Négy megjelenéssel sorozatot nyit a Glenglassaugh.A négy palackozás a The Manager’s Legacy névvel kerül a piacra és az 1964 és 1986 közti időszakot öleli fel.Ebből az idő intervallumból válogat a jelenlegi menedzsment palackozásra whiskyt és azokat a Glenglassaugh volt managereinek ajánlja.
A Portsoy büszkeségének is nevezett lepárló arról nevezetes,hogy alapitása óta több időt töltött termelésen kívül mint amennyit használatban.Pedig a régi,fennmaradt irásos vélemények egy nagyon jó minőségű felföldi maltként jellemezték.A hányattatott lepárló sorsát meghatározta a modern időkben a whisky termeléshz használt vízének minősége.Ez egy nagyon kemény víz,jelentős ásványianyag tartalommal.Az ennek a víznek a felhasználásával készült whisky az akkori tulajdonos Highland Distillers igényeinek megfelelően többnyire blendekbe került.De túl karakteres volt ezért a tulaj inkább az akkor szintén tulajdonolt Glenrothest preferálta és találta megfelelőnek.Igy a fejlesztésre szánt pénz,energia is arrafelé mozdult.A Glenglassaugh hosszú álomba merült.A 2000-es évek második felében harmincas éveik közepén járó orosz milliomosok egy kis társasága egy skóciai kirándulás után elhatározta,hogy márpedig őnekik kell egy saját whisky lepárló.Mint már tudjuk,ha egy orosz milliomos valamit akar akkor azt meg is kapja.A becsületükre legyen mondva,eze az orosz fiatalemberek-bár megtehették volna,hogy akár épitenek egy újat-olyan lepárlót akartak ahol meg van a tradició és a fejlesztés lehetősége is.Az oroszok a holland székhelyű energetikai,távközlési,technológiai és különböző befektetésekkel (főleg a keleti piacokon) foglalkozó Scaent Group bevonásával,banki támogatással 5 millió fontért megvették a Glenglassaughot.A célok és már a kezdeti promóciók is egyértelművé tették,hogy a célpiac az orosz,távol-keleti,nyugat-európai luxustermékek iránt fogékony réteg lesz.Egy millió fontos felújitás után 2008 novemberében elindult a termelés.A vásárlás során az új tulajhoz került egy közepes mennyiségű raktárkészlet is.Elsőre egy 21,egy 30 és egy 40 éves single malt whisky képezte a sorukat.A 40 years old minden szakértőtől 90 pont feletti értéket kapott.(nem tudom megállni,hogy a Jim Murray féle 96 pontnál ne jusson eszembe egy középkorú orosz milliomos baráti hátlapogatása,esetleg Dagobert bácsi dollár jelre kiugró szemei.de ez nyilván azért van így mert rosszindulatú vagyok és irigy:).A portfolió jelenlegi kialakitása rugalmas,hiszen a 21 évest kiváltotta egy 26 éves jelenleg,illetve a két másik sor 30 év feletti és 40 év feletti meghatározással fut.Előbbiben jelenleg egy 36,utobbiban egy 41 éves malt prezentálja Glenglassaugh lepárlóját.Az új tulajdonosok még pár évet kell,hogy várjanak az első “saját” whiskyjükre de a new make spirit addig is igyekszik a figyelmet a portsoy-i lepárlóra irányitani.
Az új sorozat az 1964-es évtől a lepárlóban dolgozott menedszerek örökségeként hivatott megjelenni a már emlitett raktárkészletből.Ebben a sorban az első egy 1974-es töltésű single cask malt,52.9% abv.200 egyedileg számozott palack,színezékmentes és nem hűtve szűrt.A hordó típusa egy refill sherry hogshead volt.A névadó manager Jim Cryle, aki a nevezett évben a Glenglassaugh menedzsere volt.Mind a 200 palackon szerepel Jim Cryle szignója is.
Glenglassaugh “The Manager’s Legacy” 1974-Jim Cryle
Barman's Choice 
4 comments