Készülj fel a Budapest Whisky Show 2018-ra! – A Chivas Brothers (Pernod Ricard) és az Edrington maltjai

 

Ma két üzleti csoportot nézünk át a budapesti Whisky Show hétvégéjére való felkészülés jegyében. Mindkettő a nemzetközi hátterű multik közé tartozik, remek malt whisky portfólióval. A két cég különböző utakon halad, bár mindkettőnek a vezető terméke blended whisky, a maltjaikkal azonban egymástól nagyon eltérően bánnak. Az egyikük rengeteg pénzt fordít a single malt brandek imázsára, a másikuk kis túlzással, mintha titkolná, milyen jó maltjai is vannak. A mai áttekintésben a Pernod Ricard és az Edrington maltjait vesszük górcső alá.

 

CHIVAS BROTHERS (PERNOD RICARD)

Legutóbb a Pernod Ricard / Chivas Brothers önálló posztot kapott, idén sokkal egyszerűbben letudjuk őket. Az okokról már írtam egy korábbi bejegyzésben, ide másolom, mert semmi nem változott.

 

” Viszont maradjunk csak egy kicsit itt a Pernod Ricard / Chivas Brothers brigádnál egy pillanatra! Már csak azért is, mert velük akkor letudom az elmúlt időszakban hagyománnyá nemesedő, a ” hát ez meg mi a fasz??!!” rovatot is. Szóval, sokat fikázzuk a Diageot, vagy köszörüljük a nyelvünket az Edrington sznobságain, de az igazi gyökerek mégis csak a Pernod-nál vannak. Pedig a világ második legnagyobb mennyiségben eladott single maltja, a Glenlivet tulajdonosáról beszélünk! Kezdjük ott, hogy amikor pár éve bejelentették a Longmorn Distillery alapsorának átszervezését, már agyfaszt kapott az ember attól, hogy mégis, mit gondolnak az elsőre is értelmetlen, őrült árazástól kezdve a megújulásnak nevezett vakításig. Kivonták bizonyos piacokról a 16 éves verziót, ami addig szinte egyedül képviselte ezt a jó kis lepárlót, cserébe jött egy túlárazott NAS, amelyik egyértelműen bukásnak tűnik az én tapasztalataim alapján. Ahol megmaradt a 16 éves, ott hatalmas áremelést kapott a palackozás, a 23 éves prémium cuccukról pedig azóta se hallani sokat. Folytathatjuk a Scapa Distillery-vel, amelyik kísértetiesen hasonló sztorit szenvedett el. Kivonták a 16 éves változatot (mondjuk ezért a kis befektetéssel nagy hasznot elvet követő flipperek jól jártak, azóta az 50 valahány fontos Scapa 16 évese átlépte a 120 fontot a másodlagos piacokon), a helyébe érkező Skiren és Glansa NAS verziói pedig messze elmaradnak a Scapa szépségétől. A csúcs az, hogy a Scapa alig fogad látogatót, ha valaki mégis elutazik Orkneyra miattuk, akkor a lepárlóban a túra alatt ezt a két gyengécske maltot kapja kóstolóba. Ha van ismeretséged, akkor esetleg egy hordóból kóstolhatsz, de “inkább menj innen, hagyd őket békén”, valahogy ez a hangulata a Scapa látogatásoknak. A legutóbbi döbbenetet akkor okozták, amikor a legendásan jó árazású és minőségű Aberlour a’bunadh malt árát duplájára emelték. Jelenleg 80 font körül vehetsz egy korjelölés nélküli, sheried cask strength maltot. Csak jelzem, jelenleg a GlenDronach 18 évese pár fonttal olcsóbb. Szóval amikor már azt gondoltuk nem lehet fokozni, akkor most kiderült, hogy a Pernod leállítja a Strathisla Distillery egyetlen, kereskedelmi forgalomban kapható palackozását, a Strathisla 12 Year Old nevű maltot. Ez a whisky volt hivatott képviselni a piacokon a Chivas spirituális otthonának is nevezett kis speyside-i lepárlót, amelyik nagyon szép, kedves, jól teljesít turizmusban is, és a 31 fontos árazásával és könnyed karaktereivel igazán jól eladható single malt volt. Most akkor búcsúzunk, és nem tudom, mi lenne jobb. Ha a helyére jönne egy korjelölés nélküli verzió, vagy ha semmi nem jönne inkább ezek után. Mert az bizonyosnak tűnik, hogy a Pernod nem fogja összetörni magát, hogy egy szép, korjelölt, korrekt alapsort rakjon össze a Strathisla maltjainak. Arról már ne is beszéljünk, hogy anno eladták a BenRiachot a 2000-es évek elején Billy Walkernek és társainak, akik aztán kinevelték a BenRiach maltok sikereit, aztán pár évre rá eladták szintén nekik a GlenDronach Distilleryt, amelyiknek a felfutását már “élőben” követhettek végig a Barman’s Choice blog olvasói, hiszen nagyjából akkoriban kezdődött a blog is. Ez a két lepárló szakmai befektetőkkel a háta mögött olyan sikeres lett, hogy két éve a megacég Brown-Forman egyben vette meg az egész cégcsoportot hatalmas összegért. Aztán szinte melegében, ahogy Billy Walker “pénzhez jutott”, eladták ismét neki a Glenallachie Distillery-t, amelyik épp a napokban jelentette be új alapsorát, és már most nagyobb rajongói bázissal bír, mint amennyit például a hivatalos Strathisla fel tud mutatni. Összegezve, annak ellenére, hogy a Pernod szépen vezeti a Glenlivetet, talán az lenne a legjobb és a legegyszerűbb, ha az egész mindenségüket egyben eladnák. Billy Walkernek, ja… Akkor lenne szuper Scapa, oldschool Longmorn, szexi Strathisla, art deco Tormore, újjáéledő Miltonduff és Glentauchers, és a többi, és a többi. Komolyan kezdek aggódni a nevezett lepárlók jövőjét illetően, bár, nincs is miért. Tulajdonképpen láthatatlanok a single malt piacokon így is-úgy is.”

 

Tulajdonképpen ezzel akár le is tudhatnám a francia multit, de azért nézzük egyesével is.

 

ABERLOUR

A legnagyobb változás, hogy a világ egyik legismertebb és legjobb, alapsorban szereplő, hordóerősségű sherry cask érlelt maltja, az Aberlour a’bunadh elvesztette ártatlanságát. Gyakorlatilag akaratán kívül beütötték kurvának. Az ára duplájára ugrott, mert a helyére érkezik egy majdnem hasonló profilú whisky. Ennek kellett helyet csinálni, és még jól is jártunk, mert az a’bunadh még megmaradt. Bár a pozícionálásra és árképzés kapcsolatára vonatkozó kérdést a Pernod Ricard emberei az ismert attítűddel válaszolják meg (pontosabban nem kommentálják, csak terelnek), ez elég nyilvánvaló. Az új whisky az Aberlour Casg Annamh. Batch formátumban jelenik meg, tehát követi az a’bunadh metódusát. A hordótípusok viszont bővültek, ezúttal az european sherry oak mellé a Casg Annamh kétféle american oak érlelést is kapott. Levettek az erejéből is, ez a batch 48 % abv-vel jelenik meg. Mivel batch kiadás, simán elképzelhető, hogy az alkoholfok majd az ‘abunadh mintájára változik. Ha a második batch abv-je magas lesz, közelebb az a’bunadh-nál megszokotthoz, akkor kezdhetünk aggódni az a’bunadh miatt. A Pernod – ismerve az eddigi tevékenységüket – nem fog két nagyon hasonló maltot a piacon tartani. Ami esetleg reménykeltő lehet, az szintén az abv kérdése. 48 % abv az nem cask strength, legalábbis nagy szerencse kellene hozzá, hogy pont 48-on megálljon a fokoló. Ha ezt tartják, talán esélye van az a’bunadh maradására. Oké. Még így sincs garancia. Pernod Ricard…

 

ALLT-A-BHAINNE

Erről a lepárlóról egészen eddig az évig annyit mondtunk, hogy egy termelőegység, amelyik a Chivas blendjeihez készít maltot. Ebben az évben azonban története során először, az Allt-a-Bhainne hivatalos palackozást kapott. Végülis, örvendezhetnénk. De számomra ez egy újabb bizonyítéka a Pernod botladozásainak. Pontosabban, cinikusságának. A Pernod / Chivas, vegyük tudomásul, elsősorban a blendekben utazik. Chivas Regal, Ballantines, a két legnagyobb név. Az Allt-a-Bhainne egy fiatal lepárló, amelyik az 1970-es évek közepén épült, egyetlen feladata volt, hogy malt whiskyt szállítson az egyre növekvő blendek számára. A lepárló idővel kielégítette azt az igényt is, amit a Chivas portfólióban lévő hiány okozott. Nevezetesen, hogy a Pernod maltjai közt nincs Islay lepárló. Ezért az Allt-a-Bhainne termelési idejének felében tőzegelt maláta whiskyt készít. A fenotartalom 10 ppm, nem egy Islay, de mégis ez az adat adta az új palackozás ötletét. Az Allt-a-Bhainne se nevet, se korjelzést nem kapott. A dizájn, szerintük, egy dinamikus, a fiatalokat megcélzó megjelenés. Hát, lelkük rajta (oké, élőben azért jobban átjön, értem a dizájn dolgot, csak nem igazán tetszik). A whisky, szintén a PR anyagra támaszkodva, a whisky fogyasztók új generációját célozza meg azzal, hogy átlép korlátokat, határokat feszeget. Mert a Speyside maltok és a tőzeg nem működik, de majd most ők megmutatják. Khm. Csak azért nem kezdem el felsorolni a tőzegelt maltokkal a piacon lévő Speyide lepárlókat, mert nekem lenne kellemetlen. Hagyjuk, nézzétek meg, így néz ki a cucc, 40 % abv, stb, stb.

 

https://www.drinkfinder.co.uk/media/catalog/product/cache/1/image/500x/9df78eab33525d08d6e5fb8d27136e95/i/m/image_744.jpg

 

 

BRAEVAL

Nincs hír. Egyetlen hivatalos palackozása tavaly jelent meg, a Chivas Brothers The Distillery Reserve Collection (Single Cask Edition cask strength) mini szériában.

DALMUNACH

Az egyik legújabb, legszebb külsejű új lepárló, épült az egykori Imperial Distillery területén. Idén már hivatalosan is whiskynek hívható a termékük, 2014 év végi indulásuk óta csak a blendekhez termel. Nincs tervben single malt megjelenés.

GLENBURGIE

Fontos malt whisky a Chivas blendekhez. A lepárló 1810-es alapítású, élete során mindig blend alapanyag volt. Maltként a Distillery Reserve Collection-ban szerepel, vagy független palackozók kínálatában. A lepárlóban évtizedekkel ezelőtt egy technikai projekt eredményeként készült egy Lomond still desztillálású whisky, Glencraig néven. Az egyik legritkább whisky, gyűjtők célpontjában. Más hír a Glenburgie tájáról idén sincs, nem is várható.

GLEN KEITH

Hasonlóan megannyi Chivas tulajdonú társához, ez is egy termelő egység, egyfajta kísérleti szerepköre is volt régen. Jó ideig zárva volt, 2013-ban indult újra a termelés. Nagyon jó, koros Glen Keith maltokat találni független palackozók kínálatában, főleg american oak érlelésűeket. Hivatalos palackozásként a Pernod úgy gondolta, egy Glen Keith Distillery Edition nevű, extrém fiatal, a szupermarketek polcaira szánt, olcsó kiadással letudja a dolgait. Maradjunk az indie cuccoknál…

GLENLIVET

A világ legnagyobb maltjainak egyike, örök második a Glenfiddich mögött eladási adatok tekintetében. Valószínűleg a Glenlivet az elsőszámú célpont a Diageo Singleton projekt világelsőséget megcélzó tervében. Félteni nem kell egyelőre őket, stabilan másodikok, fejlesztik a termelést, nő a kapacitás. A kínálat széles, benne korjelölt, NAS, hordóerősségű, kommercionális maltok. A pár éve kivont 12 éves a jelek szerint lassan visszatér. Új palackozásként a Glenlivet Cognac Cask finish színesíti a kínálatot idéntől. Idén ment tovább a titokzatos fekete sorozat is. Az Alpha és a Cipher után idén a Code jelent meg.

GLENTAUCHERS

Semmi új. Viszont jó kis független Glentauchers maltokat találni, ha valaki kiváncsi. Szerepelt korábban a Ballantine’s neve alatt futó maltokra kihegyezett sorozatban is.

MILTONDUFF

A Ballantines szíve. Ennek megfelelően, nekik is termel szinte mindent. Maltként szerepelt a Distillery Reserve Collection csapatában, de ennyi.

LONGMORN

Sajnos a Longmorn sztorija tipikus példája annak, hogyan építette le a Pernod az egyik legjobb Speyside malt profilját. 2007-ben egy 16 éves váltotta a jó kis 15 évest. 2015-ben megjelent a Distiller’s Choice, no age kiadás, majd a következő évben nagyszabású megújítást jelentettek be. Megmaradt a 16 éves, jött egy 23 éves, mindkettő új dizájnnal és nagyon túlárazva. Tulajdonképpen azóta se látni őket a polcokon. Totál csőd. A Distillery Reserve Collection-ban szereplő hordóerősségű megszűnt, viszont hasonló adatokkal beemeltek papíron az alapsorba egy whiskyt. Semmit se tudni róla. Káosz. Szegény, szegény Longmorn!

SCAPA

Hasonlóan szomorú sztori. Jelenleg a peated cask érlelt Glansa, és a lágy karakterű Skiren van a piacokon. Korjelölés nélkül. A kivont 16 éves verzió ellenben hasít a másodlagos piacokon, a flipperek és befektetők nagy örömére. Két éve egy single cask kiadással jelentkeztek a jütlandi csata emlékére, azóta semmi. És szokás szerint terv sincs másra.

STRATHISLA

A harmadik -sokadig- szomorú sztori. Remek, oldschool malt a Speyside képviseletében, de hivatalos kiadásként semmi. Az igazi “gazdája” ennek a maltnak még mindig a Gordon & MacPhail, akiknek elképesztő készletük van a Strathisla korábbi évtizedeiből, és nem is félnek megmutatni azt. Az egyetlen hivatalos palackozásról, a 12 évesről, az a pletyka járja, hogy megszűnik. A Chivas persze, a szokásos flegma módon, márkaképviselőin keresztül, csak zagyvál, ha az ember rákérdez. Azt javaslom, inkább a GMcP cuccokra figyeljünk.

TORMORE

2014-ben nyúltak hozzá a sorhoz, akkor egy 14 és egy 16 éves is megjelent, egy kissé béna dizájnnal. Azóta se tudni semmit róluk. Valójában úgy néz ki a dolog, mintha a Chivas bejelentene dolgokat, aztán azokat egyszer látja az ember futólag, és semmi. Lehet, mindenből csak egy palackot készítenek? Megmutatják a médiának, aztán kész? Jó, nyilván nem, de azért fura, hogy három lepárlójuk is új alapsort készített az elmúlt években, aztán egyiket sem találni a polcokon.

 

Ennyit a Pernod Ricard / Chivas Brothers csapatról. Nálam elnyerték az örkös szereplő és bajnok státuszt a blog ” hát ez meg mi a fasz?!” rovatában.

 

 

EDRINGTON

A delikát maltok gyűjtőhelye. Az mellett, hogy az Edringtonnak is világhíres blendjei vannak, mint a Famous Grouse, vagy a Cutty Sark, övék két, a legjobbak közé tartozó malt márka is. Idén bővítették is a portfóliójukat, visszakerült egy régi tulajdon a birtokukba. A két nagy márka meg? Azok végérvényesen bebetonozták magukat a skót whisky történelembe. Pedig eddig is a legstabilabb bástyák közé tartoztak. Amit képviselnek az a tradicionális vonalban hívőknek visszatetsző is lehet, a maltok múltját jól ismerőknek kicsit disszonáns, viszont se az üzleti sikereket, se a minőségbeli kérdéseket nem lehet negatív felhanggal szóba hozni. Lehetne, ha két olyan márkád van, mint a Highland Park és a Macallan? Na ugye.

Az Edrington a budapesti whisky show egyik olyan szereplője, amelyik a legtöbb kritikát kapja a magyar whiskyrajongóktól. A standjuk nagyon kis kínálattal dolgozik, miközben a cégük a világ legnagyobb márkáit gyártja, és az éves szinten megjelenő újdonságakkal egy komplett showt el lehetne látni. Nyilván a szokásos válasz jönne erre hivatalos helyekről, hogy a magyar piac, meg erre van igény, meg stb. Pedig már az nagy eredmény lenne, ha csak annyit intéznének el, hogy pár neves palack ott legyen kiállítva. Mert persze, kibontani minek, ha a magyar piac, nincs erre igény, stb, stb…Reméljük idén azért máshogy lesz. lol

 

GLENROTHES

A Glenrothes, mint egy flipper golyó, ide-oda csapódik a Berry Brothers és az Edrington közt. Nem megyek bele ezredszerre is a sajátságos struktúrába, elég annyi, hogy a lepárló jelenleg az Edrington tulajdona, ahogy a márkanév is. A disztribúció tudomásom szerint maradt a Berry Bros.-é. Ahogy a Glenrothes visszakerült a prémium maltok királyának, az Edringtonnak a kebelébe, várható volt a hírek szerint, hogy ezt a márkát is igyekeznek majd felemelni a saját igényük szerinti szintre. Értsd, dizájn vezette márkaépítés, erős, sherry karakterekre épülő maláta whisky. Nem is kellett sokat várni, máris elkezdődött a ráncfelvarrás a Glenrothes esetében. Hetekkel ezelőtt megjelent az új alapsor, a Glenrothes Soleo Collection. Az új megjelenés színei kicsit a Springbank közlekedési lámpát idéző kolorisztikáját követik, a palackforma maradt, ellenben az aktuális trendnek megfelelően a whisky sor korjelölést kapott. Még gyorsan kidobtak egy 13 éves, a Halloween szellemében (ha, ez szellemes volt..!) egy kis limitációt, a többi a jövő zenéje. Tény, hogy sokkal inkább vonzza a szemet ez a színes dizájn, helyesen megtartották a palackformát, az ár kissé edringtonos, a whisky meg a klasszik Glenrothes. Narancsos, fűszeres, nehézkesen értelmezhető. Végülis, elmegy.

 

GLENTURRET

Valószínüleg utoljára szerepel az Edrington maltjainak felsorolásában az egyik legrégebbi aktív lepárló, a Glenturret. Mert árulják. A Glenrothes visszaszerzésével feleslegessé vált ez a kis öreg Highland főzde. Pedig stratégiailag fontos szerepe volt az üzletben, mint a Famous Grouse Experience otthona. Az Edrington azonban szívós vetélytársa a Diageonak, mégha nem is éri utol termelési mennyiségben soha. Ahogy a Diageo bejelentette, hogy Edinburghban húzza fel az új, 150 millió fontos, interaktív Johnnie Walker visitor centre palotát, az Edrington gyanúsan gyorsan meghirdette eladásra a Glenturret lepárlót, és szinte azonnal felszámolta a Famous Grouse központot a vidéken. A tervek szerint egy nagyobb városba költöznek, feltehetőleg Perth lesz a befutó, mint a Grouse igazi, eredeti otthona. A Glenturret maltok a maguk esetlen módján próbálkoznak, tényleg szekunder szégyen lengi be a teret, amikor a posh Macallan, meg a viking isten Highland Park mellett a Glenturret megjelenik. Ő volt a paraszt eddig a játszmában. Van egy alapsoruk, időnként próbálkoznak egy-egy distillery only vagy limited edition cuccal, de messze még az áttörés. Ha ugyan valaha lesz. Ellenben, mint az egyik legrégebbi lepárló, aminek szűkös az elérhetősége, és hamarosan új tulajt kap, abszolút egy esélyese a “mit gyűjtsek?” kérdés befutójának. Miért ne? A legutolsó alkalommal amikor beszéltem egy bennfentessel, az volt a hír, hogy nagy az érdeklődés a főzde iránt, hamarosan döntés is születik. Nem lepne meg, ha egy újabb független jutna lepárlóhoz. Azért az vicces lenne, ha a Berry Brothers lenne az…

 

HIGHLAND PARK

Az Orkney legenda. Igen aktív évet zár majd idén a kirkwalli főzde, amelyik méltó módon felzárkózott a macallani szintre. Emelkedett a márka világméretű ismertsége, tartják a minőséget, egyszerre futnak a prémium és luxuspiacok mellett a hagyományos piacokon is. Az imázst egy kicsit kezdik túlfeszíteni szerintem ezzel a viking vonallal, de nem lehet azt mondani, hogy ne passzolna hozzájuk. 2018-ban is folytatta a HP a single cask sorozatát, lassan már száz felé közelít az ilyen-olyan városoknak, reptereknek, helyeknek kiadott palackozások száma. Igazából azon gondolkoztam, hogy nem e az az oka ennek az elképesztő mennyiségben kiadott OB single cask szériának, hogy az Edrington ezzel akar alávágni a másodlagos piacoknak, a gyűjtőknek? Mert az okés, hogy egy igen jó kollekciós téma ez a vonal, és arra sem lehet panasz, hogy a nyitóár ne lenne megfelelő. Az első 30-40 kiadás még a másodlagos piacok jellegzetességeinek is megfelelt, hiszen átlagban háromszoros áron keltek el a palackozások. Most viszont már olyan mennyiségben jönnek az új kiadások, és pörögnek vissza az előzőek, hogy esik az ár. Ezzel nem is lenne gond. Viszont rengetegen feladták, hogy a teljes kollekciót összegyűjtsék. Ebből az következik, hogy a sok palackból egyre több lesz kibontva, és elfogyasztva. Ami jó. Szerintem ezt a maratont a Highland Park-Edrington nyeri majd, és nem lepne meg, ha valahol a lelkük mélyén jól kinevetnék a flippereket. Azért ha valakinek van kedve, szép kihivás lenne összerakni a teljes szettet. Ki tudja, hol lesz a vége…

Az egyéb kiadásokat tekintve, a Highland Park új travel retail sort épített, természetesen itt is a skandináv mitológia vitte a prímet, de ezúttal a harcosokat állatokra cserélték, létrehozva az orkadián zoológia alapvetését. Az idei duo-sorozat a fény és a sötétség harcát hozta. Két 17 éves verzió, a Highland Park Dark és a Highland Park Light kapta ezt a szerepet. Jöhet a következő kettős. Folytatták a Jim Lyngvild művész neve alatt is futó Viking Legends szériát. A tőzegesebb, sherried maltok sorozatában a Valkyrie után jött idén a Valknut, és felkészül a harmadik, záró kiadás, a Valhalla. Szerintem jó whiskyk, bár kicsit erőszakosabbak a karakterek a klasszik HP vonalhoz képest, panasz nem lehet rájuk. A tavaly elkezdett dizájnváltás, imázserősítés tehát halad a maga tempójában. Időnként kicsit belezavar ugyan a képbe, hogy kijön egy Full Volume, vagy egy Magnus, vagy pár, a single cask szériába se és az alapkínálatba se illeszkedő limitáció (Dolphins, RNLI), de a minőségre itt sincs panasz. A Highland Park továbbra is a világ egyik legjobb, minőségi single maltja.

 

MACALLAN

Ha van a skót whisky világában olyan márkanév, amelyik túlnőtt önmagán, és nem a Johnnie Walker az, akkor az csak a Macallan lehet. A skót Nike, a Macallan, idén kidomborította kivagyiságát. Megnyílt és elkezdte a termelést az új, csillió dollárba került lepárló, amelyik egyeseket a hobbitok tanyájára, másokat egy lélektelen ipari luxusdizájn kriptára emlékeztet, semmint egy a hagyományos értelemben vett szeszfőzdére. Gondolom, egy több tízmillió literes termelésnél már nem is igazán van értelme hagyományokról beszélni. A malt kiadásaik közül a lepárló megnyitására kiadátt Genesis azzal került be a hírekbe, hogy a spekulánsok, flipperek olyan közlekedési káoszt okoztak a lepárló előtt a megjelenés napján, hogy a rendőrségnek kellett a helyreállítania a normális állapotokat. A Genesisnek van egy ultra-prémium verziója is idén, egy 72 éves, a világ legidősebb hivatalos Macallan palackozása, természetesen kristálydekanterben. Az elérhetőbb vonulatot idén a folytatódó The Archival Series (Folio) széria harmadik tagja, az Edition sorozat negyedik tagja adta. Ment tovább a Masters of Photography limitáció is, amelyik, úgy veszem észre, kezd befulladni, és inkább valami beltenyészeti terméknek tűnik, amivel a Macallan a művészvilághoz dörgölőzik. Az embereket jobban megmozgatta idén az Edition széria, amelyik nagyot futott, behozta a lemaradását, és ha lesz folytatása, előre vetíti a következő flipper-álmot. Nekem a 4-es már annyira nem tetszett, mint az első három, de még így is a legjobb ár-érték arányú Macallan cucc az egész sorozat.

A legnagyobb esemény – ha ugyan egy százmilliós beruházás nem elég nagy – mégis számomra az volt, hogy a Macallan megújította az alapsorát. A trendeket végképp ténnyé emelve, az új Macallan malt sor korjelölést kapott, és ha a világ legnevesebb malt whisky márkája is beáll ebbe a sorba, akkor az azt jelenti, hogy egy korszak lezárult, és indul egy új. Egy régi-új. A NAS érának vége. Visszatért a korjelölés! A konkrét változások legnagyobb nyertese a gyenge produktum Gold, amelyik egy új névvel túlélte a változást (Double Cask Gold), míg korábbi társait, a los angeles-i pornós picsákra emlékeztető névvel bíró Sienna, Ruby, Amber eltűnt. Helyükre érkezett a Double Cask elnevezés, 12 éves változatban. A Fine Oak szériának is kampó, ők most a Triple Cask Matured elnevezést viselik.Így jelenleg három vonalon fut az alapsor: Sherry Oak korjelölés, Double Cask NAS és korjelölés, Triple Cask Matured korjelölés.

Ezzel még nincs vége, hiszen, ahogy legutóbb a 18 évessel tették, most a Rare Cask elnevezésű kiadást frissítették. Az új Rare Cask Batch jelölést kapott, plusz rákerült a megjelenési év is, amiből csak idén három adagnyit terveznek kiadni. Szerintem azért ez átfog csúszni a jövő évbe is. Az új jelölés, és a batch adagolás egy újabb gyűjtői frontot nyithat. Alább a Batch 3 számot kapott verzió címketerve, miközben a Batch 1 még fel sem került a polcokra.

 

https://i1.wp.com/whiskyexperts.net/wp-content/uploads/2018/08/macallan-rc3v.jpg?w=532&ssl=1

 

Az igazi álom befektetés a Macallanre vadászók körében idén is két vonalon mozgott. Az egyik a nagykoros kiadások, mint a 40 és 50 éves verzió, vagy az eredeti áron is sokkal könnyebben elérhető Exceptional Single Cask széria volt. Utóbbi először az amerikai és ázsiai piacokra szánt adagjával jelent meg, és perceken belül dollár ezreket hozott a gyors vásárlóknak. A Macallan most az európai piacra szánt single cask kiadásokat hozza majd nem sokára, ami biztos megint horrort fog eredményezni. Ha valaki hozzájut egyhez, annak idén már nem kell dogoznia, ha azonnal elpasszolja. Aki viszont van olyan okos, hogy tartja évekig, annak a következő évben lesz felesleges bejárnia dolgozni. Én csak annyit kérnék mindenkitől, hogy mindezek elenére ne egy gyors meggazdagodásként kezelje a Macallant, hanem egy nagyon jó single maltként, és ha valaki esetleg belefut több ilyen kiadás megszerzésébe, legyen annyi vér a faszában, hogy ha már szuperprofitot fog csinálni, az egyiket legalább kibontja és megissza. Na, azért legyünk már csibészek ennyire!

Új tagot kapott a Macallan Masters Decanter (röviden: M) sorozat is. A 2013 óta futó széria ezúttal a Macallan M Black 2017 néven jelent meg. 45 % abv, klasszik sherry cask verzió. Korábban a prestige szelekcióban futó szériák közül a Rare Cask már kapott egy  füstösebb kiadást, úgyis mint travel retail exkluzív (Rare Cask Black), most az M volt a soros. A Masters Decanter gyűjteményben eddig a Reflexion, a No 6., az M szerepelt, hozzájuk csatlakozott most a Black M.

 

https://i1.wp.com/whiskyexperts.net/wp-content/uploads/2018/06/mac-2018-m-black-no-reflection.jpg?w=651&ssl=1

 

A travel retail szegmensben egy Macallan Quest név alatt futó adaggal újítottak, szokás szerint a tölgyfa karaktereire építve a sor tematikáját. Lapozzunk.

A Macallan Classic Cut név alatt egy évente megjelenő kiadás is szerepel a kínálatban, ez tulajdonképpen egy sztandard, hordóerősségű Macallanként kell kezelni.

Nagyot ment idén a Macallan Gran Reserva 15 Year Old, gyűjtők, flipperek, spekulánsok nagy örömére. A többi kiadás, mint a Fine and Rare széria, vagy a Six Pillars Collection, az Oscuro palackozás, plusz néhány extra travel retail limitáció már csak hab a tortán.

 

Két ellentétes irányoltságú cégcsoport, a legbefolyásosabbak közül. Az egyik csúcsra járatja a malt márkáit, a másik látszólag elhanyagolja azokat. Az egyik rengeteg pénzt és profi marketinget öl az imázsépítésbe, a másik csetlik-botlik és érthetetlen módon kezeli a témát. Az egyik négy lepárlóból kettőre építi a sikerét, a másik tucatnyiból egyre.

Mindkettő ott lesz a budapesti Whisky Show rendzvényén, ahogy eddig minden évben. A Pernod egy “innovatív megoldások”-nak nevezett előadással, még azt mondom, egy korrekt sort le is tett tavaly (vagy pár éve?) az asztalra. Az Edrington épp semmit. Ja, de. Famous Grouse, Famous Grouse Black, Amber. A legtöbb kritikát az Edrington szánalmas jelenléte kapja már évek óta.

Valahogy ki kellene már bogozni, mit is szeretne ez a két brigád ezzel a hatalmas  háttérrel a magyar piacokon. A jelek szerint a Pernod aktívabb, felkészültebb, arról meg nem a magyar képviselet tehet, hogy az anyacég totálisan mellényúl a maltjainak pozícionálásval (kivéve Glenlivet). Az Edrington meg a jelek szerint megelégszik a Famous Grouse adta helyzettel, a vasúti restik szinvonalával. Miközben övék a Macallan és a Highland Park. De, hogy még mutatóba se tudott a magyar képviselet elintézni pár palackot az elmúlt fél évtizedben egy pesti whisky showra, az már nem az anyacég hibája.

Pár hét múlva a végére járhat, aki akar, hogy áll most a két vetélytárs pannóniai térfoglalása.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s