Rare by Nature – Diageo Special Release 2019

Két hónap kihagyás után egy aktuális bejegyzéssel, ismét él a blog. Az új hírek az elmúlt tíz hétben olyan komolyak, nagy témákat felölelőek voltak, annyi új palackozás jelent meg, hogy egyelőre nem tudom mikor érem magam utol velük, de igyekszem.

A mostani poszt az éves Diageo Special Release beharangozója lesz. A sorozat, amiről pár éve azt írtam, hogy a skót single malt piac tükre, idén sem hazudtolja meg magát, ígéretes italokkal és a szokásos csavarokkal szeptemberre várható.

Nem is akarom bő lére ereszteni, amúgy is csak épp az alaphír adott ezért vágjunk is bele!

Az idei évben a legszembetűnőbb, hogy mindegyik várható palackozás korjelölt. Az elmúlt fél évtized legmegosztóbb témája, a korjelölés vs NAS vita ezzel végérvényesen lezártnak tekinthető. A jelek szerint a kritizált időszak elég volt a cégeknek, hogy rendbe szedjék a készleteiket, beálljanak az új piaci struktúrák, megfelelő módon feldolgozzák a piaci visszajelzéseket, és persze a megszokott trend-hullámlovaglás ismét a kort hozza vissza prioritásnak. Már az év korábbi szakaszában is megfigyelhető volt, hogy a cégek az aktuális megújulásaikat a dizájn frissítésen felül a korjelölés ismételt megjelenítésével abszolválják. A Balblair eldobta a vintage stílust a korjelölésért, visszatért a Glenlivet zászlóshajója ismét 12 évvel a címkén, a friss belépő Glenallachie az egész alapsorát korosította, és már a limitált szériák új palackjai is viselik a kort a fantázianevek mellett, lásd az új Balvenie Stories Collection vagy az Arran The Explorers Series. Még az olyan kiadások is mint a Glengoyne a Legacy Series korjelölés nélküli palackozása esetén is, ha nem is a címkén, de az informális anyagokban publikussá tette, hogy 9-12 év közötti maltokból készült.

Ennek megfelelően a Diageo könyékig mászott a készleteibe, és idén megörvendeztet minket az alábbi malt whiskykkel:

Cardhu 14 Year Old

Cragganmore 12 Year Old

Dalwhinnie 30 Year Old

Lagavulin 12 Year Old

Mortlach 26 Year Old

Pittyvaich 29 Year Old 1989

Talisker 15 Year Old

Singleton of Glen Ord 18 Year Old

A már a tavalyi adagból is kimaradt, a várható újranyitás okán jegelt Brora és Port Ellen értelemszerűen idén sincs jelen a sorban. Ezt még mindig szoknia kell a szemnek, hiszen hosszú évekig ez a két whisky jelentette a Special Release koronaékszereit. Meglepő lehet, de valójában részemről teljesen elfogadható, hogy a régi motoros Caol Ila 2019-ben nem kap szerepet a szériában. Valójában egy stabil és megbízható malt, szépen hozza amit kell, sőt, stílustörő módon unpeated formában is remekül szerepelt mindig, szépen hozta az elmúlt években a komolyabb korjelöléseket is, de valljuk be, a konzisztens Caol Ila alkalmi(?) cseréjének ideje volt. Kapjon helyet más is. A törzsgárdához sorolható maltok közül a Lagavulin 12 évese maradt, nyilván hordóerősséggel jön majd, hiszen ez a lényege a 12 évesüknek, és a Talisker, amelyik pazar 8 évese után egy 15 évessel fog kényeztetni minket. A 8 YO kemény kis housestyle marconasága után kíváncsian várom majd a reakciókat a nagyközönségtől, miként értékelik majd a nyilván más karaktereket felvonultató Skye reprezentánst.

A korjelölés nyilván nem elég önmagában, és várhatóan egy komolyabb alkoholfokolással jön majd a Cardhu és a Cragganmore. Azért biztos, mert az alapmaltjaik ugyanezt a korjelzést viselik (majdnem, a Cardhu flagship maltja 12 éves, vagy épp trendeknek megfelelően NAS, esetleg 15), nyilván a világ vicce lenne ha standard formában rakná bele a Diageo őket a Specialba. A Cardhu a déli, főleg spanyol piacok koronázatlan királya, hosszas története mindenről szólt csak épp nem a minőségről, talán az idei SR szereplés javít ezen a képen.

A Cragganmore nehezebb esetnek tűnik, mert amíg a Cardhu esetében viszonylag egyszerűnek tűnik a reménybeli minőségi ugrás, addig a Cragganmore alapból szerintem a Classic Malts sorozat egyik leginkább túlértékelt tagja. Komplexnek és florálisnak írjuk le évtizedek óta, az én véleményem inkább ezzel szemben az, hogy egy egyszerű, unalmas, biztonsági Speyside reprezentáns. Sok összehasonlítási alap nincs ugyan, hiszen elég nehéz hozzájutni mondjuk indie Cragganmorehoz, és az amúgy tényleg jó port finiselt Distiller’s Edition verzió is hol van, hol nincs. A Cragganmore szépen elvolt a szerencséjének köszönhetően a piacon, a Classic Malts Speyside képviselőjeként komoly “felelőssége” van abban, hogy keresztülverte a máig a hatását éreztető regionalitás kérdését a vásárlók felé. Azt hiszem, egy kvázi utolsó esélyként a SR sorba emelve most már valóban bizonyítania kellene, képes e bármi minőségire a főzde.

A Talisker, a Diageo elsőszámú single maltja, a legkomolyabb marketingkerettel, világszintű jelenléttel picikét hasonló téma volt tavaly. Akkor azt írtam, hogy amikor már majdnem feladtuk azt, hogy létezhet még housestyle egy multicég kínálatában szereplő kommercionalizált malt whisky esetében, akkor az utolsó pillanatban jött a 8 éves Talisker, odabaszott keményen, és megmutatta, hogy mi is az, ami a lepárló igazi arca. Most egy 15 évest várunk tőlük, szinte megduplázták a kort, és az az érzésem, hogy ezúttal is nagyot fognak alakítani. Nem véletlen ez a korválasztás. Ha a 8 éves megmutatta az alapokat, akkor a 15 éves szerepe nem lehet más, mint az amihez viszonylag ritkán fér hozzá az átlag single malt fogyasztó, nevezetesen, hogy bemutassa miként szelidül le idővel a tőzeges, karcosabb karakter. Ugye, ezért nincs sok középkorú Islay malt vagy épp Talisker a piacon, mert a vásárlói réteg által elvárt domináns karakterek az évek alatt megszelidülnek. Kevésbé tapasztalt fogyasztó könnyen legyinthet ezekre az italokra, hogy hát ez nem olyan “ütős” mint a 10 éves vagy valamelyik nas verzió. Persze, nem. Ez a természetes fejlődése a maltnak. Hol nagyobb, hol kisebb mértékben. De az oka, hogy nem annyira ismert a jelenség, és amiért nincsenek ilyen verziók nagyon a kínálatban, az a fogyasztó és a piac maga. Szép téma, egyszer majd kifejtem.

A Lagavulin 12 éveséről fentebb jeleztem, mit várhatunk. Tavaly picikét gyengébb volt a minőség, de még így is oda ver a mezőnynek ha hordóerősségű OB palackozású maltról beszélünk.

A Dalwhinnie, ami ismét egy Classic Malts alapítótag, a Highland képviselőjeként egy komoly harminc évest hoz idén. Feltételezem az ára is ennek megfelelő lesz. Kiszámolva a korából a desztillálása évét, épp az utolsó olyan évek egyikét kapjuk, amikor még nagy eséllyel olyan Dalwhinnie készült, amit a sokat emlegetett kommercionalizálás kiherélt a 15 éves formájában. És ezúttal nem a whisky korára célzok. Annyira “túlcivilizálták” a Dalwhinniet, hogy sokan el sem hiszik amikor elmondom a tapasztalataim évtizedekkel korábbi verzióival kapcsolatosan. Vannak elvárásaim a Dalwhinnie 30 Year Old idei megjelenésével kapcsolatosan, remélem nem csak vágyak maradnak részemről és kapunk egy valóban klasszik felföldi cuccot tőlük.

A Mortlach, amelyik a jelek szerint sikeresen jön vissza az egyik legégőbb, legnagyobb pofára esésből amit a whisky világ branding kapcsán láthatott, egy 26 éves változattal valószínüleg nevetségesen drága formában fog érkezni. Ezt az alapsoruk, és főleg a korosabb változat kapcsán érzem. Ezt nem tudta elengedni a Diageo a premizálási tervéből. Amikor visszahozták a korjelzést, és újra a standard méretben kínálták az új Mortlach maltokat, akkor ügyesen azt akarták kommunikálni, hogy a vásárlói reakciókat vették figyelembe. Ami nekem csak azért sántított, mert egyrészt a dolog már anno az első pillanattól katasztrófa volt, mégis kihúzták a megszokott, átlagos öt évet két dizájnváltás közt, vagyis nem belenyúltak a dologba, hanem üzleti terveknek megfelelően hagyták, hogy fél évtizedig rombolja a renomét a nyilvánvalóan többet ártó, mint hozó döntés. A korjelölés volt a porhintés, hiszen ma már látjuk, a korjelzés visszatérése a Mortlach nélkül is megtörtént volna, de az tagadhatatlan, hogy a Diageo erre vérprofin játszott rá. A Flora & Fauna legendás 16 évesének hullámai tökéletes alapokat biztosítottak kommunikációs szempontból is elterelni a figyelmet arról, hogy mozog egy gépezet. Mi csak vásároljuk amit kapunk…Maradt a tégladekanter, több lett ugyan az infó a csomagoláson, de valahogy az árazásnál lóg ki teljes egészében a lóláb, hogy nem engedte el teljesen a Diageo a Mortlach “dimenzióváltását”. A whiskyk amúgy jók, erős modern Mortlach mind, nincs kétségem, hogy az idei SR-ben is remek cuccot kapunk. Amit az idők megkivánnak. Nincs már boszorkányüldözés, csak a boszorkák épp “tedd a kezed a tévére” jósnőkké alakultak. Kb ez a Mortlach most OB szinten. Szerencsére azért felbukkan még régivágású verzió is függetlenektől. A madárkák 3888 palackról és first fill PX és Oloroso seasoned hordókról csiripelnek.

https://i2.wp.com/drampedia.com/wp-content/uploads/2019/08/1CDEB0A6-696B-4C31-A4E2-83ECBF113E90.jpeg

A Pittyvaich már nem először szerepel a sorban koros változattal, ez a lepárló vette át a Brora és a Port Ellen által üresen hagyott bezárt lepárlóból válogatott malt szerepét. Valahogy úgy érzem, ez az idei palackozás áttörés lesz a Pittyvaich megítélésében, abban a tekintetben, hogy amikor épp tucatszám születnek új lepárlók, és nyílnak meg újra soha nem várt módon régiek (jön a Rosebank is nemsokára!), akkor itt van egy főzde ami alig másfél évtizedig termelt, közel harminc éve zárt be, lerombolták, nem újra nyitható, hivatalos és komoly korjelölésű palackozásokat hoz. Ráadásul mai viszonyok közt a legutóbbi verzió is “csak” 300 font volt, ami tulajdonképpen a fenti adatok tükrében abszolút jó. Az akinek van elég türelme, képes hosszútávban gondolkozni whisky tekintetében, meg van a kerete és van benne egy adag kockázatvállalási kedv, azt gondolom, hogy ha bevásárolt az elmúlt években az OB Pittyvaich cuccokból, jó döntést hozott. Szerintem az idei év kérdése az árazás lesz. Jelezni fogja a lepárló státuszát. Ha magasabb lesz az árcedula mint eddig volt akkor jó a gondolatmenetem (oké, szerintem valójában jó, hiszen az elmondottak egyértelműek:), ha marad a megszokott akkor ott egy esély azoknak akik megfelelnek a pár sorral fentebb vázolt jelzőknek. A hírek 5568 palackról és PX-Oloroso seasoned hordós változatról szólnak.

A Singleton, a Diageo mash-up brandje, vagyis, hogy egy márkanév alatt három lepárló futtatja a whiskyket piacorientáltan, megcélozva a világ legnagyobb mennyiségben eladott single malt titulusát, ismét egy Glen Ord palackozással jelentkezik a SR sorban. Az ázsiai felelős Glen Ord tavaly is egy korrekt maltot tett le az asztalra egy 14 éves változattal. Idén 18 a kor, és úgy tudom sherried verziót várhatunk. A Singleton másik két tagja közül a Glendullan megkapta a Game of Thrones szerepét, míg a Dufftown emeltebb szinten van jelen az európai piacokon mint korábban. A jelek szerint a Glen Ord befészkelte magát a Special Release-be. Nyitott kérdésnek tűnik, a jővőben kap e esélyt itt a másik kettő is vagy sem?

https://i1.wp.com/drampedia.com/wp-content/uploads/2019/08/F0353263-C70E-4503-8D46-E350C7320FF0.jpeg

Összegezve, és maradva a tükör megközelítésnél, a idén is tematizálást kapott a Special Release. Tavaly a partmenti lepárlók voltak színpadon,a tematika a Coastal distilleries volt és a karakterekre lett kihegyezve a sor, idén egy vegyes válogatott korjelöléssel, túlnyomórészt a Speyside kínálatából összerakva. Az idei tematika neve Rare by Nature. Különösebben nem fejteném ki, reméljük arra is utal, hogy úgy válogattak, ami valóban hozza azt a “természetes” erőt ami ezekben a lepárlókban készletszinten talán még megvan. A tükör kérdés a korjelölés mellett meg azt mutatja, az emelt marketinget kapott márkák idejét éljük. Mind a Singleton világrekordra törő tervei, mind a Mortlach fel nem adott premizálása, a Talisker jól ismert vezető pozíciója a cégen belül és a visszanyúlás a Classic Malts reprezentánsaihoz, vagy a Cardhu esetében egy piacvezető szereplő újra gondolásához nekem azt üzenik, hogy a branding a vezető irány a skót single malt világban. A visszanyúlások pedig már felbukkantak versenytársaknál is, például a Balvenie Stories tagja lett egy ismételt madeira palackozás, a Glenmorangie nem új maltot hozott, hanem a Quinta Rubant fejlesztette, illetve jön tőlük egy korábbi nagynevű verzió modernizálása a Truffle Oak kapcsán, a Chivas Brothers egy komplett regimentet adott ki és kívánja megismételni a sikert a legkedveltebb Cask Strength Series palackozásaik keretében az összes lepárlójából, de ide sorolhatom mint visszanyúlás vagy korábbi sikeres palackozások frissítése, az újranyitott legendás főzdéket is. Sőt, a fiatal korjelölésű maltok, mint a Talisker 8 évese is egyfajta hommage a 70-es évek irányába is már ezt jelezte. Anno ugyanis amíg a 12 éves el nem foglalta a korjelölés trónját, a legtöbb OB malt ami kijött a piacra 5-8-10 éves volt. Clynelish, Balblair, Glenlivet, Talsiker, sok egyéb, mind bírt ilyen korjelzésű cuccal.

Ami még szembetűnő, hogy idén kimaradt a blended malt és a single grain kategória. Egyiknél sem jött áttörés, és bár lehet, hogy a jövőben lesz még a Special Release sorban például egy Speyside vatting vagy egy közel félévszádos grain cucc, a jelek szerint ezeket az amúgy a vásárlói közegnek kissé nehezen értelmezhető kategóriákat a fentebb fejtegetett brandingre épülő SR kapcsán nem tartották a döntnökök időszerűnek a Diageo központban.

Nem szeretnék beleragadni a saját koncepciómba, de azt kell mondjam, továbbra is tartom és bizonyítandónak is tekintem, hogy a Special Release az üzletág tükre. Elég régóta figyelem és követem ezt az elképzelésem a palackozásaik kapcsán. És ha valakinek van annyi ambíciója, érdeklődése, ideje és kedve visszaolvasni az elmúlt tíz év SR megjelenéseit, feltudja dolgozni azt a hatalmas adat és ismeretanyagot ami egy nagy kép felállításához kell, az azért az SR kapcsán megtalálhatja azt a vezérfonalat, ami a skót single maltot vezeti a modern időkben. Mindig egy lépéssel a többiek előtt.

Ez viszont már akkora anyag ami szakma, nem is várható el és nem is kell több a fogyasztó számára, mint néha egy ilyen poszt. Bőven elég, ha bárki élvezni tudja a malt whiskyt ami a poharába kerül. De arra jó ez a bejegyzés, hogy az októberi aktuális budapesti Whisky Show-ig elüssük az időt. Aztán majd ott megbeszéljük. Mert gondolom ott leszel?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s