A part mentén – Diageo Special Release 2018

 

Eljött a szeptember, hagyományosan a whisky világ egyik legerősebb, hivatalos palackozásokból álló sorozatának aktuális megjelenésének ideje. Az évente kiadott Special Release széria idén kilenc whiskyvel vonult fel. 2018-ban egyrészt viszik tovább az elmúlt években megismert formulát a whiskyk megoszlásának területén, másrészt viszont hatalmas, bár nem meglepő változásnak is tanúi lehetünk.

Az elmúlt évtizedben megszokhattuk, hogy a két óriás, a Port Ellen Distillery és a Brora Distillery koros maltjai viszik a prímet. Idén ez a két lepárló kimarad. Meglepetést max annyiban okozhat, amennyiben a megszokott dolgokban feltűnő változások kizökkentik az embert a komfortzónájából. Amikor tavaly év végén a Diageo bedobta az elmúlt évtizedek legnagyobb hírét, hogy újra indítja a termelést a két említett lepárlóban, már lehetett tudni, hogy ennek nyilvánvaló hatása lesz a hivatalos Port Ellen és Brora palackozásokra. Az eddig megjelentekre főleg a másodlagos, gyűjtői és befektetői piacok fognak reagálni, míg a jövőben érkező maltok pozícionálása új fejezetet igényel majd. Lévén, hogy a 2020-ban kezdődő termelésből származó italok majd csak a század második felében érik el azt a kort, ahogy eddig ismerhettük őket. Az addig tervezett, a pletykák szerinti leendő 12 éves formátum pedig más megítélés alá fog esni, mint 30-35 éves korábbi társai. De erről majd később, ha eljön az ideje, úgyis beszélünk. Ha megérjük.

Addig viszont itt van a 2018-as speciális adag, ami, ahogy tavaly írtam, számomra egyfajta tükre a skót whisky aktuális helyzetének. Kezdve mindjárt a fenti gondolatokkal. Vagyis a lepárlónyitások évtizedét élve nem meglepő, ha ennek a hatása látható a sorban. Igazolva a tavalyi gondolataimat. Gombamódra szaporodnak a lepárlók, és nyitnak ki régi, legendás főzdék. A Port Ellen és a Brora mellet a Rosebank, amelyet eladott a Diageo, és egy független cég keze alatt éled majd újra, egészen a Dallas Dhu területén tervezett kooperációs ötletig. Paradox módon, ez a Special Release tükör nem mutat valamit, konkrét fizikai formában, hanem inkább eltűntet. Kiveszi a sorból az egész sorozat két ékkövét, mert a lepárlók újra nyitnak. Ilyen formában működik a reflekció.

Tovább megy az elmúlt négy évben megismert single grain vonal, ismét egy extrém idős whisky képviseli majd a kategóriát. Maradnak régi ismerősök, a megszokott formában és brutál koros, minőségi cuccként is bukkan fel képviselőjük. Viszonylag friss elem, de a jelek szerint stabil taggá vált a blended malt kategória, szintén jól mutatva a piac azon részét, amit az általános, soha nem látott mennyiségben kiadott blended maltok jelentenek. Gyakorlatilag a Diageo évente egyszer rak a piacra prémium blended maltot, és a kevés tapasztalat is azt mutatja, ez veri a legtöbb független ilyen típusú kiadásainak minőségét. Lásd Collectivum XXVIII. Megmaradt a nem túl ismert lepárlók képviselete is, illetve a bezárt lepárlók sem tűnnek el a PE és a Brora kimaradásával. Alább megnézzük, mi a kilenc speciál palackozás, amihez egy-két rövid mondatban, kóstolási jegyzet helyett, leírom mi az én tapasztalatom velük. Haladjunk ABC sorrendben.

 

CARSEBRIDGE 48 YEAR OLD

 

https://cdn4.masterofmalt.com/whiskies/p-2813/carsebridge/carsebridge-48-year-old-special-release-2018-whisky.jpg?ss=2.0

 

A single grain whisky kategória reprezentánsa idén az 1983-as bezárási hullám által elsodort Carsebridge Distillery 48 éves palackozása. Összesen 1000 palack jelenik meg ebből a matuzsálemből, 43.2 % abv-vel. A kiadott mennyiség már egy utalás önmagában a múltra, hiszen a történet szerint a tengeri úton érkező gabona a kikötőből a főzdéig tartó utat lovasfogatokon tette meg, ahol a fogatok ezer kilogramm gabonát szállitottak. Egy kiló gabona per egy palack whisky. Erre a sztorira reflektál a palackon lévő ábra is. Szerintem jópofa, kösz a sztorit Diageo, inkább ez, mint bármi PR maszlag. A korábbi években megismerhettünk ebben a szegmensben 40 éves Caledonian és Cambus whiskyket, volt egy 52 éves Port Dundas, ez a Carsebridge remekül illeszkedik a sorba. Nekem hozta a koros, klasszik grain whisky jegyeket american oak érlelésként, édes, vaníliás, lágy karamell jegyekkel, frissen és fiatalosan tartva az italt. Az ára 700 font körül mozog, ezzel hasonló korú, független kiadású társainál sokkal magasabb ára van. Megítélésem szerint mint ritka OB kiadás érdekes lehet, de inkább csak a kimondottan ezt a stílust gyűjtő emberek számára. Ha valaki ilyen cuccra kiváncsi, pár száz fonttal olcsóbban kap hasonlót. Plusz pont jár a fogatért a palackon. Mondjuk 3.5 pont az 5-ből.

 

CAOL ILA 15 YEAR OLD Unpeated

 

https://cdn2.masterofmalt.com/whiskies/p-2813/caol-ila/caol-ila-unpeated-15-year-old-special-release-2018-whisky.jpg?ss=2.0

 

Tizenöt éves, tőzegmentes Caol Ila, megjelenik egy kemény kis 59.1 % abv-vel. Ebben a formában ez a lepárló abszolút kényelmes közegében van a Special Release adta keretben. A Caol Ila az egyik legegyenesebb, deklarált housestyle whisky, ami a modern időkben nagy szó. Pont a modernitásnak köszönheti ezt. A romantikus elképzelésekkel megáldott whisky rajongók valószínüleg hatalmas csalódásnak élik meg az első pillanatot, amikor meglátják a lepárlót, ugyanis semmi romantikus nincs benne. Nagy, beton, üzem. Cserébe mondjuk pazar a kilátás Jura felé…

De a modernizált, ipari méretű termelés magával hozta a konzisztenciát, így gyakorlatilag bármelyik palackozó, független vagy OB, cuccát iszod, a Caol Ila stabilan szállítja a vázat, amire építkezhetnek a nüanszok. Ezt a nüanszot ebből kifolyólag az érlelés jelenti, amit idén a Diageo egy refill rejuvenated american oak hogshead – european sherry butt kombóval oldott meg. Mondhatni tipikus diageos érlelés. Újrahasznosított, frissített amerikai tölgy, egy kis sherry, benne egy stabil karakterű malt, pláne Caol Ila, rendben is vagyunk. Megítélésem szerint ami az előnye, az a hátránya, vagyis a sokat emlegetett állandóság. Az unpeated CI maltokra jellemző lágy, briney aromák, kevesebb medicinális jegy, jobban észlelhető gyümölcsösség, magas alkohol, édes vonalvezetés. Az ára száz font körül, ez szerintem inkább a szériára reflektál, mert egykicsit ennél azért lehettek volna nagyvonalúbbak is a Diageo könyvelői. Négyes alát adnék neki, mert túl eminens. A kicsit tökösebb felelőket jobban értékelem. A magas alkohol ellenére is az egész sor egyik legkönnyedebb karaktere, pozitív értelemben. Lesz majd alább negatív megfelelője is ennek a jellemzőnek. Az ára 100 font körül lesz, 3.5 pontra tartom az 5-ből.

 

CAOL ILA 35 YEAR OLD

 

https://cdn4.masterofmalt.com/whiskies/p-2813/caol-ila/caol-ila-35-year-old-special-release-2018-whisky.jpg?ss=2.0

 

A dizájn ismerős, a tartalom pazar. Szép kora mellé szép alkoholfok, 58.1 % abv dukál. Nem kezdek bele egy esszébe az 1980-as évek elejéivel záródó Caol Ila minőségi korszak elemzésébe, ennyi is elég, hogy a blog olvasói sejtsék, magasra értékelem ezt a cuccot. Az ára 6-700 font közt mozog, számomra semmi kétség, hogy ezerszer jobban megéri mint a hasonló árú Carsebridge. Ha csak egy whiskyt akarsz venni a Special Release idei sorából, ami önmagában lefedi a befektetés, gyűjtési kritériumok legtöbb érvét és a szuper minőséget is, ez legyen az. A whiskyt hagyják kiteljesedni egy refill hordókra épülő érlelési kombinációval, konkrétan refill american oak hogshead, refill american oak butt és refill european oak butt. Megítélésem rövid, és kifejező lesz: Úristen. 5/5.

 

CLADACH

 

https://i1.wp.com/blog.thewhiskyexchange.com/core/wp-content/uploads/2018/09/Cladach.jpg

 

Tavaly kissé szkeptikusan várta a többség a Special Release történetének első blended maltját. A Collectivum XVIII nevet kapott whisky viszont kemény kis belépőt prezentált. Talán az egyik legjobb cucca volt a tavalyi sornak, ezzel pedig magasra tette a lécet. Nagyon jó whisky volt, a többiekhez viszonyítva elfogadható árral, főleg mert egész koncepciója egy a whisky világában egyedi sztorira épült. Az összes aktív malt distillery cucca szerepelt benne a Diageo portfólióból. 28 malt whisky, mondhatni a régi időket idéző stílusú blendelés. Ennek megfelelően az új, sokáig titkolt palackozás, a blended malt kategóriát képviselő Clanach szép kihívás előtt áll. Ez a whisky csak hat lepárló maltjait egyesíti, mindegyik partmenti lepárló. Erre utal a gael név is, clanach annyit tesz, coastal vagyis partmenti. A kompozíció tagja a Lagavulin, Oban, Clynelish, Talisker, Caol Ila és az Inchgower. A nagybácsik összeálltak, feszítenek a kis Clanach mögött a játszótéren. Ki merne beszólni? Nem is kell! Keveréknek megfelelően az érlelése is hektikus kombó, megfordultak a cuccai first-fill American oak ex-bourbon casks, refill American oak hogsheads, refill European oak butts, ex-bodega European oak butts hordókban. Ez egy tökéletes vatted malt, benne az egész palackozás lényegét adó coastal jegyekkel. Van itt só, tőzeg, egy kis édesség, szép adag bors, fűszeres lecsengés, roppanó frissesség. Palackozva 57.1 % abv-vel, árazva a Collectivum szintjén, abszolút figyelmet követelő whisky. Az ára 155 font.  4.5/5

 

INCHGOWER 27 YEAR OLD

 

https://i0.wp.com/blog.thewhiskyexchange.com/core/wp-content/uploads/2018/08/INGOB.27yo.jpg

 

Bevallom őszintén, nekem ez a palackozás tetszik megjelenés szempontjából a legjobban. Ötletes, tiszta, lágy élményeket sugall. Mondjuk egy Inchgower max ennyire is képes. Láttuk már ezt a robusztus, világos dizájnt korábban a Glen Elgin és a Blair Athol kiadásainál ebben a szériában. Ez a 27 éves whisky képviselő a kevésbé ismert lepárlókat, egyben Speyside régiót is az SR2018-ban. Könnyű, virágos, enyhén coastal jegyek, inkább csak érzelmi irányból, mintsem tényleges karakterként, legalábbis nálam. Refill american hogshead érlelés, ez visz is bele egy krémesebb vonalat, de azt azért tapasztalt orr kiérzi, hogy a főleg az Inchgower new make spiritben észlelhető, nehezebb, mogyorós, fűszeres aromák ott bújkálnak alul. Igazából az Inchgower számomra mindig is egy nehezen érthető whisky volt, pedig a párlata sokkal magabiztossabb, mint amikor whiskyvé érve lepalackozzák. 55.3 % abv azért kis segítség ennek az italnak. Első alkalommal szerepel a Special Release sorában, bár korábban ezzel a korral, 27 évesen, már megfordult a legendás Rare Malts szériában. Igaz, az egy másik korszak párlata volt. Mint újonc, azt gondolom jól teljesít, adok neki egy négyest, nagyon szigorúan nézve rá. Az ára 300 font körüli, tipikus Diageos árazás, lesz belőle hátránya, de tulajdonképpen minden adatát figyelembe véve semmi extrémet- sajnos – manapság már nem találni ebben az összegben, ilyen korral. OB is, ritka is, hordóerősségű is, speciális sorba emelve, jó kor, szép dizájn, hát, ez van.

 

LAGAVULIN 12 YEAR OLD

 

https://cdn1.masterofmalt.com/whiskies/p-2813/lagavulin/lagavulin-12-year-old-special-release-2018-whisky.jpg?ss=2.0

 

Tulajdonképpen őshonos speciál, hordóerősségű Lagavulin, 12 évvel. A legelső SR-t kihagyta, utána már viszont stabil szereplő. Idén tizenötödik alkalommal jelenik meg ebben a szériában. A palackozás kvázi egyben része a Lagavulin alapsorának is, lefedi a cask strength szereplőjét a családnak. Karaktereiben mindig is a jobbak közt volt ebben a szériában, árazása pedig a legkorrektebbek közt volt. Utóbbi idén változik, nagy ugrással az eddig megszokotthoz képest felment száz font fölé. Tudjuk be a jubileumi évnek…

Nem gondoltam volna, hogy valaha egy Inchgowert feljebb értékelek, de ez ma nekem 3.5 az 5-ből, főleg a megszokás okán. Hoz a whisky mindent amit kell, csak vagy én fáradtam bele, vagy valóban ez pont egy kissé kevésbé érdekes Laga 12. Semmi gond vele, csak túl magas volt a léc az elmúlt években. De lehet, hogy az ára miatt picit befolyásolt lettem. Ülj le Lagavulin, ismerünk. Refill american hogshead és 57.8 % abv.

 

OBAN 21 YEAR OLD

 

https://img.thewhiskyexchange.com/900/obnob.21yov1.jpg

 

Ebben az évben szinte hagyománnyá vált a blog bejegyzéseiben a “miafasz” rovat, ami általában egyfajta felhorkanás, értetlenség szülte reakciója a sorok írójának. Hogy ez a poszt se maradjon WTF?! nélkül, azt ezúttal ez a 21 éves Oban, pontosabban ennek árazása szállítja. Bőven négyszáz font feletti összegért kerül majd a polcokra ennek a kis, jól ismert, de roppant alulreprezentált lepárlónak a cucca. Ezen még az sem segít sokat, hogy 21 évével kimagaslik az ismert Oban palackozások közül. Nehéz dolga nincs, a 14 éves világszerte ismert és a korjelölés nélküli Little Bay verzió mellett szinte nyugdíjas korú ez a whisky. Az Oban egy nagyon jó karakter, remekül veszi fel már évtizedek óta a hordóiból a narancsos világot, coastal jegyekkel ötvözve. Ez rendben. Ezt adja ez a verzió is. Az 57.9 % abv is egy rég várt erő ettől a malttól, a hordója is biztosítja a várható karaktereket, european oak refill butt. Mégsem mutat annyira extrát, mint amit az ára miatt várnánk. Mondhatni, ez aztán tipikus Diageo cucc lett. Túlhúzott ár, egy ismert karakterrel, épp csak annyi plusszal, ami érdekessé teszi az ismert verzióival szemben. Mit kezdjek veled, Oban? Nagyon várt megjelenés, stabilitás, legyen négyes alá. Nincs vele gond, csak, izé, na…

 

PITTYVAICH 28 YEAR OLD

 

https://i1.wp.com/blog.thewhiskyexchange.com/core/wp-content/uploads/2018/08/PTVOB.28yo-585x780.jpg

 

Na, ez egy érdekes téma, ez a Pittyvaich. A lepárló egy elég rövid ideig aktív főzde volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek elejéig. Alig két évtizednyi termelési idő. Aztán bezárták. Ergo remek alanya lehetne egy closed distilleries vonalon mozgó kollekciónak. Mondhatni, a sok,jól ismert szereplője mellett ennek a szegmensnek, erős, rejtett potenciál lehet a Pittyvaichban. Amiért még sem szimpatikus sok embernek, az főleg a nem túl fényes minőség. Ellenben két évtized alatt nem sok OB, se IB cucca jelent meg, tehát azért hagyjuk, had motoszkáljon a fejünkben a mi lenne ha Pittyvaichot gyűjtenék?-kérdés. Még mindig inkább gyűjtési, mintsem befektetői irányt látok benne. De a tények, ugye, makacs dolgok, kétségtelenül mellette szólnak. Refill american hogshead, 52.1 % abv, háromszáz font körüli árcédula. A Pittyvaich nem újonc, tulajdonképpen egy lineáris modult követ a Special Release szériában, hiszen eddigi két palackozása is, hasonlóan az ideihez, 1989-es desztillálású. Nyilván a kora ennek megfelelően emelkedő. Ez most 28 éves. Szép kor. A whisky megítélésem szerint egy élénk, vibráló, gyümölcsös-fűszeres karakter, tulajdonképpen rendben van, hozza a stílusra jellemző összes jegyet. Én már olyan sokszor voltam kritikus, hogy most megengedek egy gyenge négyes alát neki, főleg a bevezetőben írtak okán. Is.

 

THE SINGLETON OF GLEN ORD 14 YEAR OLD

 

https://i2.wp.com/blog.thewhiskyexchange.com/core/wp-content/uploads/2018/08/GODOB.14YO-585x780.jpg

 

Glen Ord, északról, a Singleton esernyő-brand alá rendelve. 14 év, 57.6 % abv. Nem tudják meghazudtolni magukat, a Diageo a Singleton branddel olyan babérokra tör, amit ha el is érnek, akkor is fanyalogni fog az ember. Nevezetesen, hogy a Singleton lesz a világ legnagyobb mennyiségben eladott single malt márkája. A dolog ott sántít, hogy míg a jelenlegi és örökös bajnoknak tekinthető Glenfiddich önmaga hozza ezt gyakorlatilag a single malt nemzetközi rajtja óta, addig a Singleton ezt három lepárló termékével akarja elérni. A kontinentális piacokra specifikált verziók a Glen Ord, a Dufftown és a Glendullan lepárlókból származnak. Ebből kifolyólag, ott vannak mindenhol, minden kommercionális csatornán, ami nem nagy gond, ezen a szinten így megy ez, de ennek ellenére a három lepárló összes kiadása nem tud olyat hozni, mint amit időnként a Glenfiddich kisujjból kiráz pár speckó palackozásával. Ez a 14 éves Glen Ord a maga hordóerősségével és karaktereivel egy érdekes, jobb verziója ennek a korszaknak, adok neki egy erős hármast, mert ma már eleget jófejkedtem. A címkéjén szereplő triple matured in a five cask process jelző nem emelte a szimpátiámat, bevallom. Ha már kigúnyoljuk a Jura Seven Wood érlelését (oké, azért azt nehéz lesz überelni, szerencsére) akkor ez a European oak ex-sherry, majd refill American oak ex-bourbon casks,aztán egy mozgatás egy ex-Pedro Ximénez, majd Moscatel hordófajtába, hogy a végén befiniseljék és házasítsák egy European oak puncheons fajtába, hát, követni is nehéz… Pedig van bennem egy rejtett naivitás, hogy valaha még belefutok egy olyan Glen Ord maltba, amit ittam párszor, szerencsére, a 60-as évekből, kis korú kiadásként. Igen, naiv vagyok, mert más világ volt, nem jön vissza. Innen nézve csóri Glen Ord bármit hozhat, feledni nem tudom a békebeli formáját. My bad.

 

TALISKER 8 YEAR OLD

 

https://i1.wp.com/blog.thewhiskyexchange.com/core/wp-content/uploads/2018/08/talob.08yov12.jpg

 

A legnagyobb várakozás megelőzte whiskyje a sornak. 8 éves Talisker? Igen, ez. Ugyanis 30-40 évvel ezelőtt a nyolc éves Talisker volt a standard megjelenés, akkoriban még Johnnie sétált rajta, jobbról balra. Szuper kvalitás jellemezte, igazi oldschool malt lett mára az a karakteresség. Gondolom, ebben azért benne van az ezekre jellemző OBE is, meg emocionális indokok, meg jobbágylelkű, megvezetett sznobizmus (lol,anyád…!), de imádtam volna ha külsejében is visszahozza a Diageo azt a palackozást. Így nézett ki:

 

https://www.whisky-onlineauctions.com/images/auction/31-119box.jpg

 

Nos, ezek az emlékek nagyrészben okozói ennek a bizonyos nagy elvárásnak, és azt kell mondjam, a 2018-as Special Release Talisker 8 yo tulajdonképpen megfelel ezeknek a vágyaknak. Talán harminc-negyven év múlva ennek is lesz egy kis OBE beütése, és akkor rendben is vagyunk. Az ára elviselhető, főleg a múltra gondolva és a jövőbe nézve, bár nem lepne meg, ha előbb-utóbb betagozódna a korjelölés felé visszalépdelő iparág jelenlegi iránya okán az OB Talisker sorba (lásd Lagavulin 8 yo anniversary sztori). Sok, túl sok ott a NAS (Skye, Storm, Dark Storm, Distiller’s Edition, 57 North). Ráadásul ez a Talisker first fill ex-bourbon, 59.4 % abv, ezekkel az adatokkal meg egyből felőlem egyszerre négyet is kiüthetne a felsorolt nas palackozásokból. Bár, ha valóban beemelik a sorba, gondolom visszaugrik az abv a jelképpé vált taliskeres alkoholfokra. Szeretni fogjátok, venni fogjátok. 70 font az ára, 5/5 pont. Világklasszis. Tedd a kezed a fizetés gombra…

 

Ez lenne tehát a 2018 Special Release. Megerősít engem a tükör-szindrómában, lásd bevezető, és azt kell mondjam, bár elsőre unalmas, gyenge sornak tűnik, azért a csavar meg van benne. Ezt pedig a Clanach testesíti meg és teszi egyedivé ezt az adagot. Mert keveréke olyan maltoknak, amik a sorban szerepelnek. Nyilván a grain kimarad, meg a Glen Ord a Singleton célkitűzéseinek alárendelve beavászkodott a sorba, de azért ez egy elég jó kis kacsintás, vagy fricska. Ezért dícsérem a Diageot évente egyszer mindenképp, mert a Special Release képes mutatni új gondolatokat, csak érteni kell az üzeneteit. Évközben meg mehet a hol jogos, hol kevésbé fikázás, árak, kiadások, szánalmas kommunikáció vagy pr dolg miatt, de a SR érezhetően egy erősebb szakmai érdekérvényesítő csapat munkája a multin belül.

Ha így marad, nekem oké. Máris adja magát az ötletelés a jövő évi adagra, hogy, azt mondja, Speyside blended malt, North British grain, Dallas Dhu, Glenlossie, meg a stabilok. Eh, kit érdekel még most? Van itt bőven ami most érdekes.

A partmentéről.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s