whisky

Saját jogon – A Port Charlotte megújulása

 

Új fejezet kezdődött májusban a Bruichladdich Distillery, és egyben az egyetemes skót single malt whisky történelmében, amikor is a lepárló bejelentette, hogy új külsővel jelentkezik a főzde heavily peated verziója, a Port Charlotte márka. Első hallásra ez csupán egy dizájn frissítésnek tűnik, de a dologban sokkal több van ennél. Annyi, hogy megérdemel egy posztot a történet.

A Bruichladdich sztorit a legtöbben 2000-től követik, amikor a Murray McDavid nevű független palackozó cég megvásárolta a lepárlót a Whyte & Mackay cégcsoporttól. A vevő egy szakmai befektető csoprt volt, akiket a ma már az ír whiskey világában a Waterford Distillery sikerén dolgozó Mark Reynier vezetett. Reynier hosszú évtizedek után, amit a bor világában töltött el, tért vissza családi indíttatás okán a skót whiskyhez. Maga a Murray McDavid cégnév is Reynier úr nagyszüleinek nevéből eredeztethető. A MMcD gyorsan leigazolta Islay egyik élő legendáját, Jim McEwan master distillert, és beizzította a francia borvilágban megszerzett kapcsolatait. Utóbbi azért volt érdekes, mert az új Bruichladdich koncepció a már akkor lefektetett elvek mentén két fő irányt szabott magának. Az egyik a terroir jelleg hangsúlyozása, a másik az úgynevezett ACE rendszer. Az előbbi komoly kihívás volt, hiszen ha valami hiányzik a skót whisky értelmezéséből, az a terroir. A borokkal ellentétben a whiskynél nem igazán hangsúlyos, és nehezen is kivitelezhető a tájjelleg, hiszen a víz-árpa-élesztő hármasból születő italban nem igazán érhető tetten az adott környék jellegzetessége. Lévén, hogy az iparág által igényelt árpa mennyiséget nem tudja kielégíteni se Skócia, se egész Nagy-Britannia. Így az árpa érkezik Európából, Skandináviából is a helyi termés melett. A víz már érdekesebb kérdés, főleg ha egy kis, tőzegben gazdag sziget vízhozamáról beszélünk, de ez sem az, ami a klasszikus terroir jelleg. Az élesztőről már ne is beszéljünk. A kérdést a Bruichladdich úgy oldotta fel, hogy leszűkítette az árpa beszerzését skót, és a viszonyokhoz képest jelentős mennyiségű helyi, Islay szigetén termelt árpára. Főleg utóbbi volt az, amivel a terroirt akarták hangsúlyozni, és ennek okán hosszútávú szerződéseket kötöttek helyi termelőkkel. A kis helyi farmok ezzel komoly stabilitást kaptak, a Laddie pedig gondosan odafigyelt arra, hogy ne csak a szerződésben foglaltak szerint teljesítse kötelezettségeit velük szemben, hanem beemelte a farmokat a teljes marketing koncepciójába. A farmokról bekerülő árpát külön dolgozták fel, külön desztilláltak belőlük, és a mai napig látható az Islay Barley név alatt futó palackozásaikon, melyik gazda, melyik farm szállította az adott verzióhoz az alapanyagot. AZ ACE rendszer pedig a cask policy trendi megnevezése volt, ugyanis a francia kapcsolatok révén a kezdeti időktől a Laddie rengeteg boroshordót használ az érleléseihez. Az ACE annyit tesz, mint additional cask evolution, ami a gyakorlatban szinonimája az utóérlelésnek. Csak ez így jobban hangzik, és remek eleme volt a 21. század elején az újjáéledő, viktoriánus (nem, nem a miénk, hanem a Victoria királynőről elnevezett korszak) lepárló tradicionalitása és a progressive hebridean distillery imázs ötvözetének. A lepárlók többsége megelégedik a finish, vagy mint a Dalmore teszi a finesse elnevezéssel utóérlelés megnevezés tekintetében, de a kreatív Reynier-McEwan tengely ACE’d verziót használt erre a szakkifejezésre. A Bruichladdich marketingje, brand építése, az identifikálás és a közösségépítés tanítanivaló a mai napig. A Laddie sikeres márkaépítése és betőrése a piacra, az újra pozicionálás eredményessége a mai napig talán csak a GlenDronach Distillery Billy Walker-éra kezdeti szakaszához hasonlítható. Nem ejtek most szót a single malt piac lázadóiként is aposztrofált Bruichladdich tevékenységéről, legyen elég annyi, hogy ünként vállalt kvázi kivülállóságot, progresszivitást és innovációt sugárzó munkája mellett keményen oda mondogattak versenytársaknak, az iparágnak, a politikának. Ez az érdekes mixtúrája a marketingnek és a párlataik minősége együtt egy évtized alatt az egyik legsikeresebb single malt márkává tették az egyedi külsővel megtámogatott Bruichladdich maltokat.

Talán kevesen tudják, hogy az újjáélesztett lepárló legelső desztillálása 2001-ben, a hagyományosnak tekinthető unpeated style ellenére, egy 40 ppm fenoltartalmú, Port Charlotte név alatt eltett párlat volt. Mert a Bruichladdich, kicsit a Springbank stílusára hajazva, három különböző párlatvariációt készített az új korszakban. A Bruichladdich név alatt futott és fut a housestyle unpeated whisky, a Port Charlotte név alatt egy 40 ppm-es heavily peated verzió, és Octomore név alatt az ultra-heavily peated kiadás.

Mi most a Port Charlotte-ra koncentrálunk, amelyik a nevét egy az 1920-as években bezárt Islay lepárlóról kapta. Ez az egység ismert volt Lochindaal néven is. Később a Reynier csapatnak volt egy terve a Port Charlotte distillery újjéápítésére is, de ebből nem lett semmi. A Port Charlotte a kezdetektől egy fiatal kora ellenére is kiegyensúlyozott, meglepő módon az egyik legmagasabb fenoltartalmú, füstös Islay whisky volt. Annak elenére, hogy teljesen más karakterekről szól mint a Bruichladdich palackozások, egészen mostanáig nem kapott önálló brand státuszt, olyan értelemben, mint az Octomore. Igaz, utóbbi annyira extrém a maga brutális tőzegelésével (mégha vannak is trükkök e tekintetben), hogy hiba is lett volna nem saját palackformát, dizájnt, marketinget kapnia. De még így is szépen és fegyelmezetten tagolták be a teljes Bruichladdich marketing koncepcióba.

A Port Charlotte idáig a Laddie palackformákban került a piacra, bár kevésbé extravagáns külsővel, mint a bili kék (pardon, Laddie Blue), ezüst, vörös, matt fekete névadó maltok. A Bruichladdich mind a három párlata követett egy Scottish Barley – Islay Barley nevezetű palackozási és termelési metódust. Mint a nevekből kiderül, ezek hol csak skót árpából hol csak és kizárólag Islay szigetén termelt árpából készültek. Ez volt, és ez a mai napig a McEwan-Reynier örökség, az a bizonyos terroir stílus.

És, hogy miért örökség? Mert a márka sikere odáig vezetett, hogy tíz évvel az újraélesztés után, a Rémy Cointreau nevű megacég visszautasíthatatlan ajánlatot tett a lepárlóért, a készletekért, és a márkanevekért. Érdekesség, hogy a Laddie egyfajta részben közösségi tulajdonosi struktúrában létezett, vagyis nem kizárólag a befektetők tulajdonolták, hanem idővel részt engedtek a helyi közösség tagjainak is a cégből. Ez a demokratikus viszony nemcsak azt eredményezte, hogy a Bruichladdich gyakorlatilag tíz év alatt a kis sziget legnagyobb munkaadója lett, hanem komoly befektetést is hozott a helyi lakosoknak, farmereknek, alkalmazottaknak. Amikor ugyanis a Rémy bekopogtatott a maga 58-65 millió font közé belőtt ajánlatával, a szakmai befektetők ellenkezése ellenére a többség megszavazta az eladást. A Bruichladdich, az örök lázadó, a progresszív független különc márka egy kvázi multibrand kezébe került.

Annak idején komoly kétségek merültek fel a whisky világában élő, dolgozó és a whisky rajongók irányából, hogy ez a valóban különc és izgalmas történet most véget ér. Mindenki féltette a Laddie stílusát, előre kongattuk a vészharangokat. Lassan egy évtizeddel a Laddie eladása után viszont kalapot kell emelnünk a Rémy Cointreau előtt. Nem csak, hogy hagyták, hogy a Laddie fusson tovább az úton, amin elindult, hanem támogatták amennyire a business struktúrájuk engedi, hogy az a bizonyos terroir jellegre épülő irány kiteljesedjen. És nem csak a whisky tekintetében! Az alkalmazottak továbbra is főleg helyiek, fiatalok, mint Adam Hannett head distiller is Jim McEwan alatt tanult. Nem nyúltak a dizájnhoz, nem erőszakolták meg a stílust, és talán a kiszólások kevesebbek lettek, talán csendesebben mennek a dolgok, de például a Bruichladdich az első volt, amelyik csatlakozott a Compass Box blender John Glaser által meghirdetett transzparencia kampányhoz.

2018 májusában aztán eljött az idő, hogy a Port Charlotte saját jogán kiemelkedjen az eddig a Bruichladdich alá berendelt pozíciójából. Talán amúgy is kellett ennyit várni a PC kiteljesedéséhez, talán egy újabb jól átgondolt marketing fejezetet nyitnak, talán csak jól csomagolják a profitorientációt, de legalább annyira talán hisznek is abban amiről beszélnek. Ez pedig két egyszerű mondat:

The future is Port Charlotte. We are Islay.

 

Ennek szellemében a Port Charlotte először is új megjelenést kapott, így már fizikai formájában is jól megkülönböztethető a Bruichladdich palackozásoktól. Az új, henger alakú, méregzöld palack, fekete címkével semmiben nem marad el az eddigi megosztó változásoktól a Laddie korábbi döntéseivel összehasonlítva. Érdemes erre is figyelni, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy sok olyan lepárló, amelyik az elmúlt években új, multicég gazdát kapott, pont ezt a fajta szabadságát veszti el. A Rémy bízott a Laddie csapatában eddig is, kifizetődőnek bizonyult, miért ne engednék szárnyalni őket? Igaz ez még akkor is, ha nyilván az igazi döntések a Rémy legmagasabb szintjén történnek. Így főleg értékelendő a dolog.

 

 

 

Nézzük, milyen whiskykkel kell megismerkednünk a közeljövőben. A Port Charlotte brand vezető maltja a Port Charlotte 10 nevű whisky lesz. Igen, ez korjelölést jelent. Tíz éves PC, amelyik átveszi az eddigi Scottish Barley palackozás helyét. A whisky 50 % abv-vel érkezik, first fill (65%) és refill american oak (10%), francia red wine cask (25%) kombinációból.

 

https://www.bruichladdich.com/sites/default/files/styles/bru_product_single/public/port%20charlotte%2010.jpg?itok=Ove5j2Ly

 

A Port Charlotte Islay Barley 2011 elsősorban egy új vintage, és valószínüleg ez a pozíció megmarad egyfajta mozgó verziónak, vagyis a vintage időről időre változni fog. Ez a kiadás first fill american oak (25%) érlelés, egy adag refill Syrah és Merlot boroshordós (75%) PC-vel. Az alkoholfok 50 % abv itt is, a három farm pedig, ahonnan a verzióhoz az árpa érkezett, a Dunlossit, Sunderland és Kilchiaran nevű gazdaságok. Az árpa, hamár transzparencia, Oxbridge és Publician típus volt a 2010-es nyári aratásból.

 

 

A Port Charlotte MRC: 01 nevű palackozás egy limitált kiadás, ex-Bordeaux wine cask érlelés, 59.2 % abv -vel érkezik.

A Port Charlotte MC:01 egy travel retail limitált kiadás, ex-Marsala cask érlelés, 56.3 % abv-vel.

pc2018

 

Ha ránézünk a hírre, újra arra kellene gondolnunk, hogy végülis a Port Charlotte kapott egy új palackot, nevet cserélt a vezető maltja és végre jelölik rajta a korát, de maradt a jól ismert henger alakú doboz, a fenol mennyiség is ugyanaz, folytatják a farmokkal közös projektet, és két travel retail megjelenéssel pont, hogy nem a terroirt erősítik. De a bevezetőben említettem, hogy sokkal több van ebben. Mert a sztori nem a színek, a helyi legendákból kreált marketing bullshit, a csinosítás, a promóciók, hanem a whisky sztorija maga a whisky.

Egy, az évezred elején elkezdett történet virágzik ki most. Különös extrát ad a történetnek, hogy egy Islay maltról beszélünk, amelyik egy hagyománytörőnek ható stílus árnyékában képviselte a sziget jellegzetes tőzegelt, füstös karaktereit. Amíg több helyi lepárló hatalmas gazdával lépéselőnyben van brandépítés és hírnév tekintetében, amíg új lepárlók épülnek és az első perctől saját márkájukat erősítik, addig a Port Charlotte kivárta a sorát. Megfejelve ezt az értéket, türelmet még azzal, hogy a PC karakterei az igazi Islay malt karakterei. Mert mit is mutat a többi főzde stílus tekintetében? A nagy nevek közül a Laphroaig extremitást képvisel a medicinális jegyeivel, a Caol Ila egyfajta unalmas konzisztenciát, míg az igazi útját még mindig kereső Kilchoman a hektikus, nagyokat ugráló karaktereket képviseli. Amíg az Ardbeg egy erős kezdés után jelenleg még mindig egy önmaga sikerébe fáradt, másodvirágzására váró jeleket mutat, amíg a Lagavulin egy néma, mozdulatlan monstrumként trónol szelíden az Islay maltok trónján, amíg a Bunnahabhain elaprózza önmagát, és amíg az Ardnahoe és két kisebb projekt kinövi magát, addig a stabilitást paradox módon egy olyan lepárló képviseli, amelyiket már tíz évvel ezelőtt is túl dinamikusnak, szabályszegőnek, lázadónak tituláltak. És ennek a lepárlónak, amelyik unpeated stílusával egy kicsit különc volt mindig is, a tőzegelt, a spirituális terroirt képviselő maltja, a Port Charlotte megmutatja, mi is az igazi Islay whisky.

Fiatal kora és a boroshordók ellenére, egy kiegyensúlyozott, remek tőzegarányos, őszinte, igazi Islay whisky, ez a Port Charlotte.

Ők azt mondják, a jövő a Port Charlotte. Igaz. Mert ezeket a jegyeket a legtöbb nehézsúlyú Islay malt csak másfél évtized magasságában éri el. Igaz, mert amíg ezeket a jegyeket a versenytársak magas árcédulával fizettetik meg, addig a PC whiskyk fair módon árazottak. Igaz, mert a 2001-es évben letett elvek most érnek be és egyre csak jobbak lesznek.

Itt volt az idő, hogy olyan malt mutassa meg az arányokat, egyensúlyokat és az igazi helyi karaktereket, amelyik hírnevét a “mi lenne, ha…” mentalitásnak és a határok kitolásának köszönheti. Szó sincs arról, hogy most egy új hír hallatán kijelentsük, hogy minden Islay malt csak hype, és mindig is a Port Charlotte volt és lesz az igazi. Nem. Jók a többiek abban amit csinálnak.

A titok, hogy a Port Charlotte olyanná lett, ami egyszerre modern és autentikus, fiatalon is érett, és kiegyensúlyozott. A jövő pedig a fiataloké, mint tudjuk. Szó szerint, a Port Charlotte ezzel a külső és belső formával új lendületet ad a Bruchladdich istálló két évtizede megkezdett progresszivitásának, innentől már saját jogán fogja majd meg az új generáció figyelmét, és biztos vagyok benne, hogy ennek az Islay sítlusnak köszönhetően új irányt kap a tőzegelt whisky megítélése is a whisky világába érkező új fogyasztók által.

Ma még nem is látjuk, hisszük, mennyit köszönhetünk majd ennek a döntésnek, aminek eredményeként a Port Charlotte saját jogán is márkává emelkedett. Majd tíz év múlva fizettek egy italt, ha igazam lesz. Port Charlotte-ot fogok kérni.

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s