whisky

Hírek, pletykák, tények – Új maltok, új tulajok a láthatáron

 

A rengeteg új whisky, a marketingkampányok, szériák mellett sok olyan félhivatalosnak tekinthető hír, vagy éppen csak pletyka kering az üzletben, ami legalább annyira fel tudja keverni a közeget, mint egy régóta várt palackozás. Mielőtt azonban ezekről írok pár mondatot, nézzük konkrétan a maltokat, amik hamarosan érkeznek majd. Mert remélem senki nem hitte, hogy a skót whisky ipar hagyj nekünk egy kis nyári szünetet…

 

Alig melegedett meg a polcokon a legutóbbi Octomore sor a Bruichladdich Distillery istállójából, ami a 8-as sorszámot viselte, máris a 9. adagról jönnek a hírek. Pontos részletek nem ismertek még hivatalosan, de úgy tűnik a Masterclass után az új batch neve Octomore Dialogos lesz. Ez látható legalábbis az alábbi címke terveken, görög betűkkel. A dialogos szó jelentése párbeszéd, vagy maradjunk a nemzetközibb dialógus formánál, ami szerintem tök jó alapot adhat egy jó kampányhoz. Meglátjuk mit hoznak ki belőle a Laddie emberei. A whisky a hagyományos Octomore formátumnak tekinthető 5 éves, hordóerősségű formában jőn. Az Octomore 9.1 egy 59.1 % abv-vel tervezett, 156 ppm fenoltartalmú verziónak tűnik. Az Octomore 9.2-ről nincs hír, az Octomore 9.3 viszont a jelek szerint egy ütős 62.9 % abv-s, 133 ppm-es variáció lesz. Mindkét whisky amiről hír jött 2012-es desztillálás.

A harmadik variáció viszont 2008-as lepárlás, és igen, jól matekoztok, egy tíz éves malt lesz! A neve is kilóg a sorból, szinte saját identitást kapott The Octomore 10 név alatt. A fenol 167 ppm-re, az alkoholfok 56.8 % abv-re van tervezve.

 

https://i1.wp.com/drampedia.com/wp-content/uploads/2018/06/publicViewAttachment.do-29.jpeghttps://i2.wp.com/drampedia.com/wp-content/uploads/2018/06/publicViewAttachment.do-28.jpeghttps://i2.wp.com/drampedia.com/wp-content/uploads/2018/06/publicViewAttachment.do-27.jpeg

 

Az elmúlt hetekben az egyik legaktívabb csapat a Brown-Forman brigád skót diviziója, vagy ha úgy könnyebb őket azonosítani, a BenRiach – GlenDronach – Glenglassaugh lepárlók. Bár utóbbi szinte már szokásosnak mondható módon, le van maradva a nagytestvérek mögött. A portsoy-i egységtől nem jött új cucc, de a GlenDronach is és a BenRiach is túl van a legújabb single cask batch megjelenéseken. Ahogy pár hónapja már írtam róla, nem csak a szériák futnak, jöttek-jönnek friss palackozások is. A BenRiach 21 Year Old már egyértelműen Rachel Barrie master blender stílusának alapvetéseként értelmezhető. Négy fajta tölgyhordóban érlelt huszonegy éves, a BenRiach lágyabb, édesebb oldalát kidomborító kiadás után itt a tőzeges változat. A BenRiach Temporis 21 Year Old név alatt futó cucc a füstmenteshez hasonlóan bourbon barrel, virgin oak, pedro ximenez és oloroso sherry cask érlelés, 46 % abv-vel. A név a latin vonalat viszi tovább, jelentése idő. Az utalás pedig a XIX.századi hagyományokra utal, nevezetesen a tőzegelt speysiderek idejére utalva. A BenRiach a legelső olyan lepárlója a régiónak, amelyik visszahozta a kínálatába a peated vonalat. Ez már szinte standard lett mindegyik főzde portfóliójában manapság, de a BenRiach úttörő szerepét a reintegrálásban nem lehet vitatni.

 

https://cdn3.masterofmalt.com/whiskies/p-2813/benriach/benriach-21-year-old-temporis-whisky.jpg?ss=2.0

 

Miután a Highland Park Distillery kimaxolta a viking tematikát, befejezte a Keystone Series-t, havonta nyomatja a Single Cask széria új kiadásait, letudott pár rövid karriert megélt palackozást (Full Volume, Magnus) a korábban beharangozottak szerint folytatja a dinamikus tempót. Az idén 220. évfordulóját ünneplő kirkwalli szeszfőzde szerintem még tartogat egy nagy dobást 2018-ra, de egyelőre most ott tartunk, hogy a Viking Legends-nek nevezett sorozat első, Valkyrie nevet viselő maltja után jön a második a sorban. A Highland Park Valknut nevű whiskyről annyit tudunk, hogy a Jim Lyngvild dán formatervező munkásságával kooperáló széria új tagja, 46.8 % abv-vel érkező NAS whisky lesz. Aromás, fűszeres, vaníliás italra számítsatok. Megújul, és friss palackozásokat hoz a nyár a lepárló travel retail portfóliójába is. Erről önálló posztban lesz szó, ahogy a Valknut tényleges érkezése is kap majd egy saját bejegyzést.

Ha már Highland Park, akkor nézzünk rá egy pillanatra a cégcsoport, az Edrington másik neves maltjára is. Az új lepárlót kapott Macallan Distillery a napokban adott ki egy szuperidős, 72 éves maltot, a szokásos dekanteres formátumban, folytatta az Edition szériát, frissített az alapsorán, és itt van már az új distillery ünnepi maltjának számító The Macallan Genesis nevű cucc is.

 

https://i1.wp.com/whiskyexperts.net/wp-content/uploads/2018/06/all-macallans.jpg?resize=696%2C392&ssl=1

 

A Macallan Genesis 2500 palackos mennyiségben érkezik, igen szép jövőt jósolva az ital befektetési potenciáljának. A szokásos edringtonos-macallanes túlzások, mint a nagy méretű, drámai fekete csomagolás és a palackforma mellett a limitáció értékét növeli a dobozban az eredeti tervrajz másolata is. Még arra is figyeltek, hogy a papírt, amin a terv másolat van, egy híres olasz papírkészítő műhelyból szerezzék be. A Magnani család több évszázados tradíciókat képvisel, papírjai a világtörténelem legfontosabb, írásban rögzített megegyezéseihez szállított felületet, de kliensei a királyi családoktól egészen kortárs művészekig terjednek.  A Genesis 45.5 % abv-je azért sugall valamit a palackba zárt malt minőségét illetően is. Valahogy a legjobb Macallan maltok ilyen, ehhez hasonló alkoholfokkal szoktak érkezni. Akárhogy nézzük, ígéretes kiadás, minden tekintetben.

 

https://media.scotchwhisky.com/images/media/c8a65a380b218e2c9528e1f3ba587c81.jpg

 

Ha már szóba hoztuk az Edringtont, evezzünk is át velük a konkrét palackoktól a háttérben zajló iparági ügyekhez. A Macallan új lepárlója 150 millió fontba került (54 milliárd forint, sajnos nem tudom átszámolni lélegeztetőgépre, hogy értsék a vidékiek is…), és bár az Edrington folyamatosan adózás előtti eredményeinek növekedéséről ad ki riportokat, azért ez az összeg elég komoly ahhoz, hogy minnél hamarabb vissza hozzanak valamit belőle. Ennek része nyilván a Genesis 72 éves dekanteres verziójának hatszáz darabos megjelenése. A dekanter ára 60 000 dollár, az 36 millió összesen ha eladják mindet. Alig a negyedét fedezi a befektetésnek.

 

Képtalálat a következőre: „macallan 72”

 

Az viszont kérdéses, hogy a napokban bejelentett hír hoz e, vagy visz a kasszából. Arról van ugyanis szó, hogy az Edrington eladásra hirdette meg a cégcsoport legelhanyagoltabb lepárlóját, a Glenturret Distillery egységét. A Glenturret, amelyik messze van a két vezető márka minőségétől, gyakorlatilag egy csóró vidéki, leszart féltestvérként funkcionál az Edrington portfólióban. Annak ellenére, hogy az egyik legidősebb aktív szeszfőzdéről beszélünk Skóciában. És, ha ez nem lenne elég, a Glenturret területe ad otthont a világ egyik legjelentősebb blended whisky márkájának, a Famous Grouse látogatóközpontnak is. És az Edrington – nem is tud nagyon mást csinálni – a Glenturrettel együtt eladja a Famous Grouse Visitor Centre-t is. Azért ez elég sokkoló. Hiába nyugtatgatják a közvéleményt, hogy majd pár mérfölddel beljebb, a vidéki főzdéből Perth városkába viszik, azért ne felejtsük el, hogy a top 5 leglátogatottabb skót turista látványosságról beszélünk. Tízezrek vizitálnak és vásárolnak ott. Jó nagy hülye lenne az Edrington ha ezt elherdálná. Főleg úgy, hogy a hírek egyáltalán nem szólnak a Grouse márkáról. Vagyis nem adják el. Nem is hiszem, hogy lenne aki megtudná fizetni. Viszont a Glenturret lepárlóval és benne a FG központtal együtt eladásra hirdették meg a cégcsoport második számú blended whisky márkáját, a legendás Cutty Sark-ot is! Ez az a brand, amelyiket az a Berry Brothers and Rudd nevű londoni borkereskedőcég alapított, amelyik két évvel ezelőtig tulajdonolta a blend alapanyagát szolgáltató Glenrothes Distillery-t. Hogy tovább bonyolítsam a helyzetet, a dolog úgy nézett ki, hogy az Edrington birtokolta a Cutty Sark márkát, és a Glenrothes nevet, míg a Berry Bros használta a lepárlót és dolgozott a Glenrothes malttal. Aztán az Edrington eladta a márkanevet is a lepárló mellé, és igy kapta meg a Cutty Sark-ot cserébe. 2017-ben aztán visszavásárolta a Glenrothest a Berry Bros.-tól, akik így lepárló és malt whisky márka nélkül maradtak. Azóta ugyan bábáskodnak a Daftmill Distillery megjelenése körül, de saját főzdéjük jelenleg nincs. Adná magát a helyzet, hogy ismét ők múködjenek közre egy Edrington eladásban. Így visszakapnák a Cutty Sark-ot is, és újra lehetne saját lepárlójuk és malt whisky márkájuk. Számolni kell azonban másokkal is. Igaz, a legtöbb potenciális vásárló inkább saját distillery építésébe kezdett azóta, vagy épp más cégcsoportoktól vásárolt magának lepárlót, de soha nem lehet tudni, kinek a fejéből pattan ki, hogy magasabb szintre vezesse a csóri kis Glenturretet. És ha már szóba került, a Glenrothes még a nyáron új megjelenést kap az Edringtontól, így várható pár újabb friss palackozás a hőség ideje alatt is. Kiváncsian várom, marad e a vintage palackozási stíl, és a jellegzetes kerek üveg. Azzal kezdtem ezt a bekezdést, hogy a Macallan befektetés okozta kiadások csökkentése lehet egy indok a crieff-i komplexum eladására. De talán közelebb járunk a megoldáshoz, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nagy vetélytárs, a Diageo az elmúlt hónapokban jelentette be egy több száz millió fontos turista látványosság építését Edinburgh területén, a Johnnie Walker brandre kihegyezve, négy kiemelt malt whisky márka beemelésével a Diageo pénzmalomba. Ez a hír, meg az, hogy Edinburghban több új kis lepárló is épül (Leith, Holyrood, Crabbie’s, etc) elgondolkoztathatja a versenytárs Edringtont, hogy egy vidéki központjától megszabadulva (Crieff, ahol a Glenturret és a Famous Grouse van egy kis település kb két órányira Edinburghtól) valahogy inkább a Macallanra fordítson annyit, hogy a fővároshoz közelebb hozza. Logikusabbnak hangzik, mint a kapkodásnak tűnő, adjunk el minden mozdíthatót, hogy csökkentsük a kiadás okozta hiányt. Az igazi választ a nagykutyák tudják, nekünk elég, ha szurkolunk a Glenturretnek. Ne feledjük, ott lakott a világ legtöbb egeret megfogó macskája!

Új maltokkal jelentkezik a Whyte & Mackay csapat is, amelyiket az Emperador birtokol. A Dalmore, a Tamnavulin, a nemrég megújult Jura mellett a Fettercairn Distillery tulajdonosa most az utóbbi főzdének épít alapsort. Az eddig a kétséges minőséget mutató Fettercairn Fior eltűnik, helyére jön egy 10-12 év körüli korjelölt, új dizájnnal megjelenő malt. Lesz egy 20-21 éves verzió, viszont a kettő között semmi. Lesz komoly korú Fettercairn kiadás is, több, mint komoly árcédulával. Fogalmam sincs ki fogja megvenni. Én ledöbbentem, mikor egy belsős munkatársukkal beszélgettem erről a még szupertitkos Fettercairn frissítésről. Ha minden úgy lesz, ahogy a forrásom mondta, erős kétségeim vannak, hogy ez fog e segíteni a Fettercairn márkán és lepárlón. Persze, a valóságban azért vannak okok, mi miért történik, nem is feltétlenül a whisky az elsődleges szempont, még csak nem is a bevételek. De erről nem beszélnék most. Arról azonban igen, hogy harmadik, egyben befejező palackozásához érkezett egy sorozat a Jura Distillery-től. A “One for…” néven ismert kiadások első tagja még a lepárló nyugdíjba vonuló managerének állított emléket (One for the Road), a második a lepárló munkatársai előtt tisztelgett (One for All), míg a mostani zárókiadás a szigetecske lakosága előtt tiszteleg, egyben a márka hűséges fogyasztóit is ünnepli a 18 éves, ex-bourbon hordós, virgin oak érlelésel. A Jura One for You 52.5 % abv-vel jelenik meg, limitált mennyiségben. Őszintén? Erre a szériára semmi szükség nem volt, a minősége még a Jura maltokhoz mérten sem volt kimagasló, ha finoman akarok fogalmazni.

 

https://i2.wp.com/whiskyexperts.net/wp-content/uploads/2018/06/jura_one_for_you_18yo.jpg?w=600&ssl=1

Mi van még hír a WM cuccok felől? Ja, igen! Felmerült a Dalmore 15 és 18 éves palackozásainak beszüntetése is. De, ahogy kivettem a szavak mögül, ez inkább arról szól hogy indoka legyen a hamarosan bejelentett áremelkedésnek, semmint hogy valós kivonásról legyen szó. Meglátjuk. Meglepődni már nem fogok semmin…

Eladásról jöttek hírek a Diageo és a Pernod Ricard (Chivas Brothers) felől is. Ezek viszont annyira gyenge suttogások, hogy csak azért írom le, mert bár a logika ellen szól, a nagy whisky boom új szakaszában bármikor felbukkanhat olyan befektető, aki fantáziát lát alapvetően fantáziatlan lepárlókban. Mint pl a Glen Spey, vagy a Tormore…Khm.

Viszont maradjunk csak egy kicsit itt a Pernod Ricard / Chivas Brothers brigádnál egy pillanatra! Már csak azért is, mert velük akkor letudom az elmúlt időszakban hagyománnyá nemesedő, a ” hát ez meg mi a fasz??!!” rovatot is. Szóval, sokat fikázzuk a Diageot, vagy köszörüljük a nyelvünket az Edrington sznobságain, de az igazi gyökerek mégis csak a Pernod-nál vannak. Pedig a világ második legnagyobb mennyiségben eladott single maltja, a Glenlivet tulajdonosáról beszélünk! Kezdjük ott, hogy amikor pár éve bejelentették a Longmorn Distillery alapsorának átszervezését, már agyfaszt kapott az ember attól, hogy mégis, mit gondolnak az elsőre is értelmetlen, őrült árazástól kezdve a megújulásnak nevezett vakításig. Kivonták bizonyos piacokról a 16 éves verziót, ami addig szinte egyedül képviselte ezt a jó kis lepárlót, cserébe jött egy túlárazott NAS, amelyik egyértelműen bukásnak tűnik az én tapasztalataim alapján. Ahol megmaradt a 16 éves, ott hatalmas áremelést kapott a palackozás, a 23 éves prémium cuccukról pedig azóta se hallani sokat. Folytathatjuk a Scapa Distillery-vel, amelyik kísértetiesen hasonló sztorit szenvedett el. Kivonták a 16 éves változatot (mondjuk ezért a kis befektetéssel nagy hasznot elvet követő flipperek jól jártak, azóta az 50 valahány fontos Scapa 16 évese átlépte a 120 fontot a másodlagos piacokon), a helyébe érkező Skiren és Glansa NAS verziói pedig messze elmaradnak a Scapa szépségétől. A csúcs az, hogy a Scapa alig fogad látogatót, ha valaki mégis elutazik Orkneyra miattuk, akkor a lepárlóban a túra alatt ezt a két gyengécske maltot kapja kóstolóba. Ha van ismeretséged, akkor esetleg egy hordóból kóstolhatsz, de “inkább menj innen, hagyd őket békén”, valahogy ez a hangulata a Scapa látogatásoknak. A legutóbbi döbbenetet akkor okozták, amikor a legendásan jó árazású és minőségű Aberlour a’bunadh malt árát duplájára emelték. Jelenleg 80 font körül vehetsz egy korjelölés nélküli, sheried cask stength maltot. Csak jelzem, jelenleg a GlenDronach 18 évese pár fonttal olcsóbb. Szóval amikor már azt gondoltuk nem lehet fokozni, akkor most kiderült, hogy a Pernod leállítja a Strathisla Distillery egyetlen, kereskedelmi forgalomban kapható palackozását, a Strathisla 12 Year Old nevű maltot. Ez a whisky volt hivatott képviselni a piacokon a Chivas spirituális otthonának is nevezett kis speyside-i lepárlót, amelyik nagyon szép, kedves, jól teljesít turizmusban is, és a 31 fontos árazásával és könnyed karaktereivel igazán jól eladható single malt volt. Most akkor búcsúzunk, és nem tudom, mi lenne jobb. Ha a helyére jönne egy korjelölés nélküli verzió, vagy ha semmi nem jönne inkább ezek után. Mert az bizonyosnak tűnik, hogy a Pernod nem fogja összetörni magát, hogy egy szép, korjelölt, korrekt alapsort rakjon össze a Strathisla maltjainak. Arról már ne is beszéljünk, hogy anno eladták a BenRiachot a 2000-es évek elején Billy Walkernek és társainak, akik aztán kinevelték a BenRiach maltok sikereit, aztán pár évre rá eladták szintén nekik a GlenDronach Distilleryt, amelyiknek a felfutását már “élőben” követhettek végig a Barman’s Choice blog olvasói, hiszen nagyjából akkoriban kezdődött a blog is. Ez a két lepárló szakmai befektetőkkel a háta mögött olyan sikeres lett, hogy két éve a megacég Brown-Forman egyben vette meg az egész cégcsoportot hatalmas összegért. Aztán szinte melegében, ahogy Billy Walker “pénzhez jutott”, eladták ismét neki a Glenallachie Distillery-t, amelyik épp a napokban jelentette be új alapsorát, és már most nagyobb rajongói bázissal bír, mint amennyit például a hivatalos Strathisla fel tud mutatni. Összegezve, annak ellenére, hogy a Pernod szépen vezeti a Glenlivetet, talán az lenne a legjobb és a legegyszerűbb, ha az egész mindenségüket egyben eladnák. Billy Walkernek, ja… Akkor lenne szuper Scapa, oldschool Longmorn, szexi Strathisla, art deco Tormore, újjáéledő Miltonduff és Glentauchers, és a többi, és a többi. Komolyan kezdek aggódni a nevezett lepárlók jövőjét illetően, bár, nincs is miért. Tulajdonképpen láthatatlanok a single malt piacokon így is-úgy is.

 

Nos, ha nem is a legjobb hírrel fejezem be a posztot, azért vigasztalásul ismétlem, ma lesz még egy bejegyzés. Aztán új hónap jön, és bizonyára új whiskyk is. Örüljünk ennek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s