whisky

Borivók whiskyje – Glenrothes Wine Merchant’s Collection

 

A Glenrothes single malt státusza elég egyedi a skót whisky világában, köszönhetően az egyedi struktúrának, amiben a lepárló és a brand úgy létezik egyként, hogy két különböző cég birtokolja. A lepárló az Edrington Group felügyelete alatt van, míg a Glenrothes single malt brand birtokosa a Berry Bros & Rudd nevű kereskedőház.

Az ok viszonylag egyszerű. A Glenrothes, köszönhetően karaktereinek, és a rá mindig is jellemző, magas színvonalú cask policy eredményének, a blenderek egyik kedvenc A kategóriás maltja volt. Az Edrington, amelyik portfóliójában tudhat két másik, hasonlóan nagyra értékelt maltot, aa Macalant és a Highland Parkot, stratégiai okokból nem kívánt megválni a Glenrothestől sem. Lévén a világ egyik legfontosabb blended whiskyje, a Famous Grouse is a birtokukban van, amihez pedig jócskán elkél a malt whisky. Így a Glenrothes single malt, hasonlóan több más lepárlóhoz, mint malt whisky, többnyire külsős partnerek által elérhető a piacokon. De szemben pár hasonló sorsú whiskyvel, a Glenrothes annyiban egyedi sztori, hogy hosszú idők óta egy konkrét kereskedőház gondozza a márkát. Ez a Berry Bros & Rudd nevű, történelmileg borkereskedőként funkcionáló cég. Az igazi unikum a történetben az, hogy a teljes felelősség az övék, vagyis, szemben mondjuk a Gordon & MacPhail stílusával, amelyik sokáig gondozott félhivatalos palackozásként single maltokat neves lepárlóktól a Berry Bros a teljes Glenrothes márka felett diszponál. Értsd a dizájn, a kereskedés, az alapsor felállítása, stb. Tényleg nem lehet egyszerűbben fogalmazi, mint, hogy egy cég a tulajdonosa a lepárlónak, akik a termelt single malttal való foglalatossághoz egyetlen cégnek adta át a jogokat. Az igazi csavar azonban ott van, hogy a Berry Bros birtokolta évekig a Cutty Sark nevű blendet, aminek szintén létfontosságú összetevője a Glenrothes. Így már érthető ez a furcsa szimbiózis az Edrington és a londoni borkereskeők közt. A dolgot egy huszárvágással úgy oldották meg, hogy a Cutty Sark átkerült az Edringtonhoz, míg az addig csak szerződött partnerként a maltot megkapó Berry Bros végleg birtokába vehette a márkát. Egyszerűen kicserélték a Cutty Sarkot a Glenrothesra.

A Glenrothes az első volt, amelyik szinte teljes egészében vintage kiadásokra építette a márka kínálatát. Nem nehéz észrevenni ebben a boros hatásokat. Évjáratokból válogattak korjelölés helyett. Ehhez társul egy valóban egyedi megjelenés, a jólismert gömbölyded palackforma. Az idők során a vintage palackozásokhoz csatlakoztak a korszaknak megfelelő, továbbra is korjelölés nélküli, de már nevet kapott kiadások, mint a Select Reserve, majd a Sherry Cask Reserve, vagy a Peated Cask Reserve és egyebek.

2017 tavaszán a Glenrothes bemutatta az új palackozását, a Wine Merchant’s Collection névre keresztelt finiseléseit. Kitől is várhatnánk igazán autentikus boroshordós utóérleléseket, ha nem attól a cégtől, amelyik a több évszázados létét olyan kapcsolatoknak köszönheti, mint a remekül beágyazott burgundi, portói, sherry bodegákkal kötött üzleteinek? Így a Glenrothes Wine Merchant1s Collection alapvetően egy nagyon is hiteles sorozat. Hogy milyenek a maltok, azt volt szerencsém kideríteni, amikor  amárka legendás nagykövete, Ronnie Cox mutatta be a Royal Mile Whiskiesnél először a sorozatot.

Az öt palackozásból álló miniszéria öt single cask kiaást takar, szép korú Glenrothes maltok különböző finiseléseivel.

A Glenrothes 1992 Lustau Sherry Finish Cask #1 nevű whisky a Lustau Bodega spanyol sherry ház hordójában pihent meg, 24 év american oak érlelés után. Összesen 644 palack került ki a finiseléshez használt sherry hordóból, egészen magas, 55.2 % abv-vel palackozva. A whisky egy klasszikus sherried Glenrothes, abszolút beleillik a márka profiljába, hozza minden jegyét a hordótípusra jellemzőknek.

 

lustau

 

A Glenrothes 1992 Port Cask Finish W & J Graham’s cask #13 egy 1995-ben már lepalackozott, 23 év amerikai tölgyhordó után a híres Graham cég port hogshead hordójában finiselt, 57.7 % abv-vel kiadott, 126 palackban limitált verzió. Abszolút borivúk maltja, erős a portói hatás, számomra ez inkább csak egy érdekesség így, mint igazán jó ár-érték arányú portóis single malt.

 

port

 

A Glenrothes 1992 St.Lucia Rum Cask finish Cask #15 a nevéből kitalálhatóan egy rumos finiselés. 138 palackkal és 55.8 % abv-vel adták ki, őszintén szólva mély nyomokat nem hagyott bennem. Annál inkább a St.Lucia 14 éves rumja, szintén a Berry Bros kiadásában, amit, bevallom őszintén, sokkal nagyobb élvezettel kortyolgattam, miközben Ronnie Cox épp a whiskyt teszteltette a közönséggel. Így bár a rumról sok jót tudnék mondani, ez azért még egy single malt blog, és az említett Glenrothesról sokat nem mesélhetek, így ezt ugorjuk is át most. Ha jól emlékszem, ez 2016-ban már palackozva lett mielőtt felcsinosították a Wine Merchant kollekcióhoz.

 

rum

 

A végére maradt két kaliforniai zinfandel finiselés, mindkettő a Ridge Vineyards hordóit használva. A Glenrothes 1992 Ridge Vineyard Cask #08 és a Glenrothes 1992 Ridge Vineyard Cask #10 annyiban különbözik egymástól, hogy az elsőnek nagyon szép az illata, az íze viszont csalódás, míg a másiknál pont az illat nem passzolt nekem, ellenben az íz elfogadható minőséget jegyzett.  A 8-as számú hordóból 236 palackkal adtak ki whiskyt, 55.1 % abv-vel, míg a 10-es számú hordóból 240 palackra futotta, pontosan ugyan akkora fokolással, 55.1 % abv-vel.

 

ridge

 

 

Összességében a Glenrothes Wine Merchant’s Collection abszolút megfelel a nevének, és remekül megtalálhatja a helyét a borosok világában, ahol azokat az aromákat jobban értékelik, amiket a széria tagjai szállítanak, mint a hardcore whisky világban. Különösen igaz ez a két kaliforniai finiselésre és a portóira. A rum finish, mint sokszor már ebben a skót single malt világban, nem igazán jelentős palackozás, a Lustau viszont annak ellenére egy erős sherry finish, hogy alapvetően nem sokban különbözik attól, mint amit a Glenrothes alapsorában szereplő Sherry Cask Reserve képes mutatni, leszámítva persze az erejét, ami kétségtelenül a hasznára válik. Azt hiszem, nevezhetem jó maltnak. A széria megjelenése elegáns, a fekete és a sötét acélkék szépen emelei a jólismert palackforma adta eleganciát. Kicsit az egész a sznobizmsra hajt, és azt hiszem, ezt viszont jól is képviseli. Mint látjuk, mindegyik 1992-es lepárlás, single cask, hordóerősségű, tehát abszolút igény van ilyesmi whiskykre, a kollekció koncepciója pedig érthető és elfogadható, ismerve a márkatulajdonos Berry Bros múltját és reputációját.

Nem a whisky fogyasztók whiskyjei igazán, talán csak a Lustau verzió, de Londonban és Los Angelesben bármikor képes lehet sikerre.

Nagy izgalommal várnám a Glenrothes Whisky Merchant’s Collection megjelenését is. Khm…

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s