcs. Lecsengése szép, hosszú, fűszeres.Száraz, kódexbőr. Egy erős, közepes, kevésbé testes Mortlach. Egy gyors halál.

A 4.dram egy igazán fura whisky lett. Annyira, hogy ma már biztos nem tenném bele a sorba, ehhez azért kicsit több kell, mint egy dram, hogy helyesen ítéljük meg a whiskyt. Így vezettük fel a résztvevőknek:

“A negyedik dramhoz érkezve jutunk el talán az egyik legközelebbi kortárshoz Arany János kapcsán. Bár Arany János már javában nagy író volt, amikor Robert Louis Stevenson megszületett, utóbbi befolyása a skót irodalomra legalább annyira jelentős, mint Aranyé a magyarra. Stevensont sokáig ifjúsági irónak tartották, pedig a könyvei felnőtt fejjel olvasva sokkal szórakoztatóbbak. Stevenson Edinburghban született 1850-ben, egy mérnök családban. A nagyapja, Robert Stevenson a legnevesebb világítótoronyépítő mérnök volt. Ahogy az író nagybátyjai és édesapja is. Gyakorlatilaga Stevenson család neve egybeforr a világítótornyokkal. Például az író nagyapja, Robert Stevenson építette a Dunnet Head nevű lighthouse-t, nagybátyja, Alan Stevenson a Noss Head nevűt, de a családhoz köthető a Duncansby Head vagy épp a Neist Point nevű is. Ismerősen csengenek? Igen, az Old Pulteney Lighthouses Series maltjainak nevei köszönnek vissza Stevensonék kapcsán. A Neist Point meg a Talisker egyik GTR cuccának adott nevet. Nos, ilyen familiába született Robert Loius Stevenson, aki szerencsére azért író lett, nem mérnök. Művei jelentős részben Edinburgh történetéhez kapcsolódnak, annak is a borzalmasabb, véresebb részéhez. De ő írta a legendás Kincses sziget című kalóztörténetet is. Ha valaki szereti a sorozatokat, akkor van egy jó kis széria Black Sails (Fekete Vitorlák) címen, ami kvázi a Kincses sziget előzményeit dolgozza fel. És ha már Rankin kapcsán emlegettük a Highland Parkot, az Scotch Malt Whisky Society pár éve kiadott egy kibaszott jó Highland Park single caskot, Dram from Treasure Island néven. Olyan kóstoló jegyzettel mint “..Chewing Long John Silver’s wooden leg” (Egyébként én is az SMWS stílusát használom a Dramtagozat számozása kapcsán,ahol az első szám a lepárló kódját jelöli náluk, a második pedig az alkalmat, ahányadszor onnan jelent meg cuccuk. Így lett a Dramtagozat első köre 1., az első kóstoló .1, ez a mai pedig .2. ezt használjátok ti is ha hivatkoztok, mert igy majd a jövőben, ha sok lesz, egyszerűbb lesz utalni, hogy az 1.1 housestyle tematikája, vagy az 1.2 furcsaságokra épülő sora, stb:)
Szóval Stevenson. Az író 1878-tól jelentetett meg írásokat. Amikor Doyle megírja az első Holmes szereplős művét, addigra Stevenson már tapasztalt író, és olyan jelentős műveken van túl azokban az években, mint a The Body Snatcher (magyarul Testrabló címen jelent meg), és a Strange Case of Dr.Jekyll and Mr.Hyde. Utóbbit gondolom nem kell bemutatni, szinte minden modern műnek, amiben a személyiség kettőssége adja a mű bázisát, az a Jekyll és Hyde sztoriből merített. A testrablós írása egy edinburghi eseményt vett alapul. Ez volt a Burke & Hare Case néven elhíresült bűnügy. A két fickó egy edinburghi orvosi egyetemi tanár megbízásából hullákat ásott ki, és szállított az egyetemre, hogy ott felboncolhassák őket, és ezzel a jövőbeni tudomány számára hasznos ismereteket szerezzenek. Azon az egyetemen, ahova később Doyle is járt. A Burke és Hare ügy az 1820-as évek végén történt, akkor még Arany János is gyermek volt. De mindenképp nevezhetjük Aranyt az edinburghi borzalmak kortársának. Burke és Hare egyébként pontosan itt tevékenykedett ahol én most élek Edinburghban. Nevüket jelenleg egy sztriptíz bár viseli ott, ahol a házuk állt. Hát, Edinburgh mindig is híres volt arról, hogy szörnyű múltjából építi jelenlegi imázsát, és ezzel egy nagyon sajátságos hangulatot és rengeteg turistát köszönhet neki Skócia. Az edinburghi borzalmakról majd egyszer mesélek, hiszen természetesen sokszor köthető az italkultúrához. Legalábbis találunk majd kapcsolódási pontokat:) Stevenson munkássága is bőven elég lesz ahhoz, hogy egszer lefedjen egy Dramtagozatot. Hiszen azok az edinburghi figurák, helyszínek és sztorik amikből ő merített, nagyon is furcsa, sőt deviáns karaktereket jelentettek a valóságban is, és később az irodaloman is.
A negyedik dram azért furcsa, mert nyugodtan nevezhetjük majd deviánsnak azt ami vele történt. De akár azt is mondhatom, itt bizony testrablás történt. De ahogy Burke és Hare csontváza profán módon ma jelenleg az edinburghi orvosi egyetemen megtalálható, úgy itt is az elrabolt “test” vázából felismerhető a spirit:) Még annyit Stevensonról, hogy ő is “jelen van” a hétköznapi edinburghi életben. Az egyetemen működik egy non-profit társaság, amelyik gondozza RLS életművét, és idén júliusban egy konferencia is lesz az író munkásságáról. Van RLS nap, az író születésnapján is, a logójuk az író jellegzetes bajusza és monogramja. A Dramtagozat 1.1 hagyományteremtő, a glencoe-i örökség védelmére utalt donation után, a Dramtagozat 1.2 alkalmából a Robert Louis Stevenson Society non-profit adománygyűjtő számlájára utaltam egy jelképes, pár fontos összeget a Dramtagozat büdzséjéből, tőletek. Ha ilyen kurva jó fej maraok, a végére oda jutunk, hogy kvázi én fizettem nektek, hogy igyatok velem és ha küldjek mintákat, meg olvassátok az agymenéseim:) Barman’s Choice, egyszer élünk…”

SMWS 26.118 Happiness is a warming hug! 16 YEAR OLD 52.4 % abv

Clynelish Distillery. Distilled 6.04.2000, bottled January 2017. Ex-bourbon hogshead, finish heavy toasted-medium charred virgin oak.

26

A legfurcsább whiskyje az estének. Illatában likőrös, gyümölcsös, éles aromák. Nagyon sok idő kell hozzá, hogy helyesen megítéljük. Nyoma nincs illatában a fa pörkölésére utaló aromáknak. Édes, narancsos. Zsírkréta. Krémes. A legjobban a hivatalos leírás jár a valósághoz: mandulatorta, mézzel karamellizált füge. Krémes, fahéjas narancshab, vanilia, kevés égett tölgy, banánlevélben sült tészta. Ízében idővel felismerhető a gyümölcsös, narancsos, viaszos karakterek, főleg vízzel nagyon szép. Lecsengése hosszú, édes, alkoholos, viaszos. Ezt az italt megharcolta a kóstolók csapata. Én meg elégedetten mosolyogtam, mert sok olyan lehetőséget teremtett a jövőre nézve a Dramtagozat résztvevőinek reakciója, amivel majd élni is fogok:)

Az utolsó dramra kicsit elfáradtunk, ezért a tervezettnél gyorsabban fejeztük be az estét. Ennek pedig csak annyi hátránya volt, hogy valószínüleg elsiklott a résztvevők figyelme bizonyos dolgok felett. Így zártuk az estét:

“Stevenson egyik legismertebb ifjúsági regénye az Emberrablók, ha emlékeztek valamikor a 70-es, 80-as években a magyar tévé is vetítette az ebből készült ifjúsági sorozatot. Ez a skót Felföldön játszódik, benne egy jakobita szálllal. Ez a mű pedig egyértelműen egy másik, edinurghi születésű író hatása. Nézzük őt, és a hozzá kapcsolódó ötödik dramot ez is érdekes lesz. Legalább annyira, mint az ötödik írónk. Ő Sir Walter Scott. Edinburghban született 1771-ben. Ez az ember a skót irodalom igazi megteremtője. Köszönhetően annak, hogy regénytechnikája és témaválasztása a ballladákra épült. Ilyen tekintetben mindenképp kapcsolható Aranyhoz, aki legalább annyit merített a magyar múltból-lásd Szondi két apródja, a Toldi trilógia, V.László, Zách Klára,stb – mint Scott. Elég csak az Ivanhoe történetre utalni, a skót “Robin Hood” adaptációra, vagy ott van neki a Wawerley, a Rob Roy. A Rob Roy pl egy klasszikus whisky alapú koktél neve is ma már:) Nem mondhatja Scott, hogy nem maradt utána semmi:) Amúgy Scottnak van egy hatalmas monumentuma Edinburgh közepén.
Ez sem egy momentumnak épült…Műveinek jelentős részét opera formájában is feldolgozták későbbi művészek. Például Donizetti Lammermoori Lucia-ja egy Walter Scott mű. Az ő élete szinte teljes egészében Edinburghoz kötődik, csupán élete alkonyán költözött ki egy Abbottsford nevű tanyára, ahol a halál is érte. Az Abbottsford ma egy nagyon régi, nagyon szép edinburghi bár nevében él tovább, szemben a Wawerley állomással…De sok olyan könyvcíme illetve műve van Scottnak, amik visszaköszönnek skót whiskyk nevében, még akkor is, ha ezek a kapcsolatok nyilván nem egyértelműek. Például az egyik leghíresebb könyvének a címe The Antiquary. Ilyen blendet meg ismerünk, ahogy a The Talisman nevű írásának címe is megtalálható egy whisky neveként. De van Lord of the Isles című könyve is, ami meg ugye egy legendás Ardbeg volt. De, ahogy Doyle, úgy ő is írt több témában, a történelmi balladisztikus regényektől kezdve szerkesztett irodalmi levelekig, a romatikus témáktól kezdve a démonok és boszorkányok témáig sokmindent. Az Antiquary egyébként témájában érinti Scott egyik hobbiját, a régiségek, kvázi a régészet iránti szenvedélyét. Ez sem egyedi vonás a mai íróink tekintetében, hiszen Conan Doyle-t sokan összefüggésbe hozzák korának egyik hoax-ával, a piltdowni ember néven ismert lelet ismeretésének publikálásával és népszerűsítésével.
Na, de nézzük a az ötödik, utolsó dramot. Erról sem mondok most többet, mint, hogy kóstoljátok, ítéljétek meg magatok, a szerepe meg majd a leleplezéskor kiderül:)”

A whisky, amit ide választottam, a piltdowni ember adta hamis ásatás ötlete adta. Ezt a motívumot a whisky mögé épített marketing hozta elő. Az Ardbeg, amelyik legendás lett ezekről a jól felépített marketing-hoaxokról, az Ardbog kapcsán egy Islay szigetén talált ősállat csontjaira építette ezúttal a kampányát. A whisky dobozás is rengeteg ilyen motívum van. A whisky maga tíz éves Ardbeg, american Oak ex-bourbon barrels (60%) és european Oak ex-Manzanilla sherry casks (40%) házasítása. Nem mindennapi érlelés, fura, a whisky is és a sztorija is.

ARDBEG ARDBOG 52.1 % abv

ardbog

Száraz, édes aromák, pörkölt szilva, füst és sós,briny jegyek. Szardella, mentol és rengeteg gyümölcs. Medicinális jegyek. Erős tinta.Ízében száraz és sós, szalonnabőr, hamu. Sokkal sósabb és szárazabb mint az Ardbeg megszokott olajos, citrusos, tőzeges stílusa. Sokkal szárazabb. Lecsengése likőrös, gyógynövényes, sós és édes.

 

 

Az Ardbog egy jó, átlagos Ardbeg a lepárló modern korszakából. Egy izgalmas és száraz kirándulás a housestyletól. Egy hoax. A dobozon is ilyen leleteket látunk. A piltdowni ember leleplezésénél azonban sokkal hamarabb derült ki, hogy ez egy Ardbeg projekt volt, és a manzanilla kellően furcsa és jó választás volt, szemben a viktoriánus összeesküvők majomcsontjával szemben.

 

Ez volt a Dramtagozat 1.2. A folytatás hamarosan!

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s