whisky

Új single maltok tavaszra

 

A tavasz első összefoglalója ékes bizonyítéka lesz alább annak, hogy micsoda sebességgel zajlik a skót whisky single malt szekciójának fejlődése. Ha ugyan ezt még fejlődésnek tekinthetjük. Ez inkább valami más, amit nehezen tudna befogadni egy poszt-méretű vélemény. Lássuk inkább, mi történt az elműlt hónapban. Rengeteg új maláta whisky jelent meg, vagy jelentették be. Alább egy tavaszi malátacsokor.

 

Az egyszerűség okán, haladjunk sorrendben.

Az Isle of Arran Distillery készül a tavaszi fesztiváljára és gőzerővel dolgozik a sziget déli részén épülő, második lepárlójának munkálatain. A projekt egyelőre Lagg Distillery néven fut, utalva a 1825-37 közt e helyen működő főzdére. A tervezett lepárló 500 000 liter kapacitással bír majd.

Az Ardbeg Distillery június első napjaiban tartja a hagyományossá vált Ardbeg Day-t. Idén is természetesen készültek whiskyvel, ez a már tavaly kiszivárgott, és pár napja a Committee Release címkézése alatt megjelent Ardbeg Kelpie. Az ex-bourbon és adigeföldi tölgyfából készült hordóban érlelt, tíz év körüli Kelpie jelenleg a Committe palackozásként hordóerősséggel, 51.7 5 abv-vel érhető el. Az Ardbeg Day megjelenés, ahogy eddig is a hasonló palackozások, 46 % abv-vel jön majd.

Az Auchentoshan Distillery, mint a Beam Suntory (Morrison Bowmore Distillers) “elvesztette” master blenderét, a BenRiach csoporthoz igazolt Rachel Barriet. A Beam-Suntory lepárlói közül az Auchentoshan következő, és egyben az utolsó, Barriehez köthető maltja az Auchentoshan Bartender’s Malt nevet viseli majd, nyárra várható. A Bowmore Distillery-nél ez a bizonyos utolsó Barrie malt az aktuális Feis Ile palackozás lesz majd, specifikumait még nem tudni. A Bowmore az év elején frissített az alapsor felállásán és korjelölt választékot állított fel a travel retail kínálatában is. Idén nyilván folytatják a Vault Edit1on szériát is. A Glen Garioch Distillery “következője” jelenleg egy “előzőhöz” köthető, lévén a beharangozotthoz képest hatalmas csúszásban lévő Glen Garioch Renaissance 16 year old, az új housestyle fejlődéstörténetét bemutató széria második eleme, még mindig nem érte el a polcokat. A konglomerátum Beam Inc. oldaláról “érkező” maltjai közül a Laphroaig Distillery folytatja az elmúlt években súlyos kritika alatt álló módszerét, és újabb korjelölés nélküli, elsőként a travel retail szegmensben bemutatkozó párost jelentett be. A Laphroaig Four Oak, a nevéből kitalálható milyen irányban lett “fejlesztve”, míg a Laphroaig 1815 – Legacy Edition bourbon és virgin oak hordós variációjával, egy kortárs érlelési metódust képvisel majd. A jelek szerint a 200 éves Kildalton lepárlók közül (így nevezzük a három déli óriást, Ardbeg,Laphroaig,Lagavulin) egyedül az Ardbeg tudja megfelelően és sikeresen ötvözni a kétszáz év tradícióinak súlyát a modern világ könnyedségével, és alkalmazkodása egyben sikeres arculati és üzleti eredményekben is megmutatkozik. A Laphroaig egyre inkább elveszik a tipikus amerikai business stílus diktálta (pénz)termelési úton, annak ellenére is, hogy talán az egész skót whiskyipar egyik legjellegzetesebb housestyle whiskyjéről és legendás lepárlójáról beszélünk velük kapcsolatban. Nem hiszem, hogy enyhít a megítélésén majd az sem, hogy a hírek szerint jön majd egy Laphroaig 27 Year Old kiadás (ex-bourbonrefill quarter cask), lévén az ára tuti a csillagos eget veri majd, ha lehet, még jobban eltávolítva a márka rajongóit a lepárlótól. A Lagavulin Distillery pedig, ahogy a 16 éves vezető maltjának stílusa sugallja nagyon régóta, nemesen, szinte már arisztokratikus nyugalommal van jelen a piacokon. Ők kezelik talán a legjobban a saját legendájukat, esetükben pozitívan jelenik meg a tulajdonos Diageo iránya malt whisky kérdésben. Legutóbbi akciójuk, az év utolsó napján bejelentett 1991-es single cask csak tovább erősítette ezt az arculatot. Az egyes számú palack ebből a limitációból önmagában, mindennel együtt több mint 8000 fontot hozott, míg a maradék félezer palack közel fél millió fonttal gazdagítota a jótékonysági akció kedvezményezettjeit, egy féltucat Isle of Islay szigetén működő alapítványt.

A Dewar’s & Sons (Bacardi) Last Great Malts néven futó totál-portfóliójuk, benne az Aberfeldy Distillery, az Aultmore Distillery, a Craigellachie Distillery, a Royal Brackla Distillery és a Macduff Distillery (utóbbi Deveron márkanév alatt) maltjaival, halad a pár éve eltervezett útján. Elsősorban az amerikai piacokra és a travel retail szegmensre fókuszálva, de stabil jelenléttel az egész globális whiskypiac minden egyes területén. Tavaly ősszel leigazolták a korábbi Mortlach márkanagykövetet, Georgie Bellt, idén már hallani pár igen koros, Double Cask néven jövő Aberfeldy és Craigellachie maltokról, de nagy változásokat idén nem várok tőlük. Ők akkorát emeltek pár éve, hogy bőven elismerésre méltó, hogy ki is emelték és tartják a súlyt a fejük felett.

Az Inverhouse maltjai, a Balblair Distillery, a Knockdhu Distillery (anCnoc márkanévvel), az Old Pulteney Distillery, a Speyburn Distilery és a Balmenach Distillery hasonló cipőben járnak, mint a Bacardi ötösfogata. Megvan a maguk ritmusa, ehhez igazodnak már évek óta. Az anCnoc folyamatosan fejleszti a tőzeges maltjainak sorát és nagy valószínűséggel idén is várható majd egy klasszikus vintage anCnoc kiadás. Ahogy a Balblair kapcsán is érik egy-egy vintage leváltása, szinte biztos, hogy az 1990 búcsúzik. Mindkettő lepárló aktív a travel retail szegmensben is, akárcsak az Old Pulteney, amelyik a hazai piacokon is erős. A Pulteney ennek ellenére szintén színesebb a travel retailben, annak ellenére is, hogy az alapkínálatuk évek óta még mindig erősebb, mind bármelyik GTR kiadásuk. Évente egyszer kihoznak egy koros vagy egy idős vintage maltot is, tőzegelt verzióban, feltételezem hasonlóra számíthatunk tőlük idén is. A Speyburn el van a maga szűk kínálatával, míg a Balmenach termel a blendekhez és fókuszál a Caorun gin termelésre.

A William Grant & Sons malt whisky lepárlói közül a Balvenie Distillery öt év hosszúságúra tervezett, a lepárlómester David Stewart életművét bemutatandó The Balvenie Compendium sorozat idén valószínüleg hozza a terveknek megfelelően a széria harmadik adagját. A Chapter 1 a housestyle-ra fókuszált, a Chapter 2 a tölgyhordók befolyását emelte ki. Kiváncsian várjuk a következő luxusadag tematikáját. A világ elsőszámú maltjának kikiáltott (eladási adatok tekintetében) Glenfiddich Distillery tavaly mutatta be az Experimental Collection két tagját, velük kezdve egyfajta innovatív, kísérleti szériát, ami idén valószínüleg szintén foytatódni fog. A Kininvie Distillery, a harmadik klasszikus Grant lepárló eddig sem a széles kínálatáról volt híres, idén sem várok tőlük mást, maximum egy-egy travel retail exkluzív, koros kiadást, ahogy azt megszokhattuk. A család legfiatalabb tagja, az Ailsa Bay Distillery nemrég kiadta a Lowlandtől, a főzde lokációja adta hagyományokkal ellentétes whiskyjének második adagját, a szokatlan, tőzegelt Ailsa Bay maltot. Mivel a cél ezzel a lepárlóval főleg az, hogy a család blendjeihez készítsenek füstös aromájú malt whiskyt, a single maltként való megjelenései bizonyára idén sem fognak többet mutatni, mint eddig.

A BenRiach Distillery, mint a csoport névadó lepárlója, együtt a GlenDronach Distillery és a Glenglassaugh Distillery maltjaival, érdekes év elé néznek. A Brown-Forman, a tavaly érkezett új tulaj, pár hónapja már jelezte, hogy idén már egyértelműen átveszi az irányítást a single malt kínálat tekintetében is. Elsőként leigazoták Rachel Barriet master distillernek, Billy Walker kivonult az üzletből, a BenRiach kínálat pedig – végre- elkezdett szűkülni. Lecseréltek illetve kivontak pár palackozást, azt hiszem idén ez lesz a fő irány, de az eddig bejelentett változások után egyéb drasztikusnak nevezhető cserét nem várok. A GlenDronach információim szerint marad a neki sikert hozott, heavily sherrie maltként azonosított stílusnál, ellenben a Glenglassaughtól ebben az évben már egyértelműen várok valamit, ami végre már megmutatja, mit is akarnak ezzel a lepárlóval. Rachel Barrievel beszélgetve a fentiekben nincs kétségem. A Benriach Distillery egyébként idén “ünnepli” alapításának 120. évfordulóját, kiváncsian várom, ebben a kérdésben lesz e valami, ami elérhető árú whisky formájában megjelenik a fogyasztók előtt. Ünnepi palackozás, dizájnváltás elsősorban amire gondolok. Annál is inkább kérdéses ez, mert elvileg tavaly volt a GlenDronach alapításának 190. évfordulója, és nem kaptunk ehhez a nagyszerű alkalomhoz semmit a lepárlótól. Azt hiszem, az üzleti háttérmunka alatt ez elfelejtődött. Ezeket az üzelti ügyeket sem kell azonban ördögtől valónak venni, hiszen elsősorban arról van szó, hogy a csoport erősen visszafogta a new fill eladásokat, vagyis kevesebb párlatot adnak el harmaik félnek, ez pedig azt jelenti, hogy komolyan elkezdenek foglalkozni azzal, hogy erősítsék a készleteik mennyiségét házon belül. Ez a GlenDronach kapcsán, mint ahogy azt a 15 évesük kivonásakor már említettem, igazán lényeges kérdés.

A Benromach Distillery kapcsán említem meg a mai poszt első, valóban új palackozását. A Speyside legkisebbje, a Gordon & MacPhail lepárlója, pár napja bővítette az utóérlelésekre szakosodott szériáját. A 2007-es vintage palackozást követve, itt az új malt, a 7783 palacknyi mennyiségben, 45 % abv-vel megjelent Benromach 2009 Sassicaia Wood Finish. First-fill bourbon hordó után a fiatal whisky az olasz Bolgheri régióból származó sassicaia boroshordóban pihent egy keveset még, hogy aztán a megszokott dizájnnal e hónap elején a nyilvánosság elé léphessen.

 

SASSICAIA_2009

 

A Bladnoch Distillery is márciusban jutott “vissza” a polcokra, miután új, ausztrál tulajdonosa felcicomázta a szerencsétlen sorsú Lowland lepárló vadiúj alapsorát. Nos, a whisky kissé távol áll attól, amit a Bladnoch stílusától megszoktunk, mindenféle értelemben, de örömteli, hogy a főzde nem csak újra erős kezekben van, hanem a Burn Stewart csoporttól leigazolt lepárlómester, Ian Macmillan irányítása alatt szakmailag és technikailag is szép jövő előtt állhat.

A Bruichladdich Distillery a téli trojka után váratlanul egy új projektet jelentet meg. Pontosabban, ahogy ők nevezik, concept palackozást. A koncepció pedig egy korábbról ismert stílusú érlelési metódus, a Bruichladdich Black Art néven jegyzett hordóvariálást jelenti. Esetünkben egyelőre még sokat nem tudni hivatalosan az Octomore OBA Concept OBA/C_0.1 jelű whiskyről, lévén, hogy hivatalosan majd csak áprilisban jelenik meg. A whisky már el id fogyott előrendelésben. Oka, hogy 3000 palacknyi limitációról van szó, koros és különböző hordókból származó, erősen tőzegelt Octomore “keverékről”, amik valószínüleg oloroso és PX hordókban lettek véglegesítve. A Laddie Black Art annak idején boroshordókban is pihent, az Ocomore esetében egyelőre nincs ilyen info, de meglepetést nem okozna ha így lenne. Mindenesetre örömteli látni, hogy Adam Hannett a fiatal, Jim McEwen utáni lepárlómester, folytatja a Remy Cointreau érkezése után féltett, progresszív stílust. Amit még tudunk az OBA kapcsán, hogy félliteres kiszerelésben distillery exclusive kiadásként született, nagyon magas abv-vel jön majd ki, és a nevéből ítélve az Octomorenál megszokott batch formátumban szerepelhet a jövőbeni kínálatban. Valahogy így fog kinézni, de ez is változhat még:

 

OBA-Concept

 

Sokkal inkább ismert palackozás a Bruichladdich Islay Barley széria, aminek pár napja kijött a legfrissebb verziója. Ez az ötödik kiadás a helyi farmok árpatermésére épülő terroir, vagy ahogy ők mondják micro-provenance szériában. A Bruichladdich Islay Barley 2010 nevű új whisky 2009-es vetés (Optic és Oxbridge árpa) 2010-es desztillálása, palackozták 50 % abv-vel. Érlelése többségében first-fill bourbon hordós, francia boroshordókkal turbózva (Riversaltes, Jurancon, Banyul). Külsejében hozza az ismert sárga megjelenést:

 

ib10

 

A Distell csoport skót whisky diviziója, vagyis a Burn Stewart maltjai közül a Bunnahabhain Distillery pár hete kihozta a Bunnahabhain Moine nevű, erősen tőzegelt, oloroso sherry érlelt maltját, ami mindössze hét hordóból lett palackozva, így pár ezer palacknyi limitációról beszélünk. A whisky 60.1 % abv-vel jelent meg és egy igen-igen jó Bunna érkezett személyében. A kép kicsit csalóka, a valóságban a dizájn, a doboz és a címke színe sárgás, átmenet valahol a vaniliasodó és a nyers bőr színe közt. Megjelent egy Bunnahabhain 46 Year Old extrém limitáció, 5000 fontért, szintén idén.

 

moineoloroso

 

A Burn Stewart másik malt lepárlója, a Tobermory Distillery körül zajlik jelenleg az egyik legfurcsább történet. Év elején váratlanul bejelentették, hogy a lepárló két évre bezár, felújítás címszó alatt. Ez azért ijesztő, mert általában a felújítás, különösen ha ilyen szokatlanul hosszúra van bejelentve, edig egyet jelentett azzal, amit a szakma mothballed jelzővel illetett. Ez azt fedte, hogy a tulajnak nincsenek hosszútávú tervei a főzdével, kivonja a termelésből, ha van rá ideje és pénze, újítgatja, majd jön egy eladás. Ez a szakasz sok lepárló életében évekig, sőt, évtizedekig is eltartott. Volt amelyik jól járt vele, volt amelyik soha többet nem nyitott ki.A Tobermory esetét súlyosbítja az, hogy a lepárló körül többször felmerültek olyan gondok, ami a vízellátással voltak kapcsolatosak. Bár ezeket rendre cáfolták, és a Distell komolyan megnyugtatott mindenkit, hogy valóban csak egy alapos felújításról van szó, a két év akkor is sok. Mindenesetre aki ismeri a lepárló történetét és elhelyezkedését, felszereltségét és gondjait, az mind egyetéert azzal, hogy a Tobermoryra nagyon is ráfér egy ilyen megújulás. Halogatni nem lehet. Főleg most, amikor szárnyal a business, stabil a tulajdonos, a tőzegelt variáció, a Ledaig pedig soha nem látott népszerűségnek örvend, a korosabb maltok pedig büszkén feszítenek minőségileg is a versenytársak mellett. A Tobermory tovább fokozta a szokatlant azzal, hogy bejelentette, a leállás alatt nem kevesebb mint hat single malt variációval fogja ellátni a piacokat, kiesés tehát nem, hogy nem lesz, de talán még soha ekkora kínálata nem volt a lepárlónak. Az hat whisky a Tobermory 12 Year Old bourbon érlelt, manzanilla sherry finissel, a Tobermory 22 Year Old bourbon érlelt, portói finissel. Mindkettő a Burn Stewart portfóliónál megszokott 46.3 % abv-vel jelenik meg. A Tobermory 21 Year Old manzanilla finish a travel retailben szerepel majd, limitált kiadásként, 53.8 % abv-vel. Ezeken kívül létezik egy Tobermory 14 Year Old Marsala finish, pár száz palacknyi mennyiségben. A tőzegelt verzió, a Ledaig egy Ledaig 11 Year Old Port pipe palackozás, 58.2 % abv-vel 726 üvegnyi mennyiségben kiadva, egy travel retail limitáció, a Ledaig 19 Year Old Marsala finish, szép 51 % abv-vel.

 

t12manz

Tobermory22

 

 

A csoport harmadik maltja, a Deanston Distillery pedig egy új külsejű Deanston 12 Year Old palackozással jelentkezett, és egy Deanston 40 Year Old is megjelent már 2017.ben.

d12

 

Az Angus Dundee, a Glencadam Distillery és a Tomintoul Distillery tulajdonosa csendben teszi a dolgát, ahogy eddig is. Tavaly frissítettek kicsit a Glencadam kínálaton, cserékkel, míg a Tomintoul hamarosan jön egy 19 éves bourbon érleléssel. Kóstoltam, egy átlagos Tomintoul, igaz messze jobb mint a tavalyi NAS Tlath, bár gondolom ez nem meglepő.

A campbeltowni Glengyle Distillery maltjáról, a Kilkerran single maltról azt csiripelik, idén jön egy korjelölt hordóerősségű verzió, bár ezt még erősen titkolják. A Glenlivet Distillery valószínüleg idén majd jelentkezik a lepárlómesteréről elnevezett Winchester Collection újabb 50 éves luxuskiadásával, és eltudom képzelni, hogy folytatják az Alpha és a Cipher által megkezdett mystery malt projektet is. A Glenmorangie Distillery nemrég hozta ki a Private Edition széria nyolcadik palackozását, a Glenmorangie Bacalta nevű, madeira finiselt maltot. Bizonyára lesz majd tőlük idén az eddigi évekhez megszokottan valami újabb kelta nevű utóérlelés a travel retailbe, és talán még egy valami újdonság majd belefér év vége előtt. Ami biztosnak tűnik, egy Glenmorangie Pride 1974 érkezése hamarosan. A Glen Moray Distillery is idén ünnepli 120. szülinapját, a kampány már csendben elkezdődött, várható tőlük valami hamarosan. Tavaly már elkezdtek egy új korszakra készülni, amikor kivonták a 16 éves verziójkat és elkezdték a Glen Moray Elgin Heritage Collection név alatt egy új, korjelölt trió futtatását. A Glenrothes Distillery egy öt darabos szériába kezd, öt különböző boroshordós érleléssel, utalva az anyacég, a Berry Brothers borra épült reputációjára. Bár privát beszélgetésben elmondták, sajnos nem emlékszem pontosan az összes verzióra, ezéert nem tuti, de ha jól emlékszem két portói, egy kaliforniai boros, egy konkrét sherry bodega hordójában érlelt, meg még valami. Ahogy az áraira emlékszem, nem igazán látom, hogy sikerre lesz ítélve a sor, de ettől még lehet majd jó.

A Highland Park Distillery, a nagy nevek közül hosszú idő után hamarosan dizájnt vált. Nem lesz drasztikusan nagy a változás, de látványos lesz. A kínálatból kivonul a Dark Origins, a 15 évesük már korábban el is köszönt. Várunk egy hordóerősségű verziót 12 éves korral, de lehet, hogy ez travel retail lesz, illetve folytatják a különböző országokra specifikált, nemrég kezdett single cask sorozatukat is. Idén várható a Highland Park Keystone Series újabb limitált kiadása, ami a Hobbister körüli felhajtást nézve megint csak a spekulánsok martaléka lesz gondolom. Feltételezem aktívak lesznek a travel retailben a Vintage sorozattal, és nem lepne meg, ha újabb viking tematikájú sort nyitnának, a szokásos 3-5 darabos verziókkal. A Dark Origins helyére heteken belül érkezik a Highland Park Valkyrie.

 

valkyrie

 

Az Edrington Group egyéb lepárlói közül a Macallan Distillery annyira más dimenzióban létezik már, hogy akármit is jelentet meg, az nem az átlag fogyasztónak lesz szánva. Azt hiszem idén folytatják az új lepárló fejlesztését. A Glenturret Distillery ilyen-olyan limitációkkal próbálkozik, legutóbb egy a kádár szakmában 44 évet eltöltött veterán, Michael Jamieson tiszteletére adtak ki egy 29 éves single cask palackozást, 170 darabnyi mennyiségben. A Glenturret Jamieson’s Jigger Edition nevű malt 43.1 % abv-vel jelenik meg, 1987-es desztillálásból, ami szép gesztus, de ettől még nem lesz jobb a lepárló.

 

A Kilchoman Distillery korban már ott jár, hogy akár 12 éves maltja is megjelenhetne, de mint ismerjük a méreteik, kapacitásuk, és a 10 éves kapcsán nyert tapasztalatokat, ez nem hiszem, hogy megtörténik. Ha igen, akkor is extrém limitált verzióban. A Club release sorozatban talán folytatódik a teljes idős, fiatal maltok kínálata, és talán még azt is ki lehetne matekozni, hogy a port, madeira, sauternes eddigi érlelések után mi jön. Marsala? Tokaji? Kiderül. Az alapsor egyre korosodva folytatódik, a Loch Gorm, Machir Bay, 100 % Islay mellé felzárkózik minden bizonnyal a Sanaig is.

A másik, igaz, még csak a tereprendezésnél tartó kis Islay lepárló, a Hunter Laing független palackozó tulajdonolta Ardnahoe Distillery edig azzal került hírekbe, hogy leigazolták a nyugdíjas legendát, Jim McEwent, ami önmagában van akkora hír, mint bármelyik aktív lepárló új whiskyje.

A Chivas Brothers (Pernod Ricard) maltjai közül a Longmorn Distillery tavaly olyan dolgot jelentett be, amiről mindenkinek csak annyi ugrott be, hogy ezeknek elment az eszük. Hogy a premizált, sőt, luxurizált kínálatuk idén áttör e a kritikák falán, majd meglátjuk. A többi lepárló közül az Aberlour Distillery tűnik a legstabilabbnak, nincs okuk változtatni semmin, de reméljük ha lesz is valami újdonság idén, az a márka hasznára válik, és nem csinálnak belőlük bazári majmot. A Scapa Distillery felől mindig össze-vissza hírek szólnak, legutóbb lecserélték a 16 évesüket két NAS palackozásra (Skirren és Glansa), gondolom, ahogy az elmúlt évtizedekben megszokattuk, ezekkel ellesznek csendben egy darabig. Újat nem várok tőlük, remélem más meg nem is lesz hír a kisebbik Orkney főzde felől.

A Springbank Distillery rögtön egy nagy dobással kezdte az évet, dizájnt váltottak. A maguk módján sikerült… A maltjaik közül már idén megjelent újdonságként a 12 year old Cask Strength aktuális kiadása, a 25 year old, folytatták a Local Barley sorozatot egy 11 éves verzióval, és feltételezem jön majd pár single cask kiadás idén, várom az új dizájnnal a Longrow verzióit is. Utóbbi a pletykák szerint egy malbec érleléssel vagy finiseléssel folytatja a RED szériát is.

A Tamdhu Distillery idén ünnepli a 130. szülinapját annak, hogy az első hordót megtötötte a lepárló 1887 nyarán. Ennek örömére a celebrálás már meg is kezdődött, egy Tamdhu 50 Year Old nevű maltot mutattak be tegnap zár körben, erről majd bővebben önálló posztban beszámolok.

 

t50

 

A Tomatin Distillery napokkal ezelőtt jelentette be a Tomatin Five Virtues szériát, ami rögtön két taggal kezdett, folytatás a következő években. A Tullibardine Distillery belefogott a Tullibardine Marquess Collection nevű szériába, elsőként a The Murray érkezett tavaly, bizonyára ezt folytatják majd.

A többiek? A Tamnavulin Distillery tavaly a szupermarketekben találta meg a legjobb helyet az új maltjának tavaly, nem hiszem, hogy új kiadás valaha még érkezik tőlük. A Dalmore Distillery el van foglalva Richard Paterson 50. szakmai évfordulójának áhitatával, jogosan, megjegyzem. Jönnek tőlük új cuccok, de a szokásos dalmorizált formában. Nem nekünk, magyarul. A Diageo maltjai a szokásos ritmusban éldegélnek, ősszel majd jön a szokásos Special Release, zajlanak a felújítások bizonyos lepárlókban, és kb ennyi. A kicsik közül a Wolfburn Distillery szinte már rutinosnak tekinthető, a napokban jelentették be a Wolfburn Kylver Series No.2 palackozást.

 

kylver2

 

A még kisebbek közül a Strathearn Distillery mega-sikeres és mega-őrült aukciója után talán idén már egy publikusabb verzióval érkezhet, bár kora alapján erre semmi szükség nem lenne. Kóstoltam tőlük, sőt, tulajdonképpen az első “hivatalos” kóstoltatása a whiskyjüknek nálunk volt, egész kellemes meglepetés volt, egy gyümölcsös, lágy karakterekkel operáló fiatal whisky volt a cucc. Az Ardnamurchan Distillery idén szintén jöhet egy hivatalosan whiskynek nevezhető cuccal, ahogy papíron a Ballindaloch Distillery is. Hasonlóképp az Annandale Distillery is eléri a legális 3 éves kort év végére, Eden Mill Distillery detto. A többiekre kicsit még várni kell.

De az biztos, hogy nem maradunk újdonságok nélkül. Akár heti szinten jöhetnek nóvumok, de az biztos, hogy továbbra sincs megállás.

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s