Újra egy friss év.
A maga szerkesztett lendületével, január első napjai, ahogy azt kell, évindító írás. Készülök már egy ideje, a nyári leállás óta megannyi téma és mondanivaló torlódott fel bennem, hogy aztán rá tudjam fogni az évkezdetre, hogy miért is vesztek oda. Ott maradtak 23-ban…
Amúgy sem hiszem, hogy itt az elején bárki magvas, (whisky)világmegváltó gondolatokra, kvázi irodalomra, fotel-filozófiára meg- és kimondásokra várna. Ezért egy egyszerű írás lesz a mai. Mondhatni biztonsági játék. Ami meg mellé a pohárba kerül az majd a cikk végére kiderül, hogy mennyire volt kiszámítható. Vagy meglepő. Vagy bármi.
2024 az év, mi legyen tehát a téma? Legyen mondjuk az, hogy kezdésnek indítsuk az évet és rúgjuk be a Barman’s Choice blogot olyan koncepció tervekkel amiknek köze van a 2024-es évhez. Olyan megközelítésből, hogy van-e olyan lepárló vagy whisky palackozás amelyik jelentős évként tekinthet 2024-re azon alapon, hogy vagy alapítása vagy megjelenése évfordulós jelzővel bír.
Nézzük őket.
Tíz évvel ezelőtt lesz idén, hogy a Bacardi/Dewar’s egy addig nem látott nagy koncepció mentén megújította a teljes single malt kínálatát, kívül-belül. Azóta az érintett lepárlók és márkák egyike-másika már megélt egy újabb ráncfelvarrást is, de az Aberfeldy még tartja a 2014-es ruháját, mégha kínálatban bővült is. Épp az év vége előtt koronázták meg a stílust egy 25 évessel. De az “tavalyi hó” szinte. Így rögtön úgy kezdünk, hogy nem kezdünk. No Aberfeldy a pohárban. Már csak azért sem mert az év legjobb Aberfeldy maltja számomra egy független kiadáshoz kötődött. Indie Aberfeldy amúgy sincs sok a piacon, kimagasló meg még annyira se. A Decadent Drinks megugrotta az Equinox and Solstice sorozatában ezt. Terveim közt szerepel a Dramtagozat egyik session tasting-jét idén is egy Sponge sornak szentelni, bizonyosan benne lesz ez a cucc majd.
145 éve lesz idén annak, hogy egy James Fleming nevezetű úr megalapította a mai Aberlour Distillery ősét. Ez is egy hatalmas topic, mármint az Aberlour mert elég ha annyit mondok, hogy a főzde a Pernod Ricard/Chivas Brothers portfólióban van, ez pedig egyet jelent azzal, hogy ahogy ma ismerjük az Aberlourt az a mainstream single malt whisky kategória maga. Igazságtalanok lennénk ha csak és kizárólag üzleti és piaci-szakmai irányból ítélnék meg ezt a lepárlót. Azt gondolom, hogy ki kell tudni mondani ha valami valamiben jó. Az Aberlour pedig mai formájában, az alapsorával egy nagyon jó mainstream brand. Az árazása..na az kriminális. Ennek ellenére tavaly végig mentem párszor az alapkínálaton, hogy megalapozott véleményem legyen és az a’bunadh még mindig jó, az a’bunadh Alba az európai piacokra érkezve pedig pont egy olyan ital amit érdemes felfedezni, nem csak azért mert a főzde körüli sherry-sztereotípia ellenében állít egy remek alternatívát, hanem azért is mert az Alba is évfordulós, 5 évvel ezelőtt hozta ki a chivas. Remek alkalom belemenni akit érdekel, itt a legitim alkalom kilépni a sherry-s bödönből. A koros kiadásaik is rendben de én leszek az utolsó aki ilyen árakért ajánlani fogja a 16 vagy a 18 évesüket. Borzalmas lehúzás, mert az ár-érték ponton a márka a korábbi elfogadó mainstream megítéléssel szemben pont a kategória legrosszabját hozza. Megjegyzem, a szintén nem mindennapos független Aberlour kiadások egyike, egy Carn Mor sherried verzió volt számomra a legszebb meglepetés ettől a malttól.
Ardbeg. Hatalmas téma. Úgy alakult, hogy tavaly az év második felében sokat foglalkoztam velük, döntően abból az irányból ami idén is a blog és az én személyes irányultságom fő vonala lesz. A whisky filozófikus, kulturális megközelítése az Ardbeg kapcsán remek posztokat eredményezett amiket szerintem sokkal több érdeklődés kellett volna övezzen, de ez hazabeszélésnek tűnhet. De talán az, hogy 230 éves lesz a hivatalos irányvonal szerint a lepárló idén, meg az, hogy a jelek szerint -lásd az említett cikkek – várható egy kisebb korszakváltás, 2024-ben sem fog minket téma nélkül hagyni. Húsz éve jött ki az Ardbeg Very Young, a kortárs Ardbeg felvezetés első maltja, saját – értsd Glenmorangie-éra – párlata. Ez sarkalatos évforduló ami izgalmas kóstoló témákat és a jövőt feszegető kérdéseket vet fel amellett, hogy van teljes húsz évnyi anyagunk egy határozott véleményt kialakítani a modern Ardbegről. A sok megjelenés miatt nem Ardbeg lesz az első dram idén, volt belőle elég tavaly.
125 éve alapították az Ardmore Distillery-t. Az Ardmore úgy lett az egyik legtöbbet foglalkoztatott dram tavaly mind a Dramazin tematikákban, mind a Dramtagozat RMW sora kapcsán, hogytulajdonképpen ez az a lepárló amelyik soha nem tolakszik a figyelemért. Egyszerűen mindig oda lehet érte nyúlni. És ez a legnagyobb értéke az Ardmorenak. Még bőven elérhető a századik évfordulóra kiadott palackozás a másodlagos piacokon, így akár lesz hivatalos 125. megemlékező palack hivatalos irányból, akár nem, idén sem fogunk szerintem Ardmore tematika nélkül maradni a kóstolók során. Ráadásul tíz éve már annak is idén, hogy a Beam és a Suntory egyesült ez pedig egy újabb mega-lehetőség egy izgalmas kóstoló tematikára, abban pedig helye van az Ardmorenak is.
Ha már Suntory.. 40 éve annak, hogy az Auchentoshan Distillery Stanley Morrison kezébe került, aki később a semmiből és a szerencsés véletlenekből kifolyólag olyan triumvirátust hozott össze a portfóliójában mint az Auchentoshan-Bowmore-Glen Garioch hármas. Hogy aztán harminc éve legyen annak, hogy megvette őket a Suntory végleg. És folytathatjuk az Auchentoshan évfordulókat mert tíz éve annak, hogy a Classic nevű verziót a ma is futó American Oak verzióra cserélték. Auchentoshan nem az az ital amiért tolakodnak az emberek ha valami érdekeset keresnek, nem meglepő, hogy az én “év legjobbja” Auchentoshan maltok sem a hivatalos irányból érkezett. Ismét Sponge a kiadó, kiváló harminc év feletti szuper gyümölcsös Auchentoshan foglalja el tavaly óta a top pozíciót a könyvemben ezzel a főzdével kapcsolatban. Talán belekerül a már emlegetett idei Dramtagozat Sponge sorba..
50 évvel ezelőtt kezdte meg a termelést az Auchroisk Distillery. Nagyjából ennyit lehet azóta is elmondani róluk, de ez az évforduló a kevés hivatalos kiadással de az egyre több indie palackozással képes lehet egy out-of-mainstream kóstoló tematikához. Viselkedj jól Auchroisk, meglátom mit tehetek majd érted.
Az Aultmore-ról azt csiripelik, hogy a tíz évvel ezelőtti Dewar’s Last Great Malts megújulás után ő is frissül. Tulajdonképpen el is tűnt szinte a polcokról a márka, a magam részéről egy nekem tetsző dizájn készül búcsúzni és csak remélni tudom, hogy nem kell csalódnom. Ha van valami amit a palack forma miatt betárazok a házi készletbe, az pl az Aultmore. Megjegyzés: az aktuális RMW single cask sorba tettünk azért egy rye barrel aged Aultmore-t, ha valaki megnézné mi van a kevésbé ismert hivatalos vonal mellett még…
Idén már öt éve, hogy elbúcsúztunk a Balblair szexi vintage kiadásaitól és elegáns megjelenésétől, hogy a helyére érkezzen a jelenlegi korjelölésre és mindenféle identitást magára aggató dizájn. Szerintem a törekvés akkor annak ellenére is érthető volt, hogy sajnálta az ember a Balblair gömbjeit, de nem érzékelek sokkal jobb eladási potenciált így sem a márkában. Sőt a tapasztalatom azt mutatja, hogy egyáltalán nem elveszett gondolat a vintage kiadás vonala, így önmagában az is és az új megjelenés ötödik évfordulója is jó téma egy kissé mindig háttérbe szoruló Balblair tematika kapcsán. Külön vagy egymás ellen? Ízlés kérdése ki merre indul egy tasting kapcsán. Ami örömteli volt a Balblair kapcsán számomra az két-három indie megjelenés. Újra volt egy remek kis Sponge verzió de még annál is jobb volt a Thompson Brothers két Highland Malt néven kihozott Balblair-je! Ideje lesz idén nekik is szentelni egy komolyabb tastinget, annyi a jó cuccuk. Talán a Balblairjeik is beférnek majd…
A Balvenie évek óta trenírozza a követőit David Stewart távozására és ennek egyik útja az idén öt évvel ezelőtt kezdett Balvenie Stories széria. Idén már teljesen Kelsey veszi át a márkát, a fiatal csaj aki sokak meglepetésére került Stewart mellé és ideje megmutatni fél évtized pátyolgatás után, hogy megérte a bizalom. Az öt éves Stories évforduló bőven kínál maltokat egy emlék tastinghez, de ott van egy nagyon komoly Stewart búcsúztató lehetősége is. Utóbbi minden szinten tud kiállítani tasting tematikát, az alapoktól a szuper prémiumig. Az egyetlen kihívás az, hogy megítélésem szerint nincs aki képes összefoglalni ezt az életművet egy hazai kóstolóra. De ezért integetek a social media hullámai mögött, hogy hájgájsz, tudok nektek deliverelni egy Stewart életmű tastinget ha lesz időtők a papír dobozok mögül is kinézni…(oké, idén sem adom lejjebb az arrogáns, nagyképű, whiskysznob faszkalap jelzőnél magammal kapcsolatban)
35 éve vette meg a Ben Nevis Distillery-t a Nikka. Most itt annak kellene jönnie, hogy mennyi minden történt három és fél évtized alatt a japán gazdák keze nyomán, de nem. És ez tulajdonképpen a jó hír. A rossz, hogy pár éve kitalálták, hogy majd mostantól..De nem. És ez újabb jó hír. Addig meg ha csak az elmúlt 35 év során megjelent indie és OB Ben Nevis maltokból rakunk össze tematikát, akkor abban nem csak a legendás 1996-os évjárat fér bele, és nem csak a dizájnváltás adta lehetőség adhat témát hanem mindig és mindig megemlékezhetünk Colin Ross munkásságáról, akinek tulajdonképpen az ismert Ben Nevis maltokat köszönhetjük. És aki belehalt abba, hogy a Nikka nyugdíjazta…
Ha valahol azonban elképesztő sok dolog történt, az a Benriach Distillery. Húsz éve lesz idén, hogy Billy Walker és üzlettársai megvették a lepárlót. Azóta annyiszor megénekeltük mi történt, hogy erre most már nincs szükség. Sokáig a Benriach adta a Barman’s Choice blog standard témáját, annyiféle megjelenésük volt. Egy a Walker korszak kezdetétől számított tizenöt év bőven elegendő vagy tucatnyi Benriach tematikához. Az összefoglaló tasting kihívása a rengeteg lehetőségben rejlik, de tud annyira felpiszkálni egy magamfajtát, hogy átgondolja a megvalósítást. Különösen a jelenlegi Walker főzde, a GlenAllachie körüli dolgokat is értelmezve belőle. Meglátjuk…
Húsz éve annak, hogy a Gordon and MacPhail megjelentette a saját tulajdonába került Benromach Distillery Benromach Traditional nevű palackozást és egy korszak kezdődött a főzde életében. Ez a húsz év remek összefoglalási tematikát adhat idén, különös tekintettel a GM aktuális mozgásaira. Stabil kis ötlet, ezt valahogy beszorítjuk idén!
Harminc éve annak, hogy egy “őrült ír” megvette az omladozó Bladnoch Distillery-t és tíz éve annak, hogy becsődölt. Az ebben az időszakban zajlott dolgok a Bladnoch korszakok közé az Armstrong éra néven vonult be. Lenne miről beszélni, ahogy lenne bőven miről beszélni arról is, hogy mi történik azóta. Talán a következő hetekben aktuális Dramtagozat Old and Rare szekciójában bontott Bladnoch kapcsán erre részben lesz lehetőség. Full Bladnoch kortárs OB tematika nem lenne rossz téma de egyelőre a lelkem nem visz rá. Pedig jövőre tíz év munkáját lehet majd megítélni, ezért azt hiszem ezt áttörjük 2015-re.
245 éves idén a Bowmore. Akkora téma, annyi irányból megközelíthető és annyi irányból már elérhetetlen, hogy a koncepció egy Bowmore tematika kapcsán vagy arról szólhat, hogy random sorból magyaráz az ember vagy arról, hogy a következő öt évet azzal tölti, hogy egy 250 éves évfordulóra koncepcionalizált kóstoló lehetséges drámainak egy részét összespórolja az ember.. A Suntory és a Beam Suntory témába nyilván kötelező helye van, de önálló sorként..nos, idézzünk a dalból “annyi mindent kéne még elmondanom”, hogy nem tudom lesz-e vagy sem rá alkalom…
A Bruichladdich januárban kihoz egy nagyon szép OB 18 évest, saját párlatból, ez már önmagában jó hír, ahogy az is, hogy egy Bruichladdich számára csak felesleges keret egy évfordulókra alapozott koncepció, meg van a maguk progresszív, lázadó irányultságuk ahhoz, hogy egy ilyen témájú cikkbe és egy bármilyen év bármilyen tematikájába adjanak maltot. Akár pozícióba, akár önálló sorként. Így került ide most a Bruichladdich.
Ellenben van egy kisebb évfordulója a Bunnahabhainnak, amelyik húsz éve hozta ki első OB peated kiadását Moine néven. Azóta a Moine és Staoisha nevű peated Bunnahabhain maltok sokak szemét felnyitották tőzeg témában. Full Moine sor? Moine versus Staiosha? OB vs IB heavily peated Bunnahabhain? Van benne lehetőség..
Ötven éve annak, hogy a Caol Ila teljes modernizációját befejezték és azóta zajlik egy korszaka a lepárlónak, talán a legfontosabb mióta létezik. Az, hogy ez ebben a formában korszakos vagy sem azt majd megmondják száz év múlva. Addig meg annyi Caol Ila van, hogy bármikor bárhol…Ahogy a Benrinnes évfordulója a Saladin box feladása kapcsán, úgy a Caol Ila modernizáció sem feltétlen vonzó téma, főleg úgy nem, hogy ha a régi és az új korszak Caol Ila maltjait akarjuk összemérni, ahhoz megint jócskán pénztárcába kell nyúlni. Addig legyen elég annyi, a tapasztalatom alapján remek restaurálást végeztek 1974-ben mert szép konzisztenciát érzékeltem az oldschool avagy pre-74 Caol Ila maltok és az azt követő időszak karakterei közt.
200 éves lesz a Cardhu! Na itt mint Johnnie sarokkő esetleg várhatunk valamit, de ha nem is lesz hivatalos megemlékezés, egy kétszáz éves kevésbé koncentrált megjelenésű Cardhu maltról szóló sor meglepő tematika lehetne. Nem mondom, hogy a legizgalmasabb lenne, de egy laza whisky weekend alatt simán beleférnek az ilyen fun-projectek.
1819-ben, 205 évvel ezelőtt Sutherland grófja megalapította a Clynelish Distillery-t. Meglenne az év legfontosabb témája? Talán a 205 nem hangzik olyan jól mint a 210, ezért itt is a Bowmore effektus játszik azaz vagy belemegy az ember vagy öt évig gyűjti a mindenféle muníciót egy remek tastinghez. A jó hír itt is az, hogy bőven van elég Clynelish bármikor egy jó kóstolóhoz. Főleg ha ide számítom azt is, hogy idén lesz 55 éve amikor az eredeti Clynelish Brora Distillery név alatt indult. Na ide azért kell majd az az öt év összerakni egy jó sort. De hé..öt éve volt a Game of Thrones sor megjelenése is abban is van Clynelish! Oké, ez pont egy olyan tematika amihez jól jön az a sokat emlegetett öt év várakozás még. Csak az előjel más. De nem hagyok kétségeket, a Dramtagozat tagjainak innen is üzenem, idén már nem ússzák meg a MEGA Clynelish soromat! 205 ide vagy oda.
155 éves lesz idén a Cragganmore, egy újabb whisky és lepárló amelyik kevés figyelmet kap, talán nincs is sok ok követni. De pont ez adhatja az érdekességét.
Sokkal nagyobbat szól idén a maga 185 éves évfordulójával a Dalmore Distillery! Micsoda óriási témát adhat ez a főzde is! Különösen úgy, hogy tíz éve került az Emperador kezébe a Whyte and Mackay, újabb árnyalatot adva e tervnek. A kissé monodimenzionális – sherry cask – érlelt Dalmore nem csak más hordókból adhat jó témát de az oldschool vonala is rejteget meglepetéseket.
Ötven éve lesz idén, hogy a Deanston saját nevén jelentette meg az első single maltját. Pár évvel korábban Old Bannockburn néven volt egy próbálkozás, majd jött ‘74 és utána jó sokáig méltatlan (vagy reális?) elhallgatása a whiskynek. A Deanston messziről jött vissza az elmúlt években, nagyon jó helyzetben jelenleg ahhoz, hogy egy izgalmas pozíciót foglaljon el a ma whisky térképén.
10 évvel ezelőtt jelent meg a Ballechin 10 Year Old az Edradour peated maltja és bár voltak korábban is palackozásai ennek a párlatformátumnak, a 10 éves azóta is állja a helyét és méltatlanul alulértékelt ital. Ha tartani akarja az ember az évfordulót és nem csak egy alkalmat keres egy Ballechin sorra (miért ne?) akkor simán belefér egy általános évfordulós tasting szelekcióba. De úgy érzem van ebben a remek és fura kis whiskyben ennél több lehetőség is.
200 év. Kiváló évforduló! Ennyi idős lesz idén a Fettercairn amelyik az elmúlt években akkora és olyan jó come back-et produkált, hogy kiállt egy kóstoló tematikáért. Egy újabb whisky ami a múltban problémás volt mára azonban sikeres. Olyan dolgok vannak a Fettercairn körül ami egészen kiváló munkát jelez, így a malt egy erős esélyese egy önálló tasting sornak idén!
Hatvan éve lesz idén, hogy az azóta a whisky világ Top 3 legendás megjelenése, a Glenfiddich megkapta az azóta is részben alapul szolgáló zöld trianguláris palackformáját. Azóta volt több finomítása a formának de ez pont egy jópofa kóstolóra adhat alkalmat egyben letudva a malt hatalmas múltja adta és összehasonlításra alkalmas zászlóshajó kóstolósorát.
Tizenöt éve állt fel a ma ismert alapsora a Glen Garioch single maltnak, ami elég szűkös a Founder’s Reserve és a 12 éves duójával. Valahova beszorítható idén ez is.
2009-ben, szintén tizenöt évvel ezelőtt ébredt fel a GlenGlassaugh. Mindezt akkor egy new make spirit kiadással jelezték azóta pedig sok terv és sok várakozás után a jelek szerint felállt egy komolyan vehető minőségű alapsor a Brown Forman és Rachel Berrie keze alatt. A tíz éve kijött Torfa, amit a Portsoy cserélt azonnal adja is az alaptémát. Ne feledjük azt se, hogy azért jócskán volt az elmúlt másfél évtizedben single cask sor tőlük, újabb elemeket adva egy fullos sorhoz.
Húsz éve csordult ki az első csepp a Glengyle Distillery újkori történetének első desztillálásából azóta pedig a Kilkerran felzárkózott a nagytestvér Springbank mellé ikonikus fiatal tehetségként. Ez az évforduló pazar alkalom az első, különböző hordókba került és azóta is ritkán bontott szett lekóstolásához. 15 éves a Work In Progress sorozat és 5 éve kezdte a Heavily Peated sor a történetét. Egy komplett Kilkerran mega tasting kinézhet ebből idén! Jelzi a malt státuszát, hogy ezek az első “színes” hordók azóta gyűjtemények, befektetések ékkövei. Na hallod, egy kis-Springbank, Campbeltown jelzővel…Go for it!
110 évvel ezelőtt öt Lowland lepárló összevonásával megalakult a Scottish Malt Distillers, az SMD, ami önmagában is ügyes kis tematika az eredeti öt whiskyvel, de a téma mégis olyan szerteágazó aminek a végén a Diageo van, így egy Glenkinchie sor önmagában ha érdekes is, a teljesbe illesztve izgalmas. Ez pedig először egy kis gondolkodást igényel, hogyan is rájön össze az ember egy ilyen teljes témához öt-hat dramból álló sort. Azért ne vessük el…
20 éve adta el a MacDonald család a Glenmorangie Plc-t a Moet Hennessey-nek, benne a cégnévadó főzdével, a Glen Moray és Ardbeg lepárlókkal és a tavaly 40.születésnapját ünneplő SMWS intézménnyel együtt, egyéb kisebb tartozékokkal együtt. Tudjuk mi történt azóta, így a húsz éves LMVH tulajdonlás nem csak önmagában nagy téma hanem akár lepárlókra bontva is. Az Ardbegről már beszéltünk, a Glenmorangie meg a Top 5 egyike. Ígéretes lehetőség.
A Glen Moray a fentiek mellett még kisebb témákat adhat 15-10-5 éves eévfordulóival pár megjelenésének debütálása okán.
145 éve indult a gyártás a Glenrothes Distilleryben. Elég lehet alapnak de nem ez adhat egy igazán fullos tematikát egy Glenrothes sorhoz.
25 éve a Springbank legények szabadidejükben átsétáltak a Glen Scotia Distillery-be és alkalmi desztillálásokkal igyekeztek életben tartani a kis főzdét. Egyben harminc éve annak, hogy a kortárs ismereteinket megalapozó kiadások korszakát a Glen Catrine BW Ltd megkezdte. Na igen, öt évig bezárva tartva a helyet elsőre nem hangzik jó kezdésnek de jött a Springbank csapat és a többi újkori történelem…Ennek azért volt jelentősége, hogy a campbeltowni régió legitim kifejezés maradhasson. Öt éve a lepárló a Loch Lomond Group eladása után került a jelenlegi tulaj kezébe és bár a jövő kérdéses mi is a cél velük, a lepárló soha nem látott sikereknek örvend.
5 éve van a Glenturret a Lalique kezében és azóta annyi whisky jelent meg a kis főzdétől, hogy vagy féltucatnyi kóstolóra elég lenne. Valamit ebből is ki lehet hozni.
Két megszűnt palackozás is ünnepelhette idén de csak az emlékezés marad a Highland Park Dark Origins (tíz éve mutatták be) és a Jura Prophecy (tizenöt éves lenne) kapcsán. Ha melléjük teszem a korábban egyedüli évfordulós Ballechin 10 évest máris meg van egy jó kis kóstolósor fele. Akár még a peated vonalra építve is…
Bár a munka már 2005-ben elkezdődött a Kilchoman Distilleryben (ezt tavaly év végére egy hivatalos 16 éves korjelölt kiadással jelezte is a lepárló) de az első hivatalos single malt tizenöt éve, 2009-ben került a polcokra. Mekkora történet és főleg mennyi kiadás azóta! Ezerféle témát adhat az évforduló egy bármilyen Kilchoman sorhoz!
130 éve kezdte a termelést a Knockdhu amit azóta főleg anCnoc néven ismerhet a kortárs whisky társadalom. Ha ez a 130 nem szimpatikus akkor van egy 10 éves évforduló is, a peated sor bemutatásának. Ott voltam az első hivatalos bemutatón így máris van egy személyes vonatkozása is ennek az évtizedes sztorinak amihez bőven van elég peated anCnoc. Több is mint non-peated. A főzde pár éve a 125.évfordulóra két kiváló italt hozott ki (az a 16 éves cask strength de szép volt!) így halvány remény élhet bennünk valami OB meglepetésre de ha nem…mondom, itt ez a tíz éves peated sztori.
Hetven évvel ezelőtt elhunyt Ian Hunter a Laphroaig tulaja. A lepárló pedig Bessie Williams-re, a titkárnőre maradt. Ami utána történt az szó szerint whisky történelem. Többek közt a harminc éve megalakult Friends of Laphroaig globális Laffie klub is. Van mire építeni bármilyen Laphroaig tasting sort idén, még akkor is ha a tíz éves megjelenési jubileumát jegyző Select senkinek nem fog hiányozni…
Talán egyetlen skót single malt whisky márka sem váltott annyiszor dizájnt mint a Loch Lomond alig egy évtized alatt. 2014-ben a cég az Exponent PE kezébe került, hogy majd öt évvel később – és ennek öt éve így – a Capitol Hill vegye meg tőlük. Ha valakinek van kedve játszani, az Exponent és az azóta eltelt öt évnyi Capitol Hill korszak maltjait összehasonlíthatja egy tasting keretében.
Öt éve váltott dizájnt az Arran, sőt azóta már Lochranza Distillerynek hívják és épített egy Lagg nevű kistestvért is. Ha más nem, majd a Whiskynet…
Egy újabb 130-as évforduló, a Longmorn termelésének elindulása. Több van a múltban mint a jelenben, mégha mennyiségben mindkét úgynevezett jelzős időszakban megfelelő mennyiséget fel lehet kutatni egy Longmorn sorhoz. De egy Longmorn sorhoz nem kell indok, jöhet bármikor.
Lehet-e nagyobb évfordulót és nagyobb tematikát keresni mint a 200 éves Macallan? Itt csak az anyagi keretek okozhatnak gondot, mert Macallan van bőven bármilyen témához. Sőt a főzde gyakorlatilag állandó sorozatokat kínál egy-egy tasting témának. Ha csak ezekből szemezgetünk már egy vegyes kor és korszak sor felállítható egy kóstolóhoz.
Sokkal jelentéktelenebb de a jelennek is köszönhetően elég palackozás jut egy Miltonduff tastinghez, ami szintén 200 éves idén. A múltbeli cuccaik összemérése a mai kínálattal rejt lehetőségeket. Legutóbb egy viszonylag “ritka” formátumát, egy fiatal sherried verziót fedeztem fel egy ilyesmi tematikához, még akkor is ha nem volt kimagasló.
Tíz éve egy akkor örömteli hírnek szenteltük minden figyelmünket, hogy aztán a modern whisky boom egyik hatalmas bukása legyen belőle. 10 éve mutatta be a Mortlach az első full core range kínálatát. Azóta már frissítettek, az addig rejtett értékként létező Mortlach mára egy identitásában a szuper prémium és a bármire kapható közt leledzik a Diageo OB kiadások tekintetében, de lehet érdemes lenne azt a sort tíz évvel ezelőttről lefuttatni ismét valami csendes kis Mortlach tastingen. A zajt meghagyjuk másnak Mortlach kapcsán.
Újabb két ital ami már nincs velünk. Húsz évvel ezelőtt jött ki a Springbank 10 Year Old 100 Proof és a Longrow 14 Year Old. Mindkettő megéri a helyét egy bármilyen tasting sorban.
5 éve mutatkozott be a Tobermory 12 Year Old, ami talán a valaha volt legjobb kondícióban lévő OB core range Tobermory. Csend van körülötte de az, hogy öt éve velünk van megér egy dramot egy tematikus sorban. Ha már évfordulók..
Ahogy a húsz éve piacra vezetett Tomatin 12 éves is. A főzde tavaly ünnepelte a 125. Anniversary-t és egy ideiglenesen felcicomázott megjelenését a 12 évesnek leszámítva különösebben nem vitték túlzásba. Ellenben 5 éve mutatták be a Cu Bocan megújult alapsorát.
80 éves a Tullibardine. Az elmúlt egy évben több ügyes kis Tulliba belefutottam, pl Murray McDavid, Dram Mor, Sponge. Jelemzően sherried formában. Az OB bourbon hordók se voltak rosszak cask strength változatban, így akár ebből kikerekedhet valami jó kis session is.
Ne felejtsük az új generációs lepárlókat se! Idén novemberben lesz tíz éve, hogy az Annandale megtöltötte első hordóját. Jó kis párlat, jó kis téma év végére!
Hasonló alapítási évfordulója van a Ballindaloch-nak, amelyik év végére tavaly ki is jött egy hivatalos kiadással. Az igazi “core release” idénre várható. 5 éves lesz a Lagg lepárló 2024-ben, tíz a Kingsbarns és 15 a Roseisle. Utóbbi egy 12 évessel a Special Release sorban tavaly meg is “ünnepelte” ezt.
Lehetne folytatni a sort még akár palackozások, sorozatok megjelenési dátumának, a különböző cégeladások, egyesülések évével, de a lényeg akkor is csak annyi lenne, hogy az évfordulós tematika minden évben valamit biztosan szállít ha az ember koncepciót keres egy jó kóstolóhoz.
Nem muszáj persze indok whiskyt inni.
De ez itt a Barman’s Choice!!!
PS:ja igen…és, hogy mi került a pohárba 2024 első dramjaként? A cikk megírása közben egy Glencadam 15 éves OB. Azért mert csak.
Barman's Choice 