whisky

Nyárzáró, őszelő – Új maltok

 

Nem is lehetne tökéletesebb időpontja egy nyárzáró, egyben őszi beharangozó posztnak, mint a héten, amelyik még augusztusban kezdődött, és szeptemberben zárul. Papíron így nagyon szépen utolértem magam. Azért csak papíron, mert mint alább majd olvassátok, rengeteg új whisky, új hír látott napvilágot az elmúlt pár hónapban, amiről nem volt időm vagy energiám önálló bejegyzést írni. És, az még hagyján, hogy mennyi minden jött, hiszen most kezdődik majd az igazi szezon! Jönnek a whisky fesztiválok, szerte a világban, érkeznek beharangozott whiskyk, és már bőven akadnak hírek a majd csak jövőre esedékes palackozásokról. Mindezekkel párhuzamosan, a magyar whisky rajongók is egyre inkább abba a helyzetbe kerülnek, hogy már válogathatnak a programok közül. Hiszen hamarosan indul a Dramtagozat 2.0, a magyar online whisky kóstoló, októberben hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapest Whisky Show , és lesz még pár újdonság, de ezekről majd talán később. Most maradjunk Skóciában, bőven van mivel foglalkozni itt is!

Na, nézzük, különösebb rendszerezés nélkül, hogy mik a nóvumok.

Kezdjünk északon. A Wolfburn Distillery amennyire új lepárló, annyira aktívan kezeli a portfólióját. Máris van két whiskyjük amikre épül az alapsor, ez az Aurora és a Northland, futtatnak egy állandónak kezelhető limitációsorozatot, ez a Kylver Series, kiadnak speciális címkézésű palackokat és most a legújabb érkezőként itt egy small batch kiadás. A Wolfburn No.128 nevű whisky first fill bourbon hordós érlelés, 46 % abv-vel jött ki, small batch, és ezzel máris “kiérdemelt” a készítőitól egy liited jelzőt. Bevallom őszintén, nagy szimpátiával figyeltem, figyelem a Wolfburnnél történő dolgokat, és szurkolok nekik. De nagyon tartok attól, hogy az életben maradás és üzleti megfontolások miatt, az elsőre kezelhető és rentábilis, szakmailag is indokolható speciális vagy annak mondott kiadásaik kifognak csúszni a kontroll alól. Vagyis egyre több és több “limitáció”, “special”, ilyen-olyan emlékkiadás jelenik majd meg tőlük. Ez pedig egyrészt nem alkalmas arra, hogy a whisky minőségével tudjon hírnevet szerezni, másrészt a gyűjtők is szívhatják a fogukat, hiszen alig egy éven belül megháromszorozódott az elsőre valóban ritkaságnak tűnő palackozások száma. Ha nem lenne elég, hogy egy lepárló, amelyik éppen csak képes legálisan whiskynek nevezni a termékét, már alapsorral(!) rendelkezik, és a No.128 sem elégítené ki a lepárló híveit, hamarosan újból örvendhetnek, hiszen jön az első tőzegelt Wolfburn. A lightly peated variáció a Morven nevet kapja majd, előre láthatólag 46 % abv-s cucc lesz. Gondolom itt is elsütik majd a small batch vagy limitáció címkét. De azért hajrá Wolfburn!

 

Batch-128

wolfburn_morven

 

A Glenmorangie Distillery épp a napokban jelentette be az Astar visszatérését, míg a tavaszi pletykák szerint idén még várhatunk egy ex-rye whiskey hordós finiselést, Spiós néven, ami a kilencedik lesz a Private Editions palackozások sorában. Idén várható a Glenmorangie The Bond House No1 széria új vintage kiadása is. Ahogy folytatja a tiszteletbeli északi, a Tomatin Distillery is a saját vintage luxus szériáját. A Tomatin Warehouse 6 Collection luxus vintage széria egy 1972-es lepárlással jelentkezik.

Az Észak elég aktívnak tűnik, hiszen a fentieken kívül a környékhez tartozó Teaninich Distillery idén a 200. évfordulóját ünneplendő, egy 17 éves verzióval szerepet kap a Diageo Special Release 2017-es adagjában. A szomszéd, a Dalmore Distillery, egy három tagból álló prémium kollekciót nyújt át nekünk, továbbra is Richard Paterson ötvenedik évét celebrálandó a businessben. A Dalmore Vintage Port Collection nevű palackozások kissé félrevezetőek, hiszen a három whisky ex-tawny port pipes hordós finiselést kapott a szokásos, kezdő american oak altatás után, szemben a név sugallta vintage port hordók helyett. Esetünkben a vintage pontosan azt jelenti, amit a whisky világban bárhol, a desztillálási évet. A három whisky, a Vintage 1996 45% abv-vel, a Vintage 1998 44% abv-vel, a Vintage 2001 pedig 40% abv-vel érkezik. Újdonság még egy Distillery Exclusive 2001, és egy Dalmore 40 Year Old, 750 dekanternyi limitáció, baccarat kristály, hatezer font, mit írjak még erről?

A környék egy másik lepárlója, a Glen Ord Distillery, amelyik a Singleton márkanév egyik reprezentánsa, a Diageo szingapúri szárnyának kreálva, egy negyven éves, 400 palackos limitációval domborít hamarosan. A furcsa, modern diszkosz-szerű fadoboz, és a negyven éves highland malt együtt csak elsőre tűnik ellentmondásnak. Így mennek a dolgok a világ azon részén, a prémiumkategóriás whiskyk tekintetében. Bizonyos szemszögből nézve, még elég visszafogotnak is tekinthető a cucc.

 

ord40..

ord40

ord40sing

(Linea,behance.net)

Csússzunk le a nyugati parton egészen a térkép aljáig, ahol a jól ismert módon mennek a dolgok a Springbank Distillery és márkái körül. A csoport Glengyle lepárlója, a Kilkerran malttal idén egy 8 éves cask strength verzióval örvendeztett meg minket. A névadó Springbank felől érkező hírek több single cask palackozásról szólnak, elsősorban az amerikai piacra szánva az új kiadásokat. Aktuálisan kijött a Springbank 12 year old Cask Strength, ez már a batch 15. Az előző kiadást a Dramtagozat 1.1 alatt a magyar online whisky kóstoló keretében kóstoltuk, nos ez az új verzió egy árnyalatnyival “gyengébb”. Mentségére szóljon, hogy a Dramtagozat alatt kóstolt az egyik legerősebb verziója volt ennek a legendás palackozásnak. Amihez esetleg szerencsések majd hozzájuthatnak, az egy 2002-es, refill és fresh fill bourbon érlelt, 55.8% abv-s, a szokásos 9000 palackos limitációban érkező Springbank 14 Year Old Bourbon Wood palackozás. A Longrow menetközben bővítette a RED szériát, az új cucc egy 13 éves malbec finish. A szomszédvár, a Glen Scotia Distillery a jelek szerint a tulajdonos Loch Lomond csoport egyéb brandjeivel együtt komoly korszakát éli. Sokadszorra megújult dizájn, travel retail kínálat bővítés, a Loch Lomondtól pedig érkezik szinte az összes variáció, önálló márkaként. Van itt Inchmurrin, Loch Lomond malt, Loch Lomond grain whisky, Inchmoan, stb. Van tőzegelt, van korjelölt, és van finiselés. Szeptember végén megyek hozzájuk, majd meglátjuk mennyire idegesít fel ez a követhetetlen kínálat, és majd állapotomtól függően rendet vágunk a LL cuccok közt:) Addig szurkoljunk a Glen Scotianak, a csoport campbeltowni desztillálójának, hogy talán végre megkapja azt az anyagi és szakmai figyelmet, amire már nagyon-nagyon rég vár, és várunk. Az új malt a Glen Scotia 25 Year Old ígéretes. A teljes kínálatot tekintve egy modernebb Glen Scotia malt profilról beszélünk, meglátjuk mire mennek vele. A biztonság kedvéjért még belengettek egy Glen Scotia 18 Year Old ígéretet is.

glenscotia18

A Loch Lomond cégcsoport gyöngyszeme, az elveszett lepárló, a Littlemill, 2015 után ismét egy prémium limitációval lepi meg a gyűjtőket. A Littlemill Private Cellar Edition 2017 nevű dekanter 500 darabos kiadás, 51.3% abv, 1990-es lepárlás, tehát 27 éves. Azért az a hordó gyönyörű!

 

Littlemill_2017_Private_Cellar_Edition

litlemill1990.2017

 

Nem messze, az Arran Distillery környékén a legnagyobb meló az új lepárló építése körül van. A whiskyjeiket tekintve hír, hogy lassan jön a Bothy Batch3., és véleményem szerint a következő korjelölttel már megvárják a 21 évest, ami papíron akár már jövőre is jöhet. Azt gondolom ősszel mégis majd az új White Stag palack kiválasztása lesz a nagy esemény, addig meg örülhetünk például annak, hogy a nyári limitációnak szánt madeira finish a jelek szerint standard palackozás lesz, amíg ezek a boros utóérlelések még kitartanak.

Innen már csak egy ugrás Isle of Jura, a parányi sziget, ahol idén egy limitált kiadás jelenti az újdonságot. A kis közösséget bevonva(kell jobb marketing a 21.században egy helynek, ahol több szarvas él, mint amennyi a lakosok száma?) a Jura Distillery egy One and All nevű, 51% abv-s, ex bourbon, ex sherry, cabernet franc, cabernet sauvignon, pinot noir barrique hordókból összerakott cucc. Ahogy az lenni szokott, ott ahol Paterson a mester. A jó oldala a dolognak, hogy egy 20 éves maltról beszélünk. A rossz, hogy kóstoltam. Ugorjunk.

 

one

 

Ha a Jura új whiskyjében sok lenne a nyelvednek az A és az O hang, itt az új Ardbeg Distillery alapsoros maltja, az Ardbeg An Oa. Ők így leredukálták. Az érlelésben is alig maradnak el, bourbon, px, virgin oak, mindez egy francia tölgy gyűjtőkádban házasítva. Ki hitte volna, hogy a Laphroaig Select egyszer stílusteremtő lesz? Az Ardbeg kapcsán már azt is nagy biztonsággal tudjuk, hogy mi lesz a jövő évi speciális kiadásuk, pedig a Kelpie még meg sem melegedett a polcokon. Az új Ardbeg Grooves egy boroshordós kreálmány lesz, véglegessé téve, hogy ez már egy 21.századi lepárló, 200 év ide, vagy oda. Groovy…

 

ardbeg-grooves

 

Ha már megemlítettem a Laphroaig nevét, ők idén egy hordóerősségű quarter caskben találták meg az új Cairdeas palackozásukat, egészen jó lett. A Kilchoman Distillery a 100% Islay verziójában már a hetedik adagnál jár, a pletykák pedig új boroshordós érlelésről is szólnak. A Kilchoman Red Wine Cask nevet kapó whisky a portugál Douro völgyéből származó hordóban kapta meg végleges karaktereit, ha jól emlékszem öt éves whiskyről van szó, feltételezem majd a club limitációba épül be, a korábbi madeira, port, sauternes vonal mentén. A whisky 50% abv-vel lesz kiadva. A lepárló a szokásos amerikai marketing túrájának dedikálva egy 60% abv-s Machir Bay Cask Strength limitációt is kiad majd. Az igazi nagy hír a farmról mégis csak az, hogy megjelent a Kilchoman Vintage 2009 Eight Years nevű, nyolc éves  bourbon hordós, 2009-es lepárlású malt whisky, megerősítve pár oloroso hordós 2008-as érleléssel. Az eddigi Vintage kiadások bourbon hordósok voltak.

A többiek? A nagyok teszik a dolgukat, a Bunnahabhain Distillery egy kis külső megújuláson esett át, kihozta a Stiúireadair-t, hamarosan komolyabb méretű felújítások is indulnak, és érkezik egy új travel retail kiadás, a Bunnahabhain An Clanach nevű palackozás. A Bruichladdich Distillery az Octomore 8. adagjával feszít idén, ami részleteivel gyakorlatilag elhomályosítja a korábbi OBE palackozásokat. Tartja magát erősen egy Black Art 1990 27 year old híre is a Laddie srácoktól, tovább erősítve az érzést, hogy kisebb reneszánszát éli a McEwan-Reynier örökség.

Islay kapcsán még talán annyit érdemes megemlíteni, hogy a Gartbreck nevű projekt, ami egy francia hátterű farmlepárlónak készült, hivatalosan is elbukott. Az ok, hogy a gyorsan épülő, a Hunter Laing független palackozó birtokolta jövőbeni Ardnahoe Distillery egy a két említett fél közt fennálló egyezség alapján igényt tartott arra a földterületre, amit a Gartbreck engedett át nekik, ellenben nem volt pénze rá, hogy visszavásárolja a skótoktól azt. Mindkét fél telekürtölte a maga igazával a nyilvánosságot, én a magam részéről a Laing család állásfoglalását jogi és üzleti szempontok alapján jogosnak érzem. Hogy Islay szigetének szüksége van e még egy újabb lepárlóra, arról lehetne vitatkozni, de ha már így alakult, akkor inkább egy Laing hátterű főzde, mint egy szimpatikusabbnak hangzó farmlepárló szinte zéró financiális háttérrel.

A Lowland viszonylag csendes. A hírek itt főleg új beruházásokról szólnak, szépen haladnak a projektek. A két nagy közül az Auchentoshan Distillery egyre inkább felveszi az urban malt stílust, legutóbb épp a koktélbárok világában helyezkedett nagyot. A Glenkinchie maradt ami volt, tourist malt. A Bladnoch Distillery elkezdte rögös útját a reinkarnációban, meglátjuk a selfmade ausztrál joghurtkirály befektetéséről szól majd a sztori, vagy sikerül szakmailag is a helyére kerülni ennek az idén 200 éves lepárlónak. A többiek egyelőre még nem nagyon érdemesek hírekre.

A Speyside területén a Glen Moray Distillery is ünnepel, ők a 120.szülinapjukat. A Glen Moray Mastery nevű malt lett erre felkenve, ami egy a lepárló készleteinek korábbi évtizedeiből válogatott házasítás. Van ebben is minden, american oak, sherry, port, madeira. Nem nekünk való, a maga 800 fontos árcédulájával pláne nem. Sokkal érdekesebb a Balvenie Distillery saját tőzegelésű palackozása, a napokban várható Balvenie Peat Week 14 Year Old. Ez a whisky a lepárló egyetlen, tőzegelt lepárlást végző hetének gyümölcse, 2002-ből. Bevezetőként egy Balvenie 14 Year Old Peated Triple Cask nevű verziót megfuttattak a travel retailben is. A Peat Week american oak érlelés, 48.1% abv, míg a Triple Cask Peated bourbon (refill és first fill) és sherry. A Glen Grant Distillery a tavalyi dizájnfrissítés után egy Glen Grant 15 Year Old Batch Strength nevű palackkal jelentkezik belátható időn belül. First Edition, ahogy nevezik, tehát betagozódik valószínüleg az alapsorba, mint hordóerősségű maltja a Glen Grantnek. Így csinálja a Tamdhu is, igaz a Glen Grant ad mellé 15 évet is. A whisky 50% abv-s. Ők így képzelik el a batch strength erejét…

A BenRiach Distillery épp csak kidobta a legújabb single cask adagját, várhatóan érkezik belátható időn belül egy 21 éves tőzegelés, BenRiach Rarus néven. Pontosabban a név sem biztos, vagy valami keverés van. Vagy csak nagyon rafkós a BenRiach. Esetleg szétválasztja az amerikai és global megjelenéseit. Ugyanis egy teljesen azonos részletű whisky is felbukkan a pletykák közt, BenRiach Temporis néven. Mindkét maltról az tűnik fixnek, hogy 21 éves, tőzegelt, bourbon-virgin oak-oloroso-pedro ximenez verzió. Szavazzunk, hogy kinek melyik tetszik, Rarus vagy Temporis? Inkább menjünk tovább.

A Tomintoul Distillery, ahogy a whiskyje profiljához illik, szokás szerint csendesen teszi a dolgát. Tavasszal azt lehetett hallani, hogy egy 19 éves variációval bővülnek, de ebből őszre egy bourbon hordós 21 éves malt lett. Tulajdonképpen nevezhetnék a Tomintoult magának az állandóságnak, hiszen a whiskyjeik szinte mindig hozzák ugyanazt a lágy, virágos, könnyed karaktereket, amiket a korjelölés nélküli Tlathtól kezdve a 16 évesen át, de még a sherry vagy portói érleléseik kapcsán is ismerhetünk. Bár a Ballantruan brand révén ott vannak a tőzegelt malt whiskyk piacán is, ez a mostani 21 éves viszi tovább az amerikai tölgyhordókra épülő housestylet. Vanilia, keksz, fűszerek, virágos légiesség. A Tomintoul alapvetően egy nagyon jól pozicionált whisky, ahol a stílus és a marketing találkozik, és még véletlenül sem akarnak mások lenni, mint amire képesek. A Tomintoul 21 Year Old a maga 40% abv-jével erre tökéletes példa. Hát, ezt csinálják. A testvérlepárló, az Angus Dundee cég másik szeszfőzdéje, a kelet-felfödi Glencadam egy ünnepi kiadással jelentkezett az elmúlt hónapokban. A Glencadam Distillery 2000-ben felújítás címszó alatt bezárt, egészen 2003-ig nem termelt, amikor is érkezett az Angus Dundee és megvásárolta a lepárlót. Ennek örömére, idén nyáron kiadtak egy 13 éves, first fill bourbon limitációt, amivel erre az újrakezdésre emlékeznek. A Glencadam ugyanazt a stílust viszi a Highlanden, mint a Tomintoul a Speyside-on, így az Angus Dundeeről elmondható, hogy szép harmóniában van önmagával. Tiszta, jó karakterek. Az új whisky, a Glencadam 13 Year Old hatezer palackban limitált, ezzel becsatlakozik a tavaly felállított ideiglenesre tervezett, szép színes Glencadam tagok közé. A whisky 46% abv-vel jött ki, ex-bourbon hordó. És, hogy miért pont a 13.évest ünnepli a lepárló ezzel a kiadással? Valójában szerintem ennek a gyakorlati oka az, hogy a 15 éves kivonásával volt egy nagy űr a 10 éves, és a sorban a következő korjelölés, a 18 éves közt. Ha ennél kevésbé akarok gyakorlatias lenni, akkor azt mondom, mind a 21-es szám a Tomintoul esetében, mind a 13-as a Glencadamnál, egyértelműen babona. A két, klasszikus szerencseszámra és a tőlük várt pozitív körülményekre az Angus Dundeenak szüksége lehet, hiszen például a Glencadam lepárlót az elmúlt tíz évben kétszer öntötte el az árvíz, így részemről inkább maradnék ennél a babonás magyarázatnál a korjelölés tekintetében.

1321

 

A Tullibardine Distillery folytatja a tavaly megkezdett The Marquess Collection nevű sorozatát a The Murray név alatt. Az új whisky a Tullibardine The Murray Chateauneuf de Pape Finish. 2002-es lepárlás, first fill bourbon oak és francia CdP utóérlelés, 49% abv.

 

The-Murray-Chateauneuf-du-Pape

 

Az egyszer Skócia legkisebb lepárlója szlogent viselő Edradour Distillery talán a legnagyobb vesztese az új whisky boom-nak. A szlogen miatt. Ma már garázsméretű főzdék operálnak, így az Edradour gyakorlatilag elveszette hivatalos imázsát, mint Scotland’s smallest distillery. Erre fel most kidobtak egy erősen túlárazott, német piacra fókuszáló Edradour 21 Year Old Oloroso Cask Finisht. A whisky 1995-ös, bourbon hordó után first fill oloroso kezeléssel, 55.2% abv-vel. Nagyobb öröm sok régi malt whisky rajongónak, hogy az inkább látványos, mintsem kvalitást jelentő, “kis színes kockák”, az Edradour finish kollekciója Straigth From The Cask névvel, SFTC jelzéssel halad tovább. Most egy 2004-es, 12 éves, 53.5% abv-s sauternes finish, és egy 2003-as, 13 éves, 50.2% abv-s chardonnay finish várható.

 

 

A Highland Park Distilery is nagyon begyorsított, róluk önálló posztban már volt szó nem is olyan régen, és azóta még több új palackot dobtak ki. A Highland Park Voyage of Raven és a Highland Park Magnus, illetve a következő HP duóra biztos visszatérünk majd, most egyelőre elég volt belőlük.

Ahogy elég most ebből a megaposztból is. Már én unom:)

Különben is, ha választani kell, hogy írni vagy inni, akkor most utóbbira szavazok. Ahogy fentebb látható, bőven van miből választani.

És hamarosan ráfordulunk a Dramtagozat 2.0-ra, ami tartogat majd újdonságokat és egyben felvezet majd év végére pár új projektet is. Ja, hogy nem tudtad? Van egy magyar online whisky kóstoló klub. Még van pár hely, ha érdekel.

Slainte!

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s