whisky

Újgenerációs maltok a BenRiach, GlenDronach, Glenglassaugh lepárlóktól

 

Bár az előző tulajdonos már több, mint másfél éve átadta a kormányrudat a Brown-Forman csapatának, sőt, azóta az új master blender is bőven munkába állt már, még mindig Billy Walker neve szerepel a legújabb Glenglassaugh innovációk dobozán.

Mégis újgenerációs maltokról beszélnek a BenRiach csoport szakemberei. Az ok viszonylag prózai az előző keverőmester nevével összefüggésben. Már sokkal korábban leadták a rendelést a nyomdai munkákra. Elsőre nekem is kissé szokatlan volt, hogy egy ekkora cég miért nem figyel ilyen részletekre, vagy épp miért nem használja üzleti erejét, hogy akár az egész csomagolást újra terveztesse, de aztán egy kollégám, aki korábban dolgozott az említett cégnek, tömören annyit fűzött hozzá, hogy abszolút nem csodálkozik rajtuk. Én meg, mivel ismerem és szakmailag sokra tartom a kollégám, ennyivel be is értem. Néha ennyi elég a tisztánlátáshoz, főleg, ha az embernek vannak személyes tapasztalatai is.

Na, de hagyjuk ezt a semmiről nem szóló bevezetőt, és nézzük mik is a konkrét újdonságok a Glenglassaugh Distillery kínálatában.

A portsoy-i szeszfőzde bemutatta négy tagból álló, a lepárló történetének első hivatalos wood finish szériáját. Itt akár meg is állhatnánk egy pillanatra. Volt egyszer egy Massandra Connection nevű széria, ami az eredeti, első négyesfogat madeira, port, sherry és aleatico utóérlelések közül a madeira és a sherry finish egy második kört is megért. Valószínűleg ezért a BenRiach csoport marketingesei az új idők, vagyis a Brown-Forman éra legelső wood finish szériájaként kezelik a mostani palackozásokat. Vagy majd megmagyarázzák, hogy értik…

A négy whisky hozza a megismert kicsi, kerek Glenglassaugh palackformát, és a dizájnt sem vitték túlzásba. Ez nem feltétlenül rossz. A négy whisky, a Glenglassaugh Port Wood Finish, a Glenglassaugh Peated Port Wood Finish, a Glenglassaugh Peated Virgin Oak Finish és a Glenglassaugh Pedro Ximenez Sherry Wood Finish. Nagyon ismerős, hol hallottunk már hasonlóan hektikus kreációkról, mint tőzegelt virgin oak, vagy peated port finish? Van egy olyan gyanúm, hogy a Glenglassaughnak van valami köze a BenRiach lepárlóhoz. Ehh. Mindenesetre a Glenglassaugh Wood Finish egy limitált széria, darabszám specifikáció nélkül. Mindegyik whisky first fill american oak érleléssel kezdett, majd a finiselésük két évig is eltartott. Gyors matekkal, nyilván a maltok nem lehetnek idősebbek mint 9 év, valószínüleg kevesebb.

Glenglassaugh Peated Virgin Oak Wood Finish. Kezdjük rögtön a legmegosztóbbnak tűnő verzióval. Tőzegelt, meg még újhordós is? Ilyenkor szoktuk mondani, valamit nagyon el akarnak rejteni a párlatból, ha ilyen kombót használnak. Alapvetően a Glenglassaugh nem egy hatalmas, testes párlat, és bár a korai időkben, még a Nickerson időszak alatt, a Torfa nevet kapott tőzegelt Glenglassaugh fiatal kora és éretlensége ellenére jól teljesít a mai napig a piacokon, azért nem ez a lepárló igazi arca. És erre még kapott egy aktív tölgyhordós befejezést. Nem tudunk mást tenni, mint bízni Rachelben. A whisky 46 % abv-vel jelenik meg.

 

portwoodfinish

 

Glenglassaugh Port Wood Finish. A portóis utóérlelések ma már semmi meglepetéssel nem szolgálnak, szinte kötelező ujjgyakorlat minden lepárló számára. Általában minden egyes port wood finish hasonló karakterisztikát vonultat fel, legyen szó speyside-i vagy Islay whiskyről. Hozza, amit sejtünk. Hol a lepárló karakterével harcolva, hol azt elnyomva, jönnek belőle a bogyósgyümölcsök jellegzetességei, a boros felhangok, a lágy fűszeresség és néha édeskés, lédús “pirosság”. Ez a verzió is 46 % abv-vel jelenik meg.

 

portwood

 

Glenglassaugh Pedro Ximenez Sherry Wood Finish. A PX finiselés már szinte unalmas rutinmunka, de legalább akkora eséllyel el lehet rontani, mint amennyire jó kis whiskyket lehet vele kreálni. A Glenglassaugh PX esetében az utóbbi történt, nekem ez ízlik a legjobban a négy közül. Olajos, édes, szép lágy karakterek. Remekül dolgozik. Ugyanaz az alkoholtérfogat mint a társainál.

 

px

 

Glenglassaugh Peated Port Wood Finish. Ezt hagytam a végére, bár logikusan a portóis finiselés után írhattam volna róla. Szintén egy érdekes, megosztó kombináció, csakúgy, mint a tőzeges-virgin oak verzió. Portói finiselés, de tőzegelt párlatra. Bátor. A végére pedig azért maradt, mert a kép után egyből fel is vezeti a BenRiach csoport másik lepárlójának újdonságát.

 

peatedport

 

A másik lepárló pedig a GlenDronach Distillery. Ezt a főzdét féltette mindenki a legjobban a tulajdonosváltást követően. Mert az, hogy a BenRiach lágy karaktereire, zavarbaejtően sokszínű kínálatára ráeresztenek egy amerikai “bandát”, az végül is, nem oszt, nem szoroz. Sőt, az elmúlt években “elsherrysedett” Riach stílus esetleg több ex-bourbon hordó bevonásával az érlelésbe, amit az új tulaj hátteréből gyaníthatunk, jót is tehet a housestylenak. A GlenDronach meg, amelyik az elmúlt alig fél évtizedben elfoglalta a heavily sherried maltok trónját, azzal a pár, évente felbukkanó, limitált finiselésével elfogadható mértékben trendiesedett csak, de az eddigieknél több variálás nem biztos, hogy jól jönne le a rajongók körében. Valahol mindig ott lebegett a Dronach feje felett a BenRiach befolyás, de szerencsére sosem forgott igazán veszélyben a modern GlenDronach sherryre hangolt stílusa. Bár volt náluk is marsala, virgin oak, jött a Peated verzió, azért mindig kellően csendesen, össze sem hasonlíthatóan a BenRiach mixeléseivel. Most itt a legújabb GlenDronach, és nem tudom mit gondoljak. Billy Walker szellemisége végleg távozni látszik, helyére pedig érkezik egy klasszikus marketinggel megtámogatott innovatív jövőkép.

 

GlenDronach Peated Port Wood

GlenDronach-Peated-Port-Wood

 

 

Ha a Glenglassaugh esetében ez a kombó elsőre ijesztőnek tűnik, a GlenDronach esetében majdnem sokkoló. Már eleve az, hogy tőzegelt Dronach. Bár a korjelölés nélküli Peated megtalálta a helyét az alapkínálatban, mindenféle extremitást mellőzve, csak épp egészséges módon megosztva a rajongókat, azért erre még rátenni egy portói finisht, az, ismétlem magam, bátor. A whisky 46 % abv-vel érkezik. Ez már Barrie munkája (mint kreáció, nyilván a desztillálás még a Walker érában történt, még ha fiatal is a whisky), ezért kettőzött figyelemmel érdemes nézni, milyen belépője lesz a BenRiach csoport maltjainak történetébe. Egy Glenglassaugh Wood Finish Limited szériával kezdeni, benne peated virgin oak, meg peated port wood finish, megfejeleni egy GlenDronach Peated Porttal, hát, az több mint vagány belépő. Az az ajtó berúgása. Tökös. Rizikós. A következő hetekben azt hiszem, komoly ítéletek születnek majd a fogyasztók részéről. Kíméletlenek lesznek. De ha a kritikák jól sülnek el, az jó lehet az új master blender számára, de továbbra sem megnyugtató a lepárlók jövőjére nézve. Mert mi van ha bejön ez a peated port dolog? Akkor a GlenDronach “elbenriachosodik“. A Glenglassaugh akár még jól ki is jöhetne a dologból, de van itt egy apró megjegyzés. Az, hogy az elmúlt tíz évben akárki is volt a tulajdonos, az nem találta az igazi arcát a lepárlónak. A helyét a piacokon. A housestylet. Az utóérlelésekre épülő, fiatal, NAS maltok jelenleg minden, csak nem egyedi. Lehet innovatív, lehet kreatív, lehet kisérletező, de egyik sem egyedi. Ha megengedő vagyok, azt kell mondanom, a Glenglassaugh legnagyobb kihívása még mindig az, hogy rendbe hozza a készleteit. Az újra induláskor szinte semmije nem volt a Nickerson csapatnak. Walker később válogatott a családi ezüstből, hivatalosan be is pozicionálták a maltot a cégcsoport prémium termékének, ki is jött egy roppant drága, de nagyon szép single cask sorozat, de aztán egy második adag után, úgy néz ki, elhalt ez is. Jött Barrie, aki remek pedigrével bír, de a Morrison-Bowmore időszakában nem sikerült kiteljesednie, pedig megkapta azt az esélyt, hogy szinte a családi birtokán, a Glen Garioch lepárlóban mutasson nagyot. Mellette ott volt a Bowmore neki, mint Islay legidősebb, legendás készletű maltja, meg egy trendi, urbánus Auchentoshan. Utóbbitól egy olyan palackozással búcsúzott ami tökéletesen leképezi amit az Auchentoshantól várnak a tulajdonosai, a Bowmore kapcsán viszont kicsit elveszett a master blender, mert szerintem nagyon sok olyan Bowmore jött ki, amiről inkább a kapkodás jutott eszembe, (erre még jött azóta egy Vintner’s Trilogy) mint a minőségi munka. A Glen Garioch pedig azt hiszem Barrie kapcsán kissé csalódás. Ott szinte semmi olyat nem sikerült alkotni, amit pedig a háttér kapcsán igazán vártunk. Azt hiszem, Ő is csalódott picit. Amennyire én tudom, és amennyit meg kívánok nyilvánosan osztani privát beszélgetéseimből, az annyi, hogy többek közt ez a hektikus, nem tudja a bal kéz mit csinál a jobb mentalitás vezette oda, hogy elhagyja a Morrison Bowmore kompániáját. Mint emlékezhetünk, ott is egy érdekes háttér van, hiszen a Suntory japán vállalatvezetési stílusa a Jim Beam amerikás vonalával egyesülve várható zavarokhoz vezetett. Ezt tökéletesen láthatjuk a cégcsoport single malt whiskyjeinek portfóliójában. A három nagy mellé jött a Laphroaig, az egyik legnagyobb legenda a skót maltok világából, és egy sok potenciált rejtő, de csendes iparos Ardmore, a jól szereplő Teacher’s blend márkával. Barrie távozott, és átment a BenRiach csoporthoz, ahova pont akkor érkezett meg az új, amerikai tulaj. Most vagy cseberből vederbe esett szegény, vagy nekünk kell türelmesebbnek és optimistábbnak lennünk. A Glenglassaugh wood finiselések és a GlenDronach, mondjuk így, kortárs stílusú új verziója akár lehet az új tulaj elvárása, trendesedés, de lehet, mint említettem, egy vagány belépő is. Szerintem májusig kiderül. Úgy tudom, november végén még jön egy nagyobb adag újdonság, főleg BenRiach, az azért kellő témát fog adni a hosszú téli estékre, gondolkodni egy kicsit.

És, ha már BenRiach Distillery! Természetesen a szimbiózis alapjaként, a nagytestvér is kihozott egyidőben új palackozásokat. Érdekes, hogy ezek lettek szinte a legkonzervatívabbak, abban a tekintetben, hogy gyakorlatilag csak egy second edition formában hoz új verziókat egy korábban megismert palackozáshoz.

A legutóbbi, komolyabb változásokról szóló BenRiach hír idején, a lepárló Limited Edition nevű szériájában még 18 évesként szerepelt a dark rum finiselt Dunder nevű variáció. Most ez a rum hordós utóérlelés egy 22 éves verzióval megy tovább, megtartva az előző kiadás és a szériára jellemző 46 % abv-s fokolást. A whisky a klasszikus american oak érlelés után került át a dark rum hordóba. Hogy bonyolítsuk a dolgokat, ez egy peated verzió. Vagyis a BenRiach Dunder 22 Year Old Second Edition egy peated dark rum finish. És most tessék figyelni, mert itt a következő újdonság, szintén 22 éves, de ez “csak” simán dark rum finish. Na, ugye mondtam, hogy semmi nem változott a BenRiachnál? Ez is 46 % abv-s, ez is american oak hordóban kezdte, és jamaikai dark rum hordóban fejezte be. De őkelme nem füstös. A harmadik új BenRiach egy laza rutinmunka. BenRiach 22 Year Old Peated Pedro Ximenez Cask finish. Betűzöm, tőzegelt, px finish, 22 év. Tesztkérdés. Na, mi ez a BenRiach? Igen, ez pedig az Albariza folytatása. Tömören, a nemrég megújult, anno latin nevek alatt futó –Fumous széria- tőzegelt BenRiach finiselések két tagja, a legutóbbi kiadásaikhoz mérten négy évvel idősebb formában. Plusz egy “sima” dark rum finish. Ez a 2017 novemberi újdonság a lepárlótól. Jó hír, hogy mind a három új tag a szokásoknak megfelelően továbbra is non-chill, színezékmentes. A peated wood finish csapat harmadik tagjáról, a Latada név alatt futó madeira utórlelésről még nincs hír.

 

dunder2.rum

benriach-22-year-old-dark-rum-cask-finish-whisky

benriach-22-year-old-albariza-peated-whisky

 

És még a Loch Lomond whiskyjeit kritizálom, hogy fejfájdítóan sok a variáció és utálok írni róluk. Közvetlen versenytársuk a BenRiach, ez most már nem kérdés.

 

Összegezve a fenti posztot, a következő kérdésekbe öntött véleményem van.

1.Kell e féltenünk a GlenDroanch stabil, pozitív értelemben még mindig mono sherried stílusát? Van e értelme belevonni ezt a maltot is a trendiesedő piacokba?

2. Ki kell e könyökölnie magának a kellő szabadságot az új master blendernek, vagy egy vállalatirányítási vízió és a piacok amerikai stílusú megközelítése ismét maga alá gyűri?

3. Egy vagány és sikeres, formabontó de egyben a cégcsoport malt whiskyről vallott kínálatába illeszkedő adag lett az új maltok csapata, vagy simán egy elvárás manifesztálódása?

4. Ki a fasz tudja követni a BenRiach palackozásainak sokszínűségét?

5. Megtalálja e valaki végre a Glenglassaugh pozícióját és sikerül e egy stabil housestyle kialakítása?

6. Ki ölte meg Kennedyt?

 

Nagyjából ennyi, bogozgassátok. A magam részéről annyit mondhatok még, hogy én feszülten figyelem a GlenDronach körüli dolgokat, a Glenglassaugh kapcsán még van egy kicsi türelmem, és különben is, a PX finisük jó lett, a BenRiachról pedig részemről ebben a formában most egy időre ismét lemondtam, amíg lehet, maradok a koros, amerikai hordós független palackozásoknál, vagy a régi évtizedkben készült OB verzióknál.

Ha igaz, és jön egy novemberi adag még a cégcsoporttól, akkor a 2018-as követendő témák közé mindenképp fel kell jegyeznünk a BenRiach csapat jövőképét. Szerintem fontos lesz, hogy kiderüljön jövőre, mit is akarnak a jenkik a skót Felföldön.

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s