whisky

Májusi sokaság – Új maltok a nyár előtt

 

A skót whisky busines mára elérte azt a pontot, hogy ha az ember whisky blogot ír, akkor teljes munkaidőben ezzel kell foglalkoznia, ha naprakész oldalt szeretne futtatni. A szó legszorosabb értelmében véve, naponta jönnek új whiskyk a piacra, árasztják el hírekkel az érdeklődőket, építenek új lepárlókat, fejlesztenek, promókat és marketing kampányokat indítanak útjukra.

Lassan megcsömörlik az ember. Erről azonban nem a whisky tehet. Ezért a legjobb, ha már így alakult, hogy ha késve is, de legtöbbjükről tisztelettel megemlékezünk. Köszöntjük őket a kínálatban, megjegyezzük a nevüket, megkóstoljuk őket, aztán ki-ki igénye szerint eldönti, barátkozik e velük tovább. Ennek szellemében lássuk, mik voltak a májusi újdonságok.

 

Ha már barátság. Személy szerint én nehezen barátkozok meg a Loch Lomond Distillery stílusával, mint azt már többször is említettem. Ennek oka kettős. Az első, hogy amióta whiskyvel foglalkozom, már az elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy amihez anno az ember hozzáfért Loch Lomond cucc, az messze van a minőségtől. Ez rá is nyomta a bélyegét a velük való foglalatosságaimra. A másik, hogy nehezen bízom egy olyan cégcsoportban, ahol egy lepárlóban egyszerre tucatnyi különböző párlatot készítenek, féltucatnyi márkanév alatt futtatva a termékeiket. A dolognak viszont van egy másik oldala is. Az, hogy mindenféle fanyalgás ellenére, a legizgalmasabb pont az, ahogy a Loch Lomond dolgozik. Mai szóhasználattal élve, nevezhetnénk őket egy innovatív műhelynek is. És miért is ne? Főleg azért, mert be kell látnom, hogy az elmúlt két-három évben az a munka és pénz, amit a cégcsoport a márkáiba fektetett, beleértve a Glen Scotia Distillery re-brandinget is, a jelek szerint nem csak kifizetődő, hanem egyben egy rég várt, egyelőre minimális, de előre mutató minőségi elmozdulást is magával hozott. Nem beszélek most egyesével a márkákról, a rengeteg variációról, a travel retail szegmensbe való aggrasszív nyomulásról. Inkább általánosságban annyit, hogy a Loch Lomond peated variációi, akár egy vintage Inchmoan, vagy egy single cask Croftengea, igen komoly meglepetéseket okoztak. De elvinné az egész hónapot, ha a Loch Lomond whiskyjeiről írnék ezért gyorsan csak tudjuk le őket azzal, hogy megemlítjük: új, a Campbeltown Malts Festival eseményre dedikálva megjelent egy Glen Scotia 2008 Ruby Port Finish nevű whisky. Tíz éves, hat hónapnyi ruby port hordós utóérlelés, limitáció, 57.8 % abv.

https://i1.wp.com/www.whiskyintelligence.com/wp-content/uploads/2018/05/LFW1.jpg

Említsük meg, hogy a Loch Lomond támogatói szerződést írt alá a The Open nevű golfversennyel, ami Skóciában és a világ golfot kedvelő országaiban jelentős sportesemény. Ennek örömére kiadtak két limitációt, az egyik a Carnoustie 1999, ami nyitja a szponzorációnak dedikált  The Open Course Collection nevű sorozatot. Az abv 47.2 %. A másik whisky a  Loch Lomond The Open Special Edition, 46 % abv.

A Glenfarclas Distillery viszonylag ritkán kerül a blog felületére a hírekben. Ennek az az oka, hogy nem sok újdonság történik náluk. Ez pedig esetünkben az egyik legnagyobb elismerés, mert annyit tesz a gyakorlatban, hogy a Grant család őrzi a hagyományokat. Jönnek a Family Cask kiadások néha, tartják a minőséget a korjelölésre épülő alapsorukban, nincsenek ostoba marketing kampányaik, mégis mindenhol ott vannak. Csendes családi monolitja a whisky businessnek a Glenfarclas. Most annyit érdemes lejegyezni róluk, hogy egy privát vonalon előkerült a világ legidősebb (értsd : legrégebben palackozott) eredeti Glenfarclas whiskyje. Az 1920-as évek óta egy családi örökségként vándorolt át a palack az évtizedeken, hogy 2018-ban visszakerüljön szülőhelyére, a Glenfarclas lepárlóba. Általában ebből a legtöbb cég hatalmas médiakampányt kerekít, míg a Farclas simán közölte, letudta a hírt, bemutatta a palackot a Spirit of Speyside ideje alatt a hozzájuk látogatóknak, és kb ennyi. Őrzik tovább. A családi örökséget. A whiskyt.

A Macallan Distillery napokra van attól, hogy hivatalosan is beköltözzön, és új szakaszát kezdje történelmének az új lepárlóban. A mega-multi projekt, ami hol a Teletubby falu, hol a Hobbitfölde cinikus megjegyzéseket kapja a whisky rajongóktól, kétségtelenül innovatív beruházás. Ígérik, a párlatban nem fogunk változást érzékelni. Hát, szerintem azon már túl vagyunk, úgyhogy ez sokat nekem nem jelent már. Ami aktuális és kézzel fogható, hogy a The Macallan Archival Series Folio 3. nevű whisky hamarosan elérhető. Az ital 43 % abv-vel jelenik meg, természetesen limitált, amolyan Mac-módra. Idén is egy korábbi marketinganyag lett a központi dizájn-téma, hiszen kvázi erről szól a Folio sorozat. A két, golyozó kisfiú a csomagoláson ne tévesszen meg senkit. A Folio hamar duplázza, tripláza az árát a másodlagos piacokon. Mi mást mondhatnék? Sok sikert az új lepárlóhoz. Részemről várom és bízok az Edition széria hamarosan érkező, negyedik tagjában, lévén az utóbbi idők legjobb ár-érték arányú Macallan sorozatáról beszélünk (aminek első kiadása iszonyat tempóban emelkedik a másodlagos piacokon, komoly pénzeket csinálva, jegyzem meg a gyűjtők és befektetők kedvéért) . Időközben megjelent a Macallan 18 Year Old 2018, folytatódik az Exceptional Single Cask sorozat az európai adaggal, a 40 és 50 évesek termelik a pénzt, megújult az egész alapsor, részben szavakban legalábbis, szóval, így dolgozik a világ egyik legnagyobb skót single malt brandje.

 

https://i0.wp.com/whiskyexperts.net/wp-content/uploads/2018/05/MAC-2018-Folio-3-Bottle-and-Pack.jpg?resize=696%2C444&ssl=1

 

A Diageo frissíti a Singleton of Dufftown megjelenését. A Singleton, amelyik három különböző lepárló maltjait használja ugyanazon brand név alatt, három különböző piacra célozva a karaktereket, első körben a Dufftown maltjait tartalmazó Singleton sort újítja meg. A frissítés érinti a 12, a 15 és a 18 éves verziókat. Rögtön azzal kezdtek, hogy a 12 évest átnevezték Singleton Malt Master’s Selection névre. (A palackról első ránézésre eltűnt a korjelölés, de én úgy emlékszem, hogy a napokban amikor a kezembe került, mintha a dobozon még rajta lenne, ennek majd utána nézek).

 

https://i2.wp.com/www.thedrinksreport.com/media/news/2018/17488-540x335.jpg

 

A Glenlivet Distillery is visszanyúlt a családi gyökerekhez, annak ellenére, hogy a lepárló már rég multicég kezében van. Megjegyzem, nem is olyan nagy baj, hiszen a Chivas Brothers, vagyis a Pernod Ricard soha nem látott magasságokba vezette a márkát, egy rövid időre pár éve még a világ legnagyobb mennyiségben eladott single maltja poziciót is megszerezte az örök vetélytárs (és örök elsőnek nevezhető) Glenfiddich elől. Ezúttal az alapító George Grant dédunokája inspirálta az új whiskyt, nevezetesen az első világháború francia frontján hadakozó William Smith Grant kapitány. Innen jött a whisky neve is, és egyben szolid áthallással az érlelésre is utalás történik a sztori alapján. Az új Glenlivet Captain’s Reserve egy 40 % abv-vel megjelenő, bourbon-sherry cask kombinációjú érlelés után hat hónapnyi ex-cognac cask finiselést kapott whisky. Pozicionálva a Glenlivet 15 évese fölé kerül, bár korjelölés nélküli, mint a lepárló első konyak hordós utóérlelése, azt hiszem megéri az 50 fontos árat. Mindig sokat kritizáljuk a nagy neveket, de az, hogy egy első világháborús hős tiszteletére kreálták a whiskyt (engedjük most el egy pillanatra a cinizmust a marketingtevékenységekkel kapcsolatban) mindenképp szimpatikus.

 

https://maltmileage.files.wordpress.com/2018/05/tgl-captains-reserve-image-1-e1525867657588.jpg?w=576&h=481

 

A Highland Park fényt gyújtott a sötétség után, és a Dark nevű verziójukat követi a Highland Park Light nevű kiadás. Ez a 17 éves whisky 52.9 % abv-vel jött ki, a Drak sherry hordókra épülő érlelésével szemben a Light ex-american oak hordókból került palackba. A Light megjelenésével lezárul a mini-széria, letudták ezt is. Jöhet valami új, vikinges téma. Az még nem volt úgysem. Amúgy a whisky szokás szerint megfelel annak a sztereotípia-romboló állításnak, hogy hiába kritizáljuk jogosan a Highland Park dizájnjait, az árazási és megjelenési metódusát, amikor megkóstolod a whiskyjüket, az mindig teljesen rendben van. A Light sem kivétel, nekem jobban is ízlik, mint a Dark. 28 000 palackkal jelent meg.

 

https://iladdie.files.wordpress.com/2018/04/small-hp-runes-the-light-trio-700ml-hr.jpg?w=416&h=504

 

A Bacardi skót whisky diviziója, a Dewar’s blend neve alatt futó cégcsoport öt single maltja négy évvel ezelőtt robbant be a köztudatba. Akkor egy olyan szakmai és PR munka hozta meg a gyümölcsét a Last Great Malts név alatt zajló megújulás kapcsán, amit azóta sem tudott senki utánozni. Talán a Loch Lomond említhető meg ekkora brand és portfólió frissitéssel, de ők is egy tető alól hozták a cuccaikat. Szemben a Dewar’s maltjaival, amelyek öt különböző főzdét képviselnek.  Az Aberfeldy , Craigellachie , Aultmore , Deveron , Royal Brackla maltok azóta is stabilan állnak a lábukon, időnként újdonságokat is hoznak, sorra zsebelik be az elismeréseket, és páran közülük világszinvonalú malt whiskyket hoznak a piacra, lásd a Craigellachie vitathatatlan sikere és minősége. Most a travel retail szegmensben erősítenek, és új whiskykkel bővül a nagycsalád. Az Exceptional Cask Series név alatt az új cuccok:

  • Aultmore 1986 (31 Year Old) Single Cask; 54.7 % abv
  • Craigellachie 1992 (24 Year Old) Small Batch; 46 % abv
  • Craigellachie 1999 (17 Year Old) Small Batch with Palo Cortado Finish; 46 % abv
  • Aberfeldy 1984 (33 Year Old) Single Cask; 51.6 % abv
  • Aberfeldy 1999 (18 Year Old) Small Batch Port Finish; 43 % abv

Egyedül az árazás zavar, de igazából nem voltak illuzióim, hiszen már korábban is tapasztalhattuk például a már emlegetett Craigellachie kapcsán, hogy a koros maltjaik igen kemény árazást kaptak.  Amit még érdemes észben tartani ettől a csapattól, hogy várható egy Aberfeldy 16 Year Old Madeira érlelés is nemsokára.

bmbv_ Aultmore_rev_bottle_visab2018ecscr2018ecs

 

Hamarosan új taggal bövül a Speyburn Distillery alapsora. Jön az american oak-spanish oak érlelt Speyburn 18 Year Old. Reméljük segít a megítélésükön

Egy soros hír, mert külön nem foglalkozok a fesztiválokra kiadott palackozásokkal, hogy a Tamdhu Distillery egy kedves gesztussal, a Spirit of Speyside alkalmára kiadott egy a helyi vasútállomás nevét viselő whiskyt, így tisztelegve az oda az évtizedek során befutó tehervonatokon érkező sherry hordók előtt. A Tamdhu Dalbeallie Dram nevű malt ezer palacknyi mennyiségben jelent meg, oloroso sherry hordós érlelés, cask strength.

Egy pillanatra maradjunk még a sherry hordókat magas szinten használóknál, és említsük meg, hogy a Glengoyne Distillery – úgyis, mint a Tamdhu “testvérlepárlója”, lévén egy a tulajdonos – új Glengoyne Cask Strength Batch 6 nevű hordóerősségű maltja egy teljes egészében sherry hordós verzió lett, first-fill European oak casks, American oak butts és refill butts kombinációból. 59.1 % abv-vel nevezhető akár elég kis markáns cuccnak is.

 

Lenne még egy csomó minden, úgy mint a BenRiach és a GlenDronach megérkezése a travel retail piacra (előbbi egy 10 éves triple distilled, 2004 -es párlat, first fill american oak és PX sherry kombó, 43 % abv, míg a GlenDronach egy 10 éves, Forgue nevű és egy 16 éves verzióval nyit) Készült egy 12 éves BenRiach single cask kiadás a Heathrow Airport részére is, és ezzel azt hiszem kijelenthetjük, hogy végérvényesen elkezdődött a BenRiach-GlenDronach-Glenglassaugh tökéletes kommercionalizálódása.

https://i1.wp.com/whiskyexperts.net/wp-content/uploads/2018/05/Triple-Distilled-new-label-infront.jpg?resize=696%2C928&ssl=1

 

Napokon belül most már tényleg jön az új Glenallachie alapsor, plusz még az idén az akvizíció során Billy Walker kezébe került Macnair’s blend márka is megújul, és egy NAS, egy 12 és egy 21 éves peated blended malt érkezik. Apropó, tőzeg. A Glenallachie az elmúlt hetekben története során először, elkezdte a saját tőzeges párlatát is készíteni.

Jön a Bruichladdich Black Art 6.1 , 46.9 % abv-vel, 18 000 palacknyi mennyiségben.

Mik történtek még? Rengeteg indie palackozás jelent meg, jobbnál-jobbak, gazdát cserélt pár cég a kereskedelmi ágazatban, rekordot döntött két veterán Macallan az aukciós piacokon, a japánok sorban vonják vissza korjelöéses whiskyjeiket a következő évekre, a Johnnie Walker most épp a Trónok harca sikerére mászik rá új palackozásával, a Compass Box hoz új cuccokat a szokásos pazar megjelenéssel és szofisztikált karaktereivel, a Springbank hármasa (Hazelburn 13 éves oloroso, Springbank 21 éves 70 % rum hordó-30 % bourbon hordó és Longrow 18 éves) csendben komoly minőséget lop a hétköznapokba, zajlanak a fesztiválok, egy hónappal mi is közelebb a budapesti Whisky Show eseményéhez, közben nekem meg neki kellene állni az általam a hónap hírének kinevezett, megújuló Port Charlotte alapsorról szóló posztnak.

Úgyhogy, most addig is, slainte!

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s