A mögöttünk hagyott nyár csak még jobban felerősítette a tényt, hogy 2019 a skót single malt whisky történelmében az egyik legfontosabb időszakként vonul be az annalesekbe. Fontos év, mert nem csak új lepárlók nyíltak vagy érték el azt a kort, hogy whiskyt tudnak letenni az asztalra, nem csak azért mert legendák születnek újra hamarosan, hanem azért is mert visszatért a korjelölés mint trend, új arculatot kapott sok márka, megszámlálhatatlan új palackozás érkezett. Ezzel együtt a nagy pozitív kép legalább annyi kérdést vet fel a jövőre nézve, és majd az idő eldönti, hogy ez a 2019 valóban mérföldkő volt, vagy majd utódaink valami fékevesztett dolog kezdeteként, esetleg kataklizmaként tekintenek erre vissza. De most nem a jóslások és negatív hangok ideje van, főleg nem akkor, amikor egy a szemünk előtt felnőtt whisky, egy márka és egy lepárló, egy üzlet új korszakának beköszöntét éljük meg kortársként.
A lassan negyed évszázados múltra visszatekintő Arran Distillery elérkezettnek látta az időt arra, hogy amikor már minden értelemben elérte a felfutó időszaknak nevezhető korszak csúcsát (ne feledjük, a whisky idő kérdése, egy 20-25 éves főzde csak azért nem nevezhető mai viszonyok közt fiatalnak, mert az elmúlt években tucatnyi új lepárló nyílt, így ez a titulus nekik jár, és ugyanezen oknál fogva ez a főzde azért még nem is idős lepárló, hiszen a térképen 200 éves főzdék jócskán akadnak), vagyis azt, hogy megfelelő készletgazdálkodása van, széles kínálattal rendelkezik, globális piaci szereplő, jelentős rajongói bázissal, alapsorral, korjelöléssel, limitációkkal, stabil gazdasági háttérrel és egy új nagy beruházás létrehozásával van jelen, akkor ideje a következő évtizedeknek friss arculatot adni.
Megújul az Arran single malt, főleg külső jelekben, de kínálatában is. Kezdjük a látványos dolgok előtt egy kevésbé lényeges de szerintem nagyon is fontos változással. Egészen eddig Isle of Arran vagy Arran Distillery néven kezeltük ennek a szép kis szigetnek a lepárlóját. Az egyik változás, hogy az új, második helyi főzdével, a Lagg Distillery-vel bővülő cég ezentúl céglogóként és cég imázsként használja majd az Isle of Arran Distillers nevet, az Arran lepárló pedig hivatalosan Lochranza Distillery néven fut majd. A whisky marad Arran single malt. Őszintén szólva ez érthető változás strukturális okok miatt, de ettől még mindenki Arranként fogja a lepárlót is kezelni. Vagy majd megszokjuk és az új generáció bevezeti a Lochranza nevet. Kicsit olyasmi lesz ez mint a Knockdhu – an Cnoc név reláció, vagy a Glengyle – Kilkerran dolog. Az ok nyilván a Lagg megnyitása, hiszen így az Arran nem sajátítja ki a sziget nevét és nem sugallja, hogy a Lagg valami második cucc, hanem felemelik az Isle of Arran Distillers cégnevet mint erőt, a lokális nevesítéssel pedig stabilabb identitást kap a két főzde. Ennek ugyan ellentmond az, hogy a malt whisky a Lochranza Distillerytől továbbra is Arran néven fut, de azt hiszem ostobaság lett volna ezen változtatni. Így kimaxolták az összes lehetőséget, jócskán maradt a káposztából és a kecske sem panaszkodhat, hogy éhes.
A legnagyobb változás természetesen a megjelenés. Az új dizájn letisztultabb, új palackformát, új elnevezéseket jelent, de a beltartalom maradt. Hellyel-közzel. Jöttek új verziók és a jelek szerint lesz távozó is. Nézzük a részleteket!
Az alapsor vezető maltja továbbra is az Arran 10 Year Old. A világos alapon a korjelölés kellően hatásos megjelenésű, megjelent a Lochranza felirat is lokalizációként, kiegészítve földrajzi koordinátákkal, a betűtípus egyszerű és erőt sugárzó. Megmaradt a logóban a sas páros, amit az Arran legendáriumból sokan ismernek, egyben kellően kihangsúlyozva az új elnevezést a főzde hivatalos neve kapcsán az új logóval. Belül maradt a jól ismert és kedvelt karakter, egy igazán szép, citrusos, malátás és könnyed modern single malt 46 % abv-vel, non chill és színezékmentes formában.
Az eddigi alapsorban a következő kiadás a 14 éves volt, ez a jelek szerint eltűnik, pedig szerintem a legjobb és legérdekesebb, kiegyensúlyozott eleme volt a kínálatnak. Az Arran 10 és 14 éves malt, így duóban sokkal több minőséget vonultatott fel mint jópár nevesebb, idősebb főzde komplett alapsora. Kár a 14 évesért de cserébe kapunk egy osztottabb és tisztultabb kínálatot, nevezetesen egy Arran Barrel Reserve nevű, teljes egészében american oak érlelést, 46 % abv-vel, és egy Arran Sherry Cask “The Bodega” nevű, értelemszerűen sherry hordós érlelésű, 55.8 % abv-s cuccot. Utóbbi azért értelmezhető az erős sarokkőnek a kínálatban, mert nem csak a hordó adta karakterekkel ellensúlyozza a 10 éves vezető malt és a Barrel Reserve ex-bourbon hordós karaktereit, hanem alkoholfokolásával partnere lesz szintén a hordók adta jellegzetesség alapján az Arran Quarter Cask “The Bothy” néven ismert 56.2 % abv-s változatnak. Annak idején a Bothy a 12 éves Cask Strength szerepét vette át, batch megjelenésként, most kapott egy házi versenytársat a sherryre épülő Bodega palackozás személyében.
A frissített alapsor másik két tagja a 18 és 21 éves Arran az év későbbi részében csatlakozik, és nyilván vegyes érlelésűek lesznek, ahogy eddig.
Amíg a korjelölés visszatéréséről beszélünk, és a megújuló alapsorok többsége erre mozdul, addig az Arran talán felismerve, hogy az is lehet piaci rés ha valami elsőre nem trendi, de akár azért is mert erre van stabil kapacitása, új maltjai korjelölés nélküliek (ennyit jelent az, mennyi ideje termel egy főzde és mire elég a készlete, ez a sikeres 20-25 év sem tökéletesen elég, és az Arran egy picit még mindig a nagy készletekkel rendelkező nagy nevek után fut ezzel a döntéssel). Másrészt viszont nem kritizálhatjuk őket nagyon, hiszen alapsorba van 10-18 és 21 évesük. Tulajdonképpen megvan a balansz a nas és az age statement közt.
Még nem tiszta mi lesz a megjelenési formája a Wood Finish szériának, illetve mennyire befolyásolja a főzde globális fan klubjának, a White Stag néven futó klubnak és annak palackozásainak stílusát az új dizájn. A sok exkluzív palackozás, ami eddig is a standartól eltérő palackformában jelent meg szintén nyitott kérdés.
A legizgalmasabb azonban az, hogy a Lagg Distillery megnyitásával, amelyik deklaráltan peated style-t visz majd, mi lesz az Arran Machrie Moor, az eddigi hivatalos tőzeges kreáció jövője. Atudomásom szerint nincs még egyértelmű válasz, vagy csak nagyon kevesen tudják biztosra cégen belül is. Az mindesetre lehet jelzésértékű, hogy az új Arranok kapcsán nem érintik ezt a témát. Mivel a hangsúly azon van, hogy Arran szigetén két lepárló saját identitással, testvéri kötelékben ugyan de önálló stílusú maltokkal operál, lehet létjogosultsága akár egy tőzeges variációnak az Arran kötelékében. Bocsánat, a Lochranza Distillery portfóliójában… De innen egy lépés az, hogy legyen unpeated Lagg is, mert miért ne? De így már zavaros a sztori, úgyhogy várjuk meg találgatások helyett, hogy kezeli majd ezt az kellemes kihívást a cég.
Most nem marad más, mint várni az októberi budapesti whisky show napját, mert szinte biztosra veszem, hogy az Arrant képviselő és szinte a kezdetektől azt gondozó, a márkának kiemelt figyelemet adó Whiskynet a jelentős magyar Arran rajongói rétegnek elhozza az új palackozásokat. Az Arran általában az éves jelentős újdonságait ősszel szokta bemutatni és a hagyományosan októberi magyar whisky seregszemle az egyik első eseménye az új Arranok bemutatásának. A hivatalos megjelenés szeptember közepe, tehát rá egy hónapra már bőven van ok arra, hogy a hazai fogyasztók leteszteljék, az új dizájn mellett mit kapnak beltartalomként.
Addig meg szokjuk az új imázst, a neveket, vásároljunk be érzelmi alapon a régi megjelenésű Arranokból, aztán majd teszteljük az új cuccokat.
Az Arran gyenge pontja mindig is a dizájn volt. Az alapsor csak nagyvonalakban követett egy stílust, a nagy felületű színes dizájn harsányságot sugalló árnyalataihoz képest az új külső naturális, tisztább, egyedibb. Az új palackforma nekem az egyik kedvenc üvegemet, az Aultmore maltját idézi, de akár mondhatnám a Balvenie legendás palackját is, mégis sikerült az Arrannak egyedinek maradnia. A lepárló miniszériái, a jellegzetes esetlen grafikákkal és néha giccsbe hajló színes dizájnnal egyelőre nem került szóba, hogy velük mi is lesz. Az Explorers szériából még van két megjelenés, azok nyilván viszik a sorozat dizájnt, és személy szerint azt gondolom ezek a főzdére jellemző multivintage-multicask sorozatok is folytatódnak majd, mint amilyen anno a Devil’s Punch Bowl vagy a Smugglers széria volt. Bár egyre kevesebb a helyi érték amit eddig nem használtak fel, de ez csak újabb kreatív elemet is jelenthet.
Egy kisebb strukturális, geográfiai és identitás erősítő ráncfelvarrás után tehát, lássuk és kövessük tovább az Arran sztorit. Előre a félévszázadig!
Barman's Choice 